Jura

—Jelentős változások, alsójúrától felgyorsul a Vardar felemésztődés (szigetívek, és ívmögötti harántriftesedés –Szarvaskői vulkanitok!!!)

—További szűkülés következtében a Vardar szigetív az Ausztroalpi-Dinári-Adriai-KülsőHellén kontinenslemez-sorral ütközött (szutúra), és az óceáni kéreg takaróként rájuk tolódott (obdukció), ez a igazi megjelenése Szarvaskői takarónak, és persze a Mellétei takaró is hasonló módon keletkezett!

—A Vardar felemésztődése a Penniniés a Pindosz óceán (tenger) kinyílása az Ausztroalpi-Dinári-Adriai-KülsőHellén kontinenssort DK felé tolta

—Felsőcsatári Zöldpala Formáció őrzi a penniniriftesedés emlékét

—A Csalhó-Szörényi óceán kinyílása viszont a Tisza-Géta Moesiakontinenscsoportot szakította le ismét Európáról! Az első a Paleo-Tethysvolt, aztán a Vardar kinyílása visszapréselte a Tiszai egységet Európa felé.

Jura képződmények hazánkban:

—A Dunántúli-középhegységben (Adriai) a Pennini-óceán kinyílásával feldarabolódtak az addig összefüggő karbonátos egységek,ezért a Budai-hegységben és a Gerecsében csak időszakosan volt üledékfelhalmozódás

—A Bakonyban ezzel szemben folyatódott az üledékképződés (Kardosréti mészkő, mélyebb részeken a Piszniceimészkő), sekélytengeri kifejlődést mutat a Tűzkövesárkimészkő, a Hierlatziés az Isztiméri mészkő még mélyebben keletkezett

—A liászban keletkezett az Úrkúti mangánérc is, legismertebb előfordulása az úrkúti Csárda-hegyen kúpkarsztos megjelenésben 

TRIÁSZ korszak

—A Pangea testébe Kelet felől beékelődő Tethys „tenger” (hatalmas kiterjedés) tovább terjeszkedett.

Transzgressziós rétegsorok kialakulása a tenger terjedésének megfelelően, vagyis egy adott helyen az üledékképződés a sekélytengeritől (pl. homok, márga) a nyílttengeri kifejlődésig (mészkő, dolomit)

ALSÓ-TRIÁSZ földrajzi viszonyai:

—A középsőtriásztól már főleg karbonátos üledékek a Tethystérségében

—Az anizuszi emeletben kinyílik a Vardar-óceán(Tethysegyik ága)

—Mivel a Paleo-Tethysóceáni kéregrészei javarészt felemésztődtek, amiben a kinyíló Vardar is közrejátszott, ezért a Tiszai egységrészei Ős Európához ütköztek É-K felé, míg az ALCAPA egységek D-Ny felé mozdultak el a felemésztődő Paleo-Tethysegykori térsége felé

—A riftzónákkialakulása révén változatos üledékfelhalmozódás a Vardar melletti kontinensdarabokon (köv. dia ábrával)

—A ladiniemeletben a Vardar kinyílása megtorpant, ezért a riftzóna által okozott szárazföldi bezökkenések nem terjedtek tovább, kedvezve a karbonátos üledékfelhalmozódásnak

—A felsőtriászban általános vízszintcsökkenés, amely kedvezett a terrigén üledékek térnyerésének

TRIÁSZ képződmények:

Pelsói-egység

—A Bakonyikum (Dunántúli-khegység egység) triász képződményei a Rába vonalától a Cserhátig húzódik, nagy részük természetesen a felszín alatt. A Velencei-hg kivételével az összes Dunántúli hegységcsoportnál, sőt a Nyugati-Cserhátban a Naszály, a Csővári és a Romhányi-rög

—Az alsótriász transzgressziót a Balaton-felvidéken megtaláljuk (homokos-dolomit, agyagos, márgás homokkövek, mészkövek, regressziós bepárlódás emléke az anhidrites üledékek (CaSO₄)

—A középső triászban már egyértelmű a karbonátos üledékek túlsúlya (Megyehegyi dolomit, Tagyoni, Felsőörsi mészkő, anizuszi emelet)

—Karniemelet (felsőtriász) Veszprémi márga formáció (több márga-előfordulás összefoglaló neve), vastagsága 30-1000m-ig

—A Budai hegységben a Mátyáshegyi mészkő, és a Sashegyidolomit

—Nóri emeletben a Fődolomitvagy Dachsteinidolomit, amely a rhaetiemelet Dachsteini Mészköve követ

—A felsőtriász végén a Dunántúli hegység mai déli sávjában megszűnik az üledékképződés, ez a Pelsói-hát (a Balaton-felvidéktől a Budai-h-ig tartó térség), itt trópusi tönkfelszín-formálódás

—Bükk: alsótriász transzgressziós (homok, meszes homok, agyag, márga stb.), középsőtriász karbonátos (Hámori-dolomit), a Vardar felemésztődés (alábukás) megindulásának bizonyítéka a Szentistványhegyiporfirit/metamorf/ 

A Proterozoikum és az Paleozoikum ősföldrajza

PROTEROZOIKUM ŐSFÖLDRAJZA:

Juhász Árpád: Alföld kristályos aljzata és az Erdélyi Középhegység kőzetei rokonok, és három hg-képződési fázisban alakultak át

—1. fázis Bihari autochton legidősebb, legtöbbször átalakult kőzetek 1 Mrd éves keletkezésű bajkáli metamorfózissal (800 mill.)(A Közép-alföldi, vagy Kunsági egység területe)

—2. fázis Kodru-Biharia takarórendszer metamorf kőzetei 500-700 millió évesek (Kaledóniai meta.), Békési Kristályospala egységben

—3. fázis kőzetei kambrium-devon korúak, variszkuszi metamorfózissal. Ásotthalom (Szeged környéke) Békési Kristályospala komplexum (egység)

Fülöp József: a Tiszai nagyszerkezeti egység kőzeteit proterozoós eredetűek, melyek a bajkáli és variszkuszi fázisokban alakultak át. Nem világos az Ausztroalpi-nagyszerkezeti egység kora sem, utolsó átalakulásuk az alpi fázisban volt, ez a biztos.

PALEOZOIKUM ŐSFÖLDRAJZA (óidő 1. fele- devon) kambrium, ordovícium, szilur, devon, karbon, perm

— Több helyen a felszínen a Dél-balatoni kristályos övezetben, Sopron- Fertőrákosi metamorfit összletben, Rába menti metamorfit egységben, Uppony-szendrői egységben, Mórágyi Migmatitban, Békési Kristályospala komplexumban, Ipoly-menti kristályos pala komplexumban stb.

— Ópaleozóikum őskörnyzet: Gondwana egységes (Afrika, Arábia, Dél-Am, Antarktisz, Ausztrália, India)+önálló egységek a Laurencium (Kanadai-pajzs), Angara pajzs (Szibéria), Balti-pajzs, Kazahsztán, Kína (Ázsia)

— A Kanadai-pajzs (Laurencium), Baltika (Európa nagy része) és Gondwana között az Iapetus-óceán

— A kambriumban kinyílik a Proto (ős)-Tethys, ópaleozoós törmelékes-üledékes összlet halmozódik fel, a törmelék eredete Dél- Ős-Európa. Emiatt a Tiszai nagyszerk.-i egység ilyen korú kőzetei –törmelékes-üledékes kőzet

— Az Ausztroalpi és a Pelsói nagyegységek Afrika részeként a Gondwana részei voltak az Ős-Tethys óceán déli szegélyét (nem partjait!) képezte, így törmelékes-üldékes felhalmozódás, némi vulkáni termékkel

— Viszont az riftesedése kontinensdarabokat hasított le Gondwanáról, amelyek Ős –Európa felé sodródtak és a kaledón vagy variszkuszi fázisban ütközhettek vele

METAMORF TERMÉKEK

Kiindulási kőzet	Átalakult kőzet
agyagos kőzetek	agyagpala, csillámpala, fillit
karbonátos kőzetek	márvány, szkarn
homokos kőzetek	kvarcpala, kvarcit
magmás kőzetek	szaruszirt, kloritpala, gneisz

Ősföldrajzi környezet (alsó kambrium, alsó ordovícium)

—Kambrium:jóllátható,hogyÉszak-AmerikaGrönlanddal,EurópaésÁzsiaképezönállóföldrészt,mígatöbbiegyösszeforrtegységbenaGondwanábanlétezett.NégyóceántszükségesmegemlíteniaKaledóniai-,azUráli-,azŐs-Tethys-ésazŐs-Csendes-óceánt.

—Ordovícium:akambriumhozképestvalamennyiföldrészkeletiiránybatolódik,mígaGondwanadéliiránybahúzódik.EurópaazEgyenlítővidékén,mígÁzsiamaihelyzetéhezképestkb.90fokkalelfordulvahelyezkedikel.Fokozódikazüledék-felhalmozódáséserősödikavulkanizmus.Kezdetétvesziazahegységképződés,amelyaszilurbanérielcsúcspontját(Kaledónhegységképződés).

Szilur: a szilurban éri el fő fázisát az ordovíciumbanelkezdődött Kaledonhegységképződés. Ős-Európa (Baltika) és Ős-Amerika (Laurencium) egymáshoz közeledve, majd összeütközve fölgyűrte a Kaledóniai-óceán aljzatán lerakódott üledékes kőzeteket. A Kaledóniai-óceán bezárult és a redőkbe préselt rétegekből kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer. A hegységrendszer tagjai napjainkra erősen letarolódtak, napjainkban fellelhető nagyobb tagjai: Skandináv-hegyvidék, a skóciai Grampianés Highland, Kelet-Grönland hegyvidékei és Észak-Amerikában az Appalache-hegység északi része. Az említett folyamat volt a: Kaledóniai-orogenezis

Devon:kéthegységképződésköztiüledék-felhalmozódásiidőszak.Afiatal,magasKaledóniai-hegységrendszergyorsanpusztul,anyagaatengereküledékgyűjtőmedencéibehalmozódikfel.

—Az Ausztroalpi egységben törmelékes üledékek, Bakonyikum, Borsodi egységben, inkább nyílt vízi, karbonátos üledékek, jelezvén az ősföldrajzi helyzetüket az óceáni térségben (ahol karbonátos az „beljebb”, mélyebb térszíneken képződik az óceánban)

—Devon vége = Ős-(proto) Tethys záródásával

A Dél-balatoni kristályos vonulatképződményei

—ordovícium: Szárhegyi „acritarchamaradványos” aleurolitpala, Balatonfőkajári kvarcfillit, Balatonhídvégi csillámpala

—Szilur: Lovasi fillit, Alsóörsi porfiroid, és a Litéri diabáz

—Devon: Révfülöpi agyagpala, Kékkúti mészkő (Theodoraásványvíz vízadója), Úrhidai mészkő, Polgárdi mészkő

Uppony-szendrői paleozoós egységképződményei

—Tapolcsányiformáció (felsőordovícium-szilur): homokkövek, pelágikus(sekélytengeri) mészkő, agyag és kovapala)

—Devon: abodimészkő, rakacai-bükhegyimárvány, vulkanitok(metamorf)

Az ausztroalpi egység képződményei

—Ópaleozoós, esetleg proterozós(kiindulási kőzetek) : Óbrennbergicsillámpala, vöröshídicsillámpala, fertőrákosi amfibolitpala, Sótonyi metavulkanit, Nemeskoltai homokkőpala, Mihályi, Szentgotthárdi fillit, Büki dolomit (termálvíz)

Tiszai egység (Tisza-Géta-Dácia)

—Ordovícium-szilur: Mórágyi migamtit, Ófalui formáció (van benne minden: üledékes, kristályos enyhén metamorf), Szalatnaki formáció (graptoliteszesagyag és kovapala –szilur), Zempléni fillit-kvarcitpala

+ Ipoly menti Kristályospalaösszlet a Veporegységben (szilur-devon)

ÚJPALEOZOIKUM (karbon-perm)

Ős-Tethys bezáródik -> PANGEA
PANGEA: Leurázsia+Gondwana összeütközésével-> Variszkuszi hgrsz.

A proterozoós és ópaleozoós kőzetek metamorfózist szenvedtek (első metamorfózis valószínűleg már a kaledón fázisban!)

— A metamorfózis fázisai: breton, szudétai és érchegységi szakaszok

A metamorfózist természetesen szerkezetátalakulás is (szinklinálisok, antiklinálisok, takarók képződése) és S-gránit képződés is kísérte

— A szerkezetátalakulás északról dél felé haladt, emiatt az északabb lévő területeket (Tiszai-nagyszerkezeti egység elemeit) jobban érintették ezek a folyamatok 

Geológiai kérdéskör (kőzetciklus, vulkánosság, szigetív-képződés, metamorfózis stb.)

KŐZET METAMORFÓZIS FÁZISAI:

EPI-ÖV: A finom apró kristályos szemcseméret, a finom palásság jellemezte. Ásványok: Klorit, Albit, Aktinolit, Epidot, Muszkovit. Kőzetek: Zöldpala, Kloritpala, Fillit, Szerpentinit. A stressz-nyomás fontosabb, mint a hőmérséklet ( Pstressz > T).

—

—MEZO-ÖV: Palás kőzetek, de durvák. Szemcseméret nagy, szabad szemmel jól látható, durva kristályos. Pl: Amfibolit, Csillámpala, Gneisz. Stressz-nyomás nagy szerepe, jelentős a litosztatikus és a fluid (gőz)-nyomás, a hőmérséklet is egyenrangú szerepet kap (Pstressz>>Pl ,Pfl, T).

—

—KATA-ÖV: Legkevésbé palás, szemcsemérete lehet durva és középszemcsés. Pl.: granulit, eklogit. gneisz.Stressz-nyomás alárendelődik, a legnagyobb a litosztatikus nyomás, a fluidnak (gőznyomás) kis szerepe van, egyenrangú a hőmérséklet (Pl ~ T).

Igen kisfokú metamorfózis

(betemetődésesmetamorfózisnál):

Agyagásványok, laumontit, prehnit

A kőzet finomszemcsés, palás-leveles: agyagpala

Kisfokú metamorfózis:

Szericit, pirofillit, klorit

A kőzet finomszemcsés, selymes fényű, palás-lemezes:

fillit, kloritpala, szericitpala

Közepes fokú metamorfózis:

Csillám, kvarc, plagioklász, gránát, andaluzit

A kőzet durvábbszemcsés->

a palássági felület egyenetlen: csillámpala

Nagyfokú metamorfózis:

Kvarc, muszkovit, biotit, plagioklász,

káliföldpát, sillimanit, sztaurolit

A kőzet durvaszemcsés,

a palásság nem jellemző: gneisz

Szigetív vulkanizmus!

1.        A kontinens és a betolódási öv közé zárt pressziós zóna, azaz ívmögötti medence  (1. írás)

2.      Vulkáni szigetív, mélytengeri árokkal (2. kúp)

3.       A szétterülő, fiatal óceáni kéreg (3. egyenes vonal)

4.      Óceán közepi hátság, távolodó lemezszegélyek (4. bemélyedés)

5.      A betolódó üledékes kőzetek szállítószalagként továbbítják a nagy víztartalmú üledéket (alsó kép)

6.      A betolódott kéreganyag a magas nyomás és hőmérséklet hatására átalakul/részlegesen újraolvad (alsó kép)

A METAMORFÓZIS KŐZETKÉPZŐDÉSE:

·         Üledékes kőzetképződés

·         Kontaktok

·         Zeolitok

·         Zöldpala

·         Amfibolit

·         Kékpala

·         Granulit

·         Eklogit

Óceáni szigetív vulkanizmus

•Óceáni lemez ütközik óceánival

•Az alábukás,préselődés véletlenszerű (de általában a fiatalabb az idősebb kéreg alá és rátolódik)

•Az alábukás ütközés és gyűrődés is, általában az alábukó lemezüledékei rátolódnak a passzívabb lemezre

•Vulkánosság,általában intermedier,de sokszor robbanótípusú savanyú vulkanizmus

•A szigetívek össze vagy egymásra torlódhatnak,és ilyen korofiolit-szutúrákról beszélhetünk

Magyarország nagyszerkezeti egységei, azok kőzettípusai

NAGYSZERKEZETI VISZONYOK

Tisza-Dácia lemeztömb – Európai helyzetben volt a földtörténet során (Tiszai v. Tisiai; Dáciai, ez utóbbi két nagy töredék)

ALCAPA lemeztömb (Alpok /ausztroalpi-adriai/-Kárpátok /vepor/- Pannon /pelsoi/) – Afrikai helyzet

Közép-Magyarországi főszerkezeti vonal (Zágráb-Kulcs-Hernád vonal) választja el őket (egyébként a főbb szerkezeti vonalak mellett több ezer kisebb törésvonal is felszabdalja az országot)
Ettől északra ópaleozoós tengeri üledékek alkotják az aljzatot (ami megkutatott, mert ettől mélyebbre biztosan kristályos kőzetek vannak), amely a variszkuszi fázisban gyengén átalakult, permben szárazföldi-sekélytengeri üledékek, triász-eocén tengeri üledékek

Ettől délre többszörösen átalakult (polimetamorf ) kőzetek (bajkáli, variszkuszi fázis)

A két terület a kréta-paleogén-alsó-miocén folyamán került egymás mellé (Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fázisaiban)!!!!

MAGYARORSZÁG FŐSZERKEZETI VISZONYAI!

MAGYAROSZÁG FŐSZERKEZETI EGYSÉGEI! (2. térkép)

Pennini és Alsó-ausztroalpi egységek. 2. Felső-ausztroalpi egységek a Kisalföld aljzatában. 3. A Pelso-egység permi és mezozoós képződményei. 4. Perm előtti anchietamorf képződmények a Kisalföld aljzatában. 5. Perm előtti anchietamorf (kis mértékű metamorfózis) képződmények a aBalaton-vonal mentén. 6. Az Igali-egység üledékes kőzetei. 7. A Vepor-egység kristályos kőzetei. 8. Az Uppony-Szendrői-hegység paleozoikuma. 9. A Bükkium paleo-mezozoikuma. 10. Az Aggtelek-Rudabányai-hegység mezozoós képződményei. 11. A Zemplén-egység kristályos, felső-paleozoós és mezozoós kőzetei. 12. A Mecsek-egység kristályos és permo-mezozoós kőzete. 13. A Villány-egység kristályos és permo-mezozoós kőzetei. 14. A Békés-egység kristályos és permo-mezozoós kőzetei. 15.

Flis képződmények a Nagyalföld aljzatában

 

A Magyaro. középső-miocén előtti kőzeteit tartalmazó kéregblokkok egyik része NyDNyfelől

érkezett, legalább 500 km-es utat megtéve. Ennek a blokknak ALCAPA(Alpok -Kárpátok [északi része] -Pannónia) a neve és Magyarország ÉNy-i felét tartalmazza, de eredetileg a stabil Európától D-re helyezkedett el. A másik blokk DDNyfelől érkezett (szintén többszázkm-es úton) és Tisia-naknevezzük. Az ország DK-i felét alkotja, de eredetileg Európához tartozott!!!, ahonnan a jura folyamán szakadt el (riftesedés következtében) és mozgott először messze D felé , majd onnan majd csak az eocén végétől kezdve indult vissza. 

Magyarország az átmenetiség térsége (összefoglaló bemutatása hazánk természetföldrajzi alkotóelemeinek, különös tekintettel az átmenetiségre)

Kelet-Közép Európa Urál 2700km, É-EU csücske 2600km, EU legnyugatibb pontjától 2500km, a legdélebbitől 1300km.

—Távolság a tengerektől: Atlanti-óceán (1300-2000 km) Adriai-tenger (400-500 km) Fekete-tenger (900 km) Balti-tenger (700-800 km)

Átmenetiség (éghajlat, talaj, növényzet, felszínalaktan)

Magyarország alatt a földkéreg vastagsága 23-27 km. A kéreg elvékonyodását valószínűleg köpenybeli mélyáramlások hozták létre. Az elvékonyodás miatt a geotermikus gradiens az 50°C/km-t is eléri (a földi átlag 26°C/km), ami hévforrásaink és gyógyvizeink magas hőmérsékletét okozza

Magyarország területén két fontos éghajlati határvonal húzódik:

—1. Januári -2 °C-osizoterma(Köppen klímarendszere szerint).Ez az ún. közép-dunai flóraválasztóaz ország területét két részre osztja

—a) Meleg-mérsékelt klímaöv(C klíma)

Januári középhőmérséklet -2 C°felett van. A tél „3 hónapos”. Ide tartozik(nagyjából): Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl.

—b) Hideg-mérsékelt klímaöv(D klíma) Januári középhőmérséklet -2 C°alatt van. A tél „4 hónapos”. Ide tartozik(nagyjából): Északi-középhegység, Észak-Alföld, Nyírség. 

Balkán-félsziget

Változatos földtörténet: tagolt domborzat, félsziget területének több mint 15%-a fekszik 1000

Mnél magasabban. Peremi részein -fiatal gyűrthegységek húzódnak

Szerkezetileg az alpi Európa „Dinári övezetének" erősen gyűrt, takarórendszerek uralta térsége

A Dinaridák egymással nagyjából párhuzamosan futó, hármas osztatú vonulatokból áll

A Dinaridák déli folytatásában a Hellenidák az Égei-tengerig futnak, s onnan szétdarabolódva kiterjedt szigetvilágot alkotnak

A Déli-Kárpátok folytatásaként, annak takarórendszereit a Balkán-félszigeten hordozva, a Balkanidák lánca keleties irányba fordul és 300 km hosszú, nyugatkeleti vonulatsort alkot

Szintén hármas osztatú szerkezet

A Balkán-félsziget belső vidékein bonyolult szerkezetű, részben variszkuszi eredetű, de a középidő végi, óharmadidőszaki szerkezeti mozgásokkal felélesztett, majd részben a pleisztocén jeges korszakaiban további „fiatalítókúrán" átesett rögvidéket találunk (Szerb-

Macedón-rögvidék, valamint Trák-rögvidék

Tagolt domborzat: mozaikszerű éghajlat

Valódi mediterrán klíma itt is csupán a tengerpartokra korlátozódik

A félsziget belsejében a magasság, a tengerektől való távolság és az orográfiai helyzet függvényében megjelenik a kontinentális klíma: elsősorban a térség északi felében, a Dinaridák belső vidékétől a Dobrudzsáig terjedő övezetben jellemző jelenléte

A csapadék mennyiségében a domborzat által megerősített nyugat-keleti különbség rajzolódik ki csapadék időbeli eloszlása viszont már az északról délre erősödő mediterrán hatást bizonyítja

A félszigeten a főn jellegű szelek uralkodnak

Az adriai partvidék viharosan lebukó szele a főként ősszel és télen támadó bóra.

A vad hegyek közti völgyek a mediterrán tengerek felől érkező légtömegek „tranzitútvonalai" is. E keskeny, csak „résnyire nyitott" völgyfolyosókon jutnak be a mediterrán légáramlatok a Vardar, a Sztruma, a Marica mentén, hogy pl. Az Európában szokatlanul korai zöldség- és gyümölcsérést elősegítsék.

Domborzattól, kőzetektől függő vízrajzi kép

Félsziget területének mintegy feléről a Fekete-tengerbe érkezik a folyók vize a Duna- és mellékfolyói. Égei-tenger vízgyűjtője: Vardar, a Sztruma, a Meszta és a Marica is ide önti vizét.

Adria vízgyűjtő –kicsi- Rijeka –Reka

Karsztos tavak: Shkodrai-, az Ohridi, a Preszpa-tó , Plitvice

Természeti és társadalmi hatásokat tükröző életföldrajzi kép

Évezredek erdőírtásaitól sújtott Balkán-félszigeten az eredeti, természetes vegetáció erősen visszaszorult

Balkán a jégkorszakokban Közép- és Kelet-Európa élővilágának menedékhelye volt.

Egykori keménylombú erdei már erősen megritkultak, a magyaltölgy, az aleppói fenyő, a mandulafenyő helyét másodlagos bozót (macchia) vette át.

A belső, hegyvidéki tájakon a Közép-Európában is ismert nemzetségek - tölgy, gyertyán, bükk - balkáni fajaival találkozhatunk

A Balkán-félsziget erősen mozaikos növényföldrajzi képének jellegzetes vonása a határozott hegyvidéki övezetesség.

Az erős tagoltság, egyes belső területek nehéz megközelíthetősége miatt a Balkán-félsziget területén még jelentős kiterjedésben találhatunk sértetlen vagy alig háborított tölgyerdőket, pl. a Durmitor vagy az Albán-Alpok alacsony fekvésű részein. Hegyvidéki övezetesség jellemző-tölgy, bükk, fenyves, törpefenyves, alhavasi gyepek, gyephavasok a balkáni selyemfenyő vagy a híres, impozáns megjelenésű páncélfenyő e térség különlegessége.

A zergék, a barnamedvék és a helyenként előforduló hegyi kecskefélék jellegzetes elemei a kevéssé háborgatott balkáni hegyvilágnak.

A sokszínű madárvilág mellett külön figyelmet érdemelnek a nagy faj- és egyedszámú hüllők. Három viperafaj (keresztes, homoki és áspis vipera) is elterjedt e vidéken, s gyakoriak a görög és mór teknősök is.

A központi rögvidék egy óceáni folyosóval

A Balkán-félszigetet észak-déli irányban szeli át, és egyben egységbe is forrasztja a Vardar-övezet szerkezeti egysége

Földtani régióként jócskán túllépi az Égei-tenger Thermaiöblére nyíló, 250 km hosszú Vardar-völgy területét

A Vardar-övezettől keletre óidei kőzetmagvú, de középidei üledékekkel övezett, változatos magasságú és morfológiájú hegyvidékek sorakoznak a Szerb-Macedón-rögvidék: A Vardar és a Sziruma

Bulgária délnyugati, déli részén, a Sztrumán túl a Marica-Ergene alföldjéig terjedően a Trák-rögvidék hegytömegei magasodnak: a Rila és a Pirin, Rodope.

A Balkán-félsziget északnyugati oldalán földrészünk egyik leghosszabb hegysége, az 1300 km hosszú Dinaridák húzódik.

Az északnyugat-délkeleti csapású hegyvidék a Déli-Alpok folytatása belső övben az alpi hegységképződés gyűrt-takarós szerkezetű kristályos kőzetei bukkannak elő több ezer méter vastagságú középidei mészkőből álló középső öv jó 500-800 méterrel magasabb: ez az

„magaskarszt", sok tekintetben a jellegzetes karsztformák típusterülete, a karsztkutatás bölcsője, Horvát-Magaskarszt, Velebitek, Szlovén-Karszt, Montenegrói-Magaskarszt, az

Hercegovinai-Magaskarszt

A Dinaridák külső övét a középidei mészkövön kívül harmadidőszaki flis alkotja Isztria, Kotori-öböl.

Kopár mészkőhegyek, apró, termékeny medencék Észak-Albán-Alpoktól, a Dinaridák három vonulata folytatódik tovább délkelet felé, de mivel a sekélytengeri mészköveket mélytengeriek váltják fel Hellenidákról beszélünk.

A belső övhöz tartoznak a macedónkoszovói, illetve a macedón-albán magas, negyedidőszakban eljegesedett, látványos határhegységek Galicica (1802 m) Olimposz.

A középső övben újfent középidei mészkőből álló, takaróredős szerkezetű a pleisztocén során eljegesedett, erősen karsztosodott hegységeket találunk: Tomori (2417 m), Pindosz (2686 m), Parnasszosz (2457 m). Pindosz, amely a Hellenidák legjellegzetesebb, nagy távolságra áttolódott takaró-térsége. A középső vonulat a Peloponnészosz félszigeten a Tajgetosz (2407 m) és Pámon (1935) hegyeiben folytatódik, Kikládok, Szantorini (Thíra).

A Hellenidák külső, jura-eocén rétegsorú üledékekből álló legnyugatibb öve a Jón-tenger partján magasodik. Peloponnészosz félszigeten e parti sávot szakítja meg az Olimpiai-medence, ahol - az évszázados erdőirtás nyomán fellépő óriási letarolódást bizonyító - kb. 7 m vastag kavics-, homok- és iszapréteg alatt lelték meg az ókori Olimpia romjait.

Balkanidák -Kárpátok folytatása

A bolgárföldön nyugat-keleti csapású hegység szab gátat a Havasalföld felől érkező hideg légtömegeknek, és biztosít kellemes klímát a Balkán-hegységtől délre fekvő, rózsatermelésükről híres medencéknek, illetve a Maricaalfóldnek.

A déli-kárpáti Szupragéta-takarók folytatását jelentő belső vonulat legészakabbi része a Szerb-érchegység (bori rézbányászat). A Duna nagy áttörése, a Kazán-szoros mentén vastag mészkőtakarót (Miroc-planina) hordozó középhegységi vonulat az övezet futásirányának megváltozásával Bulgária nyugati részén már 2000 m fölött tetőzik. Vitosa (2286 m) sokszor szeptembertől májusig hósapkával fedett hegytömegének leghíresebb alakzatai, a látványos

szienit-kőtengerek az erős periglaciális átformálás bizonyítékai. Szredna Gora (Antibalkán)

A Déli-Kárpátok Dunai-takarók egységével párhuzamosítható, 300 km hosszú, nyugat-keleti futású középső vonulat emelkedik legmagasabbra.

Sztara Alanina (Öreg-hegység)

A Duna menti síkságok és a Marica-alföld közötti átjárást a szélesen terpeszkedő, várfalszerű láncolat jelentősen nehezíti. Egyik leghíresebb átkelője az 1326 m magas Sipka-hágó.

A legészakibb öv, az - ugyancsak a déli-kárpáti dunai egység folytatásának tekinthető - Elő-

Balkánnak nevezett külső vonulat szerkezetét és domborzatát az észak felé egyre alacsonyodó redők határozzák meg.

A geomorfológiai inverzió.

Leglátványosabb része a triász tarka homokkövön létrejött Belogradcsikisziklavilág. Északi hegylábfelszíne az Észak-bolgárdombság és -tábla felszínébe simulva a Timok folyótól a Fekete-tengerig fokozatosan 70 km-re szélesedő, 200-500 m magas dombsági tájat képez. Alapját kréta meszes üledékek alkotják, de a harmadidőszaki rétegeket a Duna felé 50-60 m-re vastagodó lösztakaró borítja

A Duna-vidék

A Déli-Kárpátok és a Duna között húzódó 100-120 km széles térszín egységes síkvidékként nyílik a Fekete-tenger felé, ez a Román-alföld a Géta-dombvidék. A keletre tartó Duna azonban nem tud akadálytalanul kifutni a tengerre. A Fekete-tenger előtt 50-60 km-rel útját állja a Dobrudzsai-rög széles táblája összetöredezett gránittömege a Prikopán-gerinc térségében szinte magashegységi domborzatot alkot.

A Duna Európa leghatalmasabb deltavidékét építette fel. A nagy homokturzások vízfelszín fölötti üledékét a szél is megmozgatta, sőt még ma is találhatunk a Caraorman és Letea homokvidékeken mozgó dűnéket dűnerendszerek mögött sík, vizenyős, rossz lefolyású deltavidék képződött.

A delta területének 54%-a 0 és 1 m-es magasság között fekszik elterülő vízi világ átlagos tengerszint feletti magassága mindössze 54 cm. 3 Duna-ág.

Az Alpok kialakulása és szerkezete

Általános jellemzők

•Az Eurázsiai-hgr. legmagasabb és legtömegesebb európai tagja (Mont Blanc: 4807 m)

•1200 km x 180 km

•áttolt takaróredős szerkezetek

•ma is 3200 km2-nyi eljegesedett terület

• sűrűn lakott kultúrtáj (népsűrűség: 60 fő/km2)

•környezeti kockázatok (lavinák, tömegmozgások,omlások, árvizek)

 Földtörténet

•Felső-perm -triász (235-200 m. év)

•DK felől transzgresszió(AT: werfenirétegek)

•Tethysrészmedencéjeként vastag karbonátos

•üledékek (KöT: Wettersteini, Megyehegyi Form.,

•FT: DachsteinMészkő, Fődolomit Formáció) -

•későbbi kelet-alpi takaró

•elvetélt riftesedéshezkapcsolódó bazaltvulkanizmus

2. Alsó-középső jura (200-150 m. év)

Pennini-óceán déli medencéjének kinyílása az

•Eurázsiai-lemez és Carnia mikrokontinense között

•(radiolaritok, ammoniteszes vörös gumós mészkövek)

•későbbi pennini takaró része

3.Malm -alsó-kréta (150-100 m. év)

•Pennini-ó. kinyílásának fő időszaka

•ofiolitokképződése (Ivrea-Verbano-öv)

•Észak-és Dél-Pennini-óceán-jobbára mélytengeri

•üledékképződéssel -később penninitakaró

•köztük Briançonnais-hátság-ezen sekélytengeri

•karbonátképződés-később penninitakaró

4. Középső-kréta -eocén (100-45 m. év)

•Pennini-óceánok bezáródásának ideje (Carnia alá)

•kezdetét nevezzük ausztriai fázisnak

•kiterjedt flisképződés

•kréta végére a Dél-Pennini-óceán bezáródik

•észak felé vergáló takaróredőrendszerek(penninikumra kelet-alpi)

5.Eocén vége -oligocén eleje (45-30 m. év)

•pireneusi fázis

•Észak-Pennini-ó. is bezáródik (D felé, 40 m. éve)

•teljes kollízió(250 km-es térrövidülés)

•áttolt takaróredők (helvétirepenninikum+ kelet-alpi)

•nagyfokú metamorfózis

•D-en: andezitvulkanizmus-periadriailineamensmentén

•(ennek mo-ifolytatása a Balaton-vonal vagy Rába-vonal)

•É-on: óriási mennyiségű molasszképződés(ez is enyhén gyűrt)

3 db nagy takarórendszer

•Mindhárom két részre tagolódik:

•alaphegység: variszkuszi vagy még régebbi

maradványok: gránit, gneisz, metamorfitok

•(legmagasabb hegységek)

•fedőhegység: mezozoós vagy eocén üledékek

•vagy vulkanitok, amelyeket érintett az alpi

hegységképződés (gyűrődés, metamorfózis)

Helvéti takaró (Dauphnéi-öv)

•Alaphegység: a Nyugati-Alpok középső kristályos

•övezetének legmagasabb részei, sokszor

•penninikummal (régebbi neve: helyben maradtautochton masszívumok)

•Fedőhegységi takarói:

•középső jurától az eocénig az európai

•kontinentális selfenlerakódó üledékekből

•sekélytengeri, partközeli fácies: homokkövek,

•konglomerátumok, mészkövek

•a kontinentális lejtőn lerakódó üledékeit

•ultrahelvétikumnaknevezzük (átmenet a penninikumfelé)

•mai előfordulás: külső üledékes vonulatok Alpok

•É-i és Ny-i oldalán (főleg Ny-i-Alpok)

Pennini-egység

•Alaphegység(prealpi gránit, gneisz, palás kőzetek):

•Nyugati-Alpok belső (és részben a központi)

•kristályos vonulatai + Keleti-Alpok tektonikus ablakai

•Fedőhegység:

•a két Pennini-óceánban a középső jurától az eocén végéig lerakódott mélytengeri üledékek

•kollízió során részben metamorfizálódtak

•előfordulásuk: Nyugati-Alpok belső kristályos

vonulatai + foszlányokban (Chablais, Fribourgi-A.)

Kelet-alpi (ausztroalpi) takarórendszer

•három vagy kétosztatú (kőzettanilag és a metamorfózis

•fokát tekintve minimális különbségek)

•triásztól az eocénig több ezer m vastag üledéksor a

•–Tethysben (felső kelet-alpi, mély-és sekélytengeri f.)

•–Dél-Pennini-óceán déli kontinentális selfjén (alsó

•kelet-alpi)

•legnagyobb elmozdulás: kréta végén penninikumra,

•eocén végén helvétire (250 km)

•alaphegysége jobbára az alsó és középső kelet-alpiban található

•Előfordulás: Északi-Mészkő-Alpok (felső); Keleti-Alpok

•központi kristályos vonulatai, vagy annak északi és déli

•szegélyei -tektonikus ablakoknál (alsó és középső)

Egyéb szerkezeti egységek

•Molassz öv: az Alpok északi szegélyén oligocén lepusztulás-termékek

•legszélesebb kifejlődése a Keleti-Alpoknál

•déli része gyűrt és pikkelyeződött(szubalpi molassz)

északi része zavartalan (előtér molassz)

•Déli-Alpok

Déli-Alpok

•Keleti-Alpok belső üledékes övezete

•elkülönítése szerkezeti alapon történik:

•–déli vergenciájú feltolódások, pikkelyek

•–kisebb mértékű horizontális elmozdulások

•–markáns tektonikus vonal választja el: periadriai

•lineamens (Tonale-hágó, Pusteria-völgy, Gail-völgy)

• ez már a Dinaridák szerkezetével mutat rokonságot

• döntően üledékes: Dolomitok, Karni-Alpok,

•Karavankák, Júliai-Alpok

• vulkáni vonulatok: Adamello, Sarn-völgyi-A, Pohorje

Neogén fejlődésoligocén-miocén folyamán kiemelkedéssel járó

erőteljes lepusztulás

•miocén végére alacsony, elegyengetett felszín

•(rax-szintek)

•neogén kiemelkedés hatására 4-5000 m magas hegység

•PLEISZTOCÉN ELJEGESEDÉSEK

–günz, mindel, riss, würm (Alpok fele, 110.000 km2)

–hóhatár: 1400 m, gleccserek 2-500 m-ig is lenyúltak

Mai kép

•gazdag glaciális formakincs

•függővölgyek, kettős osztatú völgyek -völgyvállak

•tógazdagság (tengerszemek, morénatavak, fjordos tavak)

•függőleges övezetesség (nemcsak növényzeti, hanem morfológiai):

–egykori gleccservölgyek akkumulációs völgytalpai

–meredek völgyoldalak

–völgyvállak

–újabb meredek lejtők: szubnivális, nivális övezet -

fagytörmelék-zóna

–állandó hóhatár: 2700-3300 m

Nyugati-, Keleti-és Déli-Alpok

•Ny-K: Comói-tó, Splügen-hágó, Hátsó-Rajna

•különböző mértékű kiemelkedés, lepusztulás,

•más-más takarók vannak jelenleg a felszínen

• Ny-i-Alpok ma is magasabb

• Déli-Alpok: szerkezetileg más, ld. korábban

Nyugati-Alpok I.

•1. Belső kristályos vonulat

•pennini egység (alaphegység + takaró)

•Cotti-, Gráji-, Wallisi-(Pennini-), Ticinoi-Alpok,

•Adula

•2. Külső kristályos vonulat

•pennini és helvéti alaphegység, néhol takarók

•Pelvoux, Mont Blanc, Berni-Alpok, Dammastock,

•Gotthard-masszívum, Glarusi-Alpok

•Közöttük: Brianconnais-öv (puhább palák)

•Rhône-völgy felső szakasza, Nagy-Szt-Bernát-h.,

•Mt. Cenis, Fréjus

Nyugati-Alpok II.

•3. Külső üledékes öv

•döntően helvéti egység, de van pennini üledékes

•takaró (Chablais, Fribourgi-Alpok), molassz (Pilatus,Rigi) és alsó kelet-alpi (Kis-és Nagy-Mythe, Säntis)

•Tengeri-, Provencei-, Dauphinéi-, Savoyai-Alpok,

•Svájci-Mészkő-Alpok + Jura

•nevezetes karsztjelenségek: Verdun, Vaucluse,

•Hölloch (Schwyz -Muotatal)

•egyéb: nagelfluh rögök

Nyugati-Alpok III.

•Kapcsolódó tájegységek:

•1. Jura (jura márgák és mészkövek):

•D: Láncos-(Gyűrt-) Jura -molasszal együtt

•pannonban gyűrődött -álló redők (szerkezet+karszt)

•É: Táblás-Jura -töréses szerkezet

•2. Svájci-medenceség (Mittelland -4-600 m-es dombság):

•süllyedő flis-és mezozoós mészkőterület

•D felé vastagodó molassz (100-3000 m) -peremi redők

•moréna-és kavicstakaró, túlmélyítés (Bieli-, Neuchateli-tó)

•azóta feltöltés és felárkolás

Keleti-Alpok I.1. Belső üledékes vonulat -Déli-Alpok (ld. korábban)

2. Középső kristályos vonulat

•alsó, középső kelet-alpi takaró + legmagasabb részei

•pennini takaró (tektonikus ablakok)

•Engadin-ablak, Tauern-ablak, Kőszegi-hegység

•(Soproni-hg: alsó kelet-alpi takaró)

•Räti-Alpok, Bernina, Ortler, Silvretta, Ötz-és Zillervölgyi-

•Alpok, Magas-és Alacsony-Tauern

•palaburok: Kitzbüheli-és Eisenerzi-Alpok

Keleti-Alpok II.

•3. Külső üledékes vonulat (Északi-Mészkő-Alpok)

•felső kelet-alpi takarórendszer

•Észak-Tiroli-Mészkı-Alpok: Lech-völgyi-Alpok,

•Wetterstein, Karwendel, Kaisergebirge

•Salzburgi-Mészkő-Alpok: Steinernes Meer,

•Hochkönig, Tennengebirge, Hagengebirge, Totes

•Gebirge, Dachstein

•Osztrák-Mészkő-Alpok: Enns-völgyi-Alpok,

•Hochschwaab, Rax-Schneeberg

•északi szegély: flis vonulatok (Bregenzi-erdő,

•Bécsi-erdő)

Keleti-Alpok III.

•Kapcsolódó medencék:

1. Sváb-Bajor-medenceség

•É felé finomodó glaciális és fluviális hordalék

•lefutó hátak és folyóvölgyek végmorénasáncokkal

•É-ra tolódó Duna

2. Linzi-medence

3. Bécsi-medence

4. Grazi-medence

K felé nyitott, Rába és Mura szabdalja dombsággá