Vörösmarty költészete a szabadságharc bukása után

1) Iskolái:
 Székesfehérvár
 Pest
2) Szerelme, múzsái:
 Perczel Adél (Etelka) reménytelen szerelem
 Csajághy Laura
3) Élete:
 Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék) született 1800.-ban, a Velencei-tó mellet, Fejér megyében. Szülei: apja: Vörösmarty Mihály, gazdatiszt, anyja: Csáty Anna.
 1817.-ben meghalt apja, nevelőként dolgozott a Perczel családnak.
 1822-23.-ban Görbön (Tolna megye) volt joggyakornok.
 1822.-ben 4 énekes eposz írt a hűség diadalma (1823.-tól honfoglalási eposzán, a Zalán futásán dolgozott)
 1824.-ben kapcsolatba került Szemere Pállal, Toldy Ferenccel, Steiner Györggyel, Fábián Gáborral és Deák Ferenccel. Az Aurora munkatársa, Kisfaludy Károly körének a tagja lett.
 1828.-tól a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője.
 1830.-ban A Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották, nyelvészként is tevékenykedett itt és Kisfaludy társaságában. (Helyesírási szabályzat, szótárak, nyelvtan)
 1837-43 között az Atheneum szerkesztője volt. Bajzával és Toldyval, szerepet vállalt a politikai közéletben is, kapcsolatba élt Széchenyivel, Kossuthtal, Wesselényivel.
 1841.-ben megismerkedett a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurával.
 1843.-ban feleségül vette Csajághy Laurát.
 1842.-től a Nemzeti kör elnöke. E minőségben a kezdő Petőfit támogatta.
 1843.-tól az Ellenzéki kör alelnöke.
 1848. március 15.-én a Szabad sajtó című versével üdvözölte a szabadságharcot, aktív résztvevője az eseményeknek. Világos után bujdosott majd feladta magát a hatóságoknál, egy jó indulatú hivatalnak a közbelépésére felmentették.
 1850.-től anyagi gondok között, betegeskedve, lelkileg összetörve élt.
 1855. november 15.-én halt meg Pesten. Temetése országos gyászünnep és tiltakozás volt az önkényuralom ellen.
 
4) Költészete: Vörösmarty a világosi katasztrófa után testileg és lelkileg megtört, kevés verset írt. 1849.-ben Bajzával együtt bujdosott, majd 1850.-ben a katonai törvényszék kegyelemben részesítette. Életének utolsó 5 éve lassú haldoklás. Szorongás, fájdalom, tragikum élménye erősödik fel verseiben. 2 rapszódia és 1 elégia tehető erre az időszakra.

 Rapszódiái:
 Előszó
 A vén cigány
 Elégiája:
 Fogytán van napod…
 Előszó:
 A vers címe: 1845.-ben írta költő Három rege címmel egy művet, ez elé szánta bevezetőül a verset.

 A vers témája: Az 1848.-49.-es forradalom és szabadságharc elsiratása. (A vers 49 sorból áll, ez utalás a szabadságharcra.)

 A vers szerkezete: Időszembesítő költemény, (A természet évszak változásaival egybefonódva jelenik meg a nemzet történelme.).

 A vers időszerkezete: A múlt, jelen, jövő egységire épül.
• 1-10. sor: A tavasz képeivel a régmúltat idézi, a reformkor dicső világa ez, a költő a bizakodás és a remény képét festi, hangulata ünnepi és harmonikus.

• 11-18. sor: A nyár képeivel a múltat idézi továbbra is. A szabadságharc dicső napjait említi a költő.

• 19-33. sor: Az ősz képeivel a közelmúltat idézi. Az érték gazdag világ megsemmisül, a vész nyomában pusztulás és rettent jár.

• 34-41. sor: A tél képivel a jelent idézi, mely reménytelen és kiábrándító a vers mélypontja ez, a világméretű pusztulás és a remények halálának az időszaka.

• 42-49. sor: Az új tavasz eljövetele és a jövő képét festi. A történelmi csapás jóvátehetetlen, nem élnek már azok, akik jövő megteremtéséért küldöttek, a veszteség pótolhatatlan. A vers kérdéssel zárul, mely a befejezetlenség érzetét kelti, pesszimista lezárású.

 A vers gondolati íve: Az ünnepi harmóniától a tragikumig vezet.

 Vörösmarty utolsó befejezett verse A vén cigány című rapszódia. (a cigány a sírba vigadás jelképe.)

 A vers címe: Metaforikus cím, az idős költő metaforája, a költ önmagát buzdítja versírásra. Ezt úgy hívjuk, hogy önmegszólító verstípus.

 A vers szerkezete: 7 versszak, a versszakok refrénnel zárulnak, melyekben a költő önmagát buzdítja alkotásra.

• 1. versszak: A sírva vigadás hangulatát idézi, olyan művet akart alkotni, amely minden fizikai és szellemi erejét igénybe veszi.

• 2-5. versszak: Vörösmarty világképének összegzője, romantikus képekben saját kora rettenetét párhuzamba állítja az emberiség történelem előtti nagy tragédiáival. Biblikus és mitológiai képekben a teremtés elhibázottságára hívja fel a figyelmet. hangja egyre komorabbá, tragikusabbá válik.

• 6. versszak: Egy emberibb jövőt mutat, a szörnyű bűnöket megtisztítás követi, mely egy emberibb világot ígér (Noé-képzet a megtisztulás szimbóluma.) Hangja bizakodóbbra fordul.

• 7. versszak: A vers csúcspontja, a jövő képeit vetíti elénk, melyben fennhangon hirdeti a reményt és az optimizmust. Megváltozik a vers refrénje is, ebben az új világban érdemes lesz alkotni.

• A vers gondolatíve: A tragikumtól a jövőbe vetett optimista hitig jutunk.