Kardos Nagy Ibolya

Kardos Nagy Ibolya

1926.-ban született Sárváron. Születésének tiszteletére rendszeresen szavalóversenyt rendeznek Lőrinciben. Édesapja kőműves volt. Miután a család Sopronba költözött, így iskolai tanulmányait is itt végezte.

Itt már 15 évesen szövőnőként tevékenykedett, illegálisan éjszakai műszakban. Ez az indulás alapvetően meghatározta szociális érzékenységét, a rászorulók iránti szolidaritását.

A II. világháború idején vöröskeresztes ápolónő volt, majd visszatér a szövőiparba. Ezt követően újságíró lett a Győr Megyei Hírlapnál. Munka mellett leérettségizett. 1948.-ban kötött házasságot Kardos Mártonnal. Budapesten üzemi lapoknál volt újságíró, majd 1958.-tól a Nők Lapja munkatársa lett. Az ELTE Bölcsész karán magyar szakos tanári diplomát szerez. Később szociálpolitikai előadóként dolgozott a budapesti IV. kerületi tanácsnál.

Gyermek meséit a Nők Lapja és a Dörmögő Dömötör gyermekfolyóirat közölte.

1968 és 72. között férje munkaköri beosztása miatt 4 évig Prágában éltek. 1972.-től egy budapesti általános iskolában tanított. 1980.-ban költöztek Lőrincibe, ahol a férje az erőmű igazgatója lett. Életében egyetlen verskötete jelent meg, 1995.-ben, A vágymadár címmel. Mely elsősorban népi ihletésű balladákat tartalmaz. 1996.-ban halt meg Lőrinciben.

Második, posztumusz kötete Végrendelet címmel jelent meg, 1998.-ban.

Első kötetében elsősorban balladákat találunk. A ballada epikai, lírai és drámai elemeket hordozó műfaj. Tragédia dalban elbeszélve.

A balladákat jellemzi:

-          párbeszédes forma

-          erős lélektaniság

-          tömör forma

-          szaggatott előadásmód

-          sejtelmes hangulat

-          tragikus téma

1958.-ban íródott a Híres szikla című balladája. Ekkor a költőnő Sopronban élt a férjével. A „Híres szikla” Sopron egyik nevezetessége, mely régi legendákat hordoz. Ezt a sziklát fiatal lányok zarándokhelyének tartották, szerelmi csalódások miatt látogatták meg. És bánatukban a mélybe vetették magukat. Sok hajadon itt vetett véget életének. Ez a ballada egy fiatal lány, Rózsa történetét mutatja be. Egy szálon futó, tragikus balladáról beszélhetünk. A ballada 10 versszakból áll. Párbeszédes kezdéssel indít: anya és lánya beszélget. Egyetlen gyermekéért aggódó anya faggatja lányát, mi bántja lelkét? Az esküvőjére készülő lány nem a szertartást várja, hanem a halálra készül. Külső jelek is bánatos lelki világát érzékeltetik. Például „arca halovány, könnypatakot ont szeme.”

A természeti képek is tragikus állapotát tükrözik. Kérdések sora a vers, melyekre nincs válasz. És ez bizonytalanságot kelt. A vers csak a 7. versszakban mutatja az olvasónak, hogy miért akarja Rózsa a halált választani.

Vőlegénye megcsalta, így nem lát más kiutat, mint az öngyilkosság. 

Madách Imre: Az ember tragédiája

Madách Imre: Az ember tragédiája

1849.-67 közötti időszak: Útvesztés, tanácstalanság, csalódások illetve bizakodás, a csüggedtségen diadalmaskodó hit és remény hatja át ezt az időszakot.
A kor ismert írói:
- Arany László
- Kemény Zsigmond
- Gyulai Pál
A kor drámaírója Madách Imre. Ebben a korban alakult ki a dzsentri rétege. Ők elszegényedett, de a gazdagság illúzióját megőrző köznemesi réteg. A kor költő eszménye: már nem romantikus népvezér, hanem a tömegből kiszakadt, azzal szembeforduló magányos töprengő (49.-szabadságharc bulása 67. Kiegyezés)

Madách Imre Élete:

1823.-ban született Alsósztergován (ma Dolnastrehova, Szlovákiában található). Iskolái: 1837-40 Pesten jogi tanulmányokat folytat. 1841.-ben befejezte tanulmányait majd 1842.-ben ügyvédi képesítést szerez.  1840.-ben Lantvirágok címmel jelent meg első versgyűjteménye. Balassagyarmaton jogi, közéleti pályára lép, joggyakornok majd aljegyző lesz. 1845.-ben ismerkedett meg Fráter Erzsébettel, akivel házasságok is kötött A szabadság harc bukását követően Rákóczi János bújtatása miatt Pozsonyban és Pesten 2 évet raboskodott. 1853.-ban szabadult. 1854.-ben elvált a feleségétől és Alsósztregovára költözött. Itt íródott 1859.-60.-ban az Ember tragédiája is. 1864.-ben halt meg szülőfalujában.

A mű keletkezése: 1859.-60. A mű első bemutatója 1883.-ban a Nemzeti Színházban volt.

A regény műfaja: Emberiségdráma: Hőse maga az emberiség, melyet egy konkrétan jellemzett ember jelképez. Rendszerint az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik. Mi az emberi lét értelme és célja, van-e értelme a küzdelmeknek, mi a küzdelmek jelentősege?

A mű létrejöttének körülményei:

-          A szabadságharc bukása, mely által reménytelenné vált a haladás ügye.

-          Egy évi csapások. (családi tragédiák)

-          A nőben való csalódás. (házasság)

A mű szerkezete: 15 felvonás

1.       A mennyekben

2.       A paradicsomban

3.       A paradicsomon kívül

15.   A paradicsomon kívül

Az 1, 2, 3 és a 15. színeket keretszíneknek vagy biblikus színeknek nevezzük.

         4.-6. Ókor

         7.-10. Középkor

         11.-14. Madách kora és az elképzelt jövő

A 4.-14. színeket történeti színeknek nevezzük.

A mű szereplői:

                         Ádám: A jövőbe szeretne látni, tudni akarja van-e értelme küzdeni.

                         Lucifer: Ádám kísérője, ő mutatja meg a jövőt, tudatos célzatossággal.

                         Éva: Ádám és Lucifer között áll.

Keret- vagy biblikusszínek: Az úr megteremtette a világot, melyet az angyalok kora dicsőít. Lucifer szembeszáll az úrral, kétsége vonja a világ tökéletességét. Részt követel a világból, ezért az úr elűzi a mennyekből. Lucifer célja: az úr hatalmának megdöntése, ezt úgy kívánja elérni, hogy meg akarja semmisíteni az embert. Ádám és Éva esznek a tudás fájának gyümölcséből, így elkövették az eredendő bűnt, ezért az úr kiűzi őket a paradicsomból.

Biblikus Színek:

I.                   Szín: A mennyekben. Isten megteremti a világot. Az összes arkangyal víg himnuszokat zeng róla, csak egy nem, Lucifer, aki a tagadás ősi szelleme. Isten és Lucifer összevesznek, ezért az Úr kitagadja a mennyországból. És letaszítja a salak közé. De Lucifer előtte még követeli az Úrtól a részét a teremtésből, ezért Isten oda adja neki az Édenben lévő 2 almafát, és ezt Isten meg átkozza. Ez a tudás és az örök élet fája.

II.                 Szín: Ádám és Éva a paradicsomban vannak és élvezik az Úr adta életet. Ekkor megjelenik Lucifer és kísértésbe viszi előbb Évár majd Ádámot is. végül mind a ketten esznek a tudás fájáról, de mielőtt az örök élet fájáról ehetnének, Isten leszól a mennyből és elkergeti őket a paradicsomból.

III.              Szín: Ádám és Éva a paradicsomon kívül vannak. Ádám lehangolt, mert úgy érzi Isten elhagyta majd Luciferrel beszélget. Ádám elkeseredésében szeretné tudni, Van-e értelme küzdeni. Ezért Lucifer Bűvös álmot bocsájt rájuk, hogy megmutassa mi lesz az emberből.

Történeti színek: 11 színben Ádám végigálmodja az emberiség történetét. Lucifer és Éva kíséretében. A mű alapkonfliktusát az Ádám által képviselt nagy eszmék és Lucifer által megvalósított, az eszméket megtagadó gyakorlat közötti összeütközés adja.  A színekben egy eszme megjelenik, kibontakozik, de a megvalósulás során eltorzul. Ádám hisz az eszmében, küzd értük, de mindig csalódnia kell. Ennek ellenére hite nem törik meg. Ádám hinni akarását és Lucifer kétségeit párhuzamba vonhatjuk.

IV.              Szín: Egyiptom, Ádám fáraóként a dicsőség és a hatalom csúcsán áll, de nem boldog, mert nem küzdött meg semmiért, kimondhatatlan űrt érez, hiányzik a szeretet és a szerelem az életéből. Elhatározza, hogy szabadságot ad a rabszolgáknak, felszabadítja őket, így megszületik a szabadság eszméje.

V.                Szín: Athén, Ádám Miltiádész, a perzsa háborúk győztes hadvezéreként jelenik meg. Ám csalódnia kell, mert a nép nem bizonyul méltónak a szabadságra és halálra ítéli szabadsága védelmezőjét. A hős vérpadra kerül és ez a szabadság eszme torzulásába kerül.

VI.              Szín: Róma, Ádám Sergiolus-ként jelenik meg. Ebben a színben nincs egy éltető eszme, az egyetlen cél az élet mértéktelen élvezete. (Hedonizmus) Ebből az élvezetből csak a döghalál (pestis) rémülete rázza fel. Megjelenik Péter apostol, és az ő szavaival új eszme születik: A szeretet és a testvériség eszméje.

VII.           Szín: Középkor, Konstantinápoly (Bizánc). A korai kereszténység fővárosa. Ádám Tankréd lovagként jelenik meg. Harcol a kereszténység hitéért, őszintén hisz a szeretet és a testvériség eszméjében, de csalódik. A keresztény eszme embertelen fanatizmusba torkollik, vallásháborúk pusztítanak, elvakult szerzetesek egymást gyalázzák, így Ádám tudós szemlélődésbe menekül.

VIII.         Szín: Prága 1., A tudomány alkonya, a bomló feudalizmus színe. Ádám, mint Kepler. Szemlélődő hős, nem lelkesedik, nem harcol semmiért. Az igazi tudományra a császári udvarnak nincs szüksége, így Ádám a tudományát jóslásokra felcseréli. A nyugalmat nem találja meg, így a kor mámorában egy szebb jövőről álmodik.

IX.              Szín: „Álom az álomban” A francia forradalom napjaiban járunk, ahol egyszerre vannak jelen a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi. Ádám, Dantonként ismét cselekvő hős lesz. Lelkesen küzd a hármas eszméért, a nép élére áll, a nép azonban ellene fordul, a halálát követeli. Ő azonban mégsem csalódik és lelkesülten ébred.

X.                 Szín: Prága 2., Keplerként felébred álmából, és lelkesülten visszaemlékszik a francia forradalomra, hittel tekint a jövőbe és hű marad a forradalom eszméjéhez.

XI.              Szín: London, Madách jelenét mutatja be, egy vásári forgatagban a szabad versenyes kapitalizmus korában. Ádám munkásként jelenik meg. Ádám munkásruhában újból szemlélője az eszményinek hitt társadalomnak. Ebben a társadalomban minden áruvá válik. A hármas eszme elbukott, a világ pusztulásra van ítélve, ez a szín kemény bírálat a kapitalizmusról.

XII.            Szín: Falanszter. Az elképzelt jövő társadalma. Utópisztikus szín (A utópisztikus szavunkat Mórus Tamás alkotta meg.) Ádám és Lucifer egy tudóssal beszélgetnek, aki egy múzeumba kalauzolja őket. A múzeumban az ősvilág kihalt fajait szemlélik, a tudós szerint a művészet felesleges, a díszítés pazarlás a Falanszter lakóinak nincs nevük, kiirtják az emberi kapcsolatokat, megszűntetik a családot, és száműzik az érzelmeket.

XIII.         Szín: Az űrben. Ádám csalódott a tudomány ritka világában. Magasabb körökbe vágyik, ezért az űrbe repül Lucifer kíséretében. A küzdés nélküli lét azonban kiábrándítja újból, így inkább a küzdelmet választva visszatér a Földre. Az emberiség sorsa  Földhöz kötött, az emberi lét küzdelme a küzdelem.

XIV.         Szín: Az eszkimók között. Ádám aggastyánként jelenik meg. Mindent hó és jég borít, a Föld kihűlt, minden szánalomra méltó, ezt a világot teljes fizikai és szellemi leépülés jellemzi. Az ember fő vonása a félelem és az éhség. Ebben a színben új eszme nem születik, és Ádám álma véget ér. Lucifer abban a biztos tudatban ébreszti Ádámot, hogy célját elérte, és az ember önpusztítása be fog következni.

XV.           Szín: A harmadik szín pálmafás vidéke. Ádám felébredve borzongva gondol álmaira és öngyilkosságra készül, tette végrehajtásától Éva anyasága menti meg. Az úr kijelöli számukra a szerepeket: Ádámnak vállalnia kell a küzdelmet, és életének társa lesz Éva. A mű befejezése nem tragikus színezetű, szállóigével zárul:”Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

Jellemek:

 Ádám:

-          Az optimizmus és a küzdeni vágyás képviselője

-          A mindig szebbre és jobbra vágyó ember jelképe

-          idealista, romantikus hős

-          Madách hinni akarását jelképezi.

Lucifer:

-          A pesszimizmus és a tagadás képviselője

-          Madách kételyeit képviseli

-          Nem ismeri el a nagyság és az erély létezését.

Éva:

-          A tragédia során kiegyenlítő szerepet tölt be.

-          Sokszínű, összetett személyiség

-          Sajátos szerepköre nőiességében rejlik. 

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Anglia a 16. század végére Európa nagyhatalma lett. Az angol polgárság gyarmatosításba kezdett, gazdagsága rohamosan nőtt. A gazdasági sikerek, a jólét emelkedése kedvezett a tudományok és az irodalom fejlődésének; új színházak is épültek. A kultúrának ezt a század végi virágzó korszakát nevezzük angol reneszánsznak.

                Shakespeare: Az angol s az újabb kori európai irodalom talán legzseniálisabb drámaírója William Shakespeare. Tehetséges drámaíró elődök sorából emelkedett ki; közülük meg kell említeni Thomas Kyd-ot, Ben Jonson-t és Christopher Marlowe-t.

                Shakespeare színpada: A középkori színjátszásból fejlődött ki. Az antik görög drámai követelmények nem voltak ismeretesek. A reneszánsz dráma nem ismerte a hangulati egységet. Jellemzői a helyszínváltoztatás, különböző helyszínek, a tér és idő szabad kezelése. Nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz. Középkori drámafajták: misztériumdrámák (mirákulum, moralitás - bibliai történetek), a szimultán színpad (egymás alatt és felett), kocsi-színpad (kocsin).

                A Globe színház: 1599-ben épült, hármas beosztással. Az előszínpadból (szabadban játszódó), a hátsószínpadból (épületekben történik) és a felsőszínpadból (magasban) állt. Nem voltak díszletek, egyfolytában játszottak, s színekre tagolódtak a drámák

                Rómeó és Júlia: Középpontjában a szerelem áll: a fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy hordozói lesznek. A rendkívüli erejű szenvedély emeli őket tragikus hőssé, s a mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. Az egyik oldalon a feudális anarchia erkölcsi rendje áll, mely még erős ahhoz, hogy az újat eltörölje. A másik oldalon az új, reneszánsz erkölcsű szabadságvágy áll. A Rómeó és Júlia nyelvét a szójáték, a humor és a rímek gyakorisága jellemzi. Azt teszi mindenki - ahogy a helyzetek parancsát megérti vagy félreérti - amit a legjobbnak hisz.

                Legenda és probléma: Az ártatlanság fantasztikus kalandja: tipikus vígjátéktéma. A romantikus szép komédia azonban hamar véget ér, tragikus hirtelenséggel. S ki ebben a bűnös? Senki. Csak azt teszi mindenki - ahogy a helyzetek parancsát megérti vagy félreérti - amit a legjobbnak hisz. S vajon milyen tragédia az, amelyben senkit sem terhel erkölcsi felelősség? A korai tragédiákon túl és a nagy tragédiákon innen a Shakespeare-i tragédia egyedi, átmeneti változata; már nem kezdetleges, de nem is végleges.

A fiatalság drámája: Mi a csoda? A szerelem első látásra: a szerelmesek az első találkozáskor szonettformában társalognak. Ebben a darabban csak a fiatalok számítanak. A vénemberek képviselői a két ádáz családfő: komikus figurák, olykor talán félelmetesnek látszanak, de valójában ártalmatlanok. A süvölvény titánok nem férnek a bőrükbe; még nincs dolguk, csak végzetük. A színpadon a szerelem három változatát tanulmányozhatjuk. Bemutatásuk sorrendjében: először arról értesülünk, hogy Rómeó Rózáért eped, aztán arról, hogy Páris megkéri Júlia kezét. Az előbbi vonzalom túlságosan légies, az utóbbi túlságosan gyakorlatias: a partnerek egyik esetben sem jutnak szóhoz. Rómeó eszményít és sóhajtozik; világfájdalma, bár átérzett, mégsem eredeti, ezért komikus- Páris a Vénusz-mázas bókokat dekorációként használja a kész tények megszépítésére; egyébként a papának udvarol. Megfontolt ember: helyezkedik és kivár. Amikor Júlia véletlenül Rómeóval találkozik, és szükségképp lángot vet a harmadik féle szerelem, az igazi, az újszerű, mely egyszerre valóságos és misztikus.

                A felnövés próbája: Rómeó és Júlia (mint klasszikus regényhősök) egyénített típusok. Egy rendes fiú, egy kedves lány. Van azonban bennük, mint minden normális fiatalban, valami "veszélyes" erő, életvágy, életre-készség.

                A felnőtté válás katasztrófája: Magunkra találhatunk-e a felnőttek világában? A dráma időzítéssel demonstrál: az esküvő és a nász közé beiktat egy kettős gyilkosságot és egy második eljegyzést. Hiába mesterkedik a vaskosan jószándékú Dajka és a szentéletűen fondorlatos Lőrinc barát; csak az egyházi áldást és a nászéjszakát tudják kimódolni, a happy end-et már nem. A végkifejlet feltartóztathatatlan. Egy-egy pillanaton múlik minden. A szerelmesek boldogan élhetnének, ha Shakespeare csupán a polgári házasság praktikumát vizsgálná. De nem ezt teszi, feláldozza őket. Az eleven mítosz mindenkor vért kíván, újrateremtéséhez elmaradhatatlanul hozzá tartozik a veszteség, az emberáldozat. A csoda ezzel lesz teljes, és csak így lehet örök.

                Júlia, a kamaszhősnő: Júlia lételeme a magánélet: a szerelmes lélek története. A gyermeklány az elragadtatások és megpróbáltatások során küzdeni és áldozni képes asszonnyá érik.

                Rómeó, a kamaszhős: Mint szerelmese, ő is a polgári házasság hőse és mártírja. Szerepe Júliáénál nagyobb és cselekményesebb, de figurája halványabb, egyénisége árnyalatlanabb. Főhőssé a viszonzott szerelem csodája avatja. Érzelmeit követve cselekszik, nem tragikus alkat. A gyors helyzetváltozások korán érlelik mélázó aranyifjúból felelősséget viselő felnőtté. Mégis fiatalos tehetetlenséggel öleli magához halálát.

Júlia dajkája, a mindentudó szerelmi közbenjáró: Cserfes szerepében Mercutio párja, de vele ellentétben a szerelem belső köréhez tartozik. A komikum határain belül mindent tud a valóságról; a tragikumot azonban nem hajlandó tudomásul venni. Így lesz "praktikus" tanácsával végül a szerelem árulója, akit megvetéssel maga mögött hagy a végzetébe induló Júlia.

                Lőrinc barát, a tudós lelkiatya: A Dajkához hasonlóan a titkos nász leleményes szervezője, de őt magasztos erkölcsi elvek és távlati célok vezetik: a törvény révébe akarja segíteni a veszedelemben sodródó fiatalokat, s egyben békét közvetíteni a viszálykodó családok között. Hogy lépést tartson a végzettel, mind kétségbeesettebb eszközökhöz kénytelen folyamodni, végül megfutamodik előle, és ő is magára hagyja Júliát. Aztán már csak mesélő, bűnbánó, kárvallott kommentátor.

Balzac: Goriot apó

Balzac: Goriot apó

Francia realista regényírók:

-          Flaubert

-          Stendhal

-          Balzac

Honore de Balzac: Polgári származású, ő teremtette, meg a társadalmi regény típusát. Regényeiből megismerhetjük a 19. század első felének francia társadalmát. 1799.-ben született Tours-ban. Párizsban végzi tanulmányait, 20 évesen azonban abba hagyja a jogi tanulmányokat, az irodalomnak szenteli életét, évente 5-6 regényt ír. Lamartine, francia költő „az irodalom gálya rabjának” nevezi. 1834.-ban a Goriot apó megírása közben született meg egy egymással összefüggő regényciklus megírásának gondolata. 1841.-ben választotta a regényciklusnak az Emberi színjáték címet. (Dante: Isteni színjátéka alapján). A regényciklus fő összetartó elve: számos alak ismétlődően visszatér az egyes regényekben.  A regényciklus körképet fest az 1816 (Napóleon bukása) és az 1848 közötti francia társadalomról. A regényciklus központi mondanivalója: a vagyon utáni mohó hajszában a polgárság elveszti eszményeit, értékeit. A pénz éhség az embereket bukása vagy megalkuvása kárhoztatja. 1850.-ben, Párizsban halt meg, a temetésén Victor Hugo mondott beszédet.

Regények:

-          Goriot apó

-          Elveszett illúziók

-          Kurtizánok tündöklése és bukása

A regény keletkezése: 1834, az emberi színjáték regényciklusának első regénye.

A regény műfaja: Karrier regény, középpontjában a főszereplő, Rastignac (rasztinyák) alakja áll, akinek célja a társadalmi érvényesülés mindenáron (további karrier regények: Balzac: Elveszett illúziók, Stendhal: Vörös és fekete, Maupassant: Szépfiú)

Regényidő: 1813 novemberében indul a történet és Goriot apó a következő év februárjában hal meg. (valós tér és valós idő -> realista vonás)

A regény helyszíne: Párizs, a regény a Vauquer-Panzió (voké-panzió) részletes leírásával indul. A panzió Párizs keresztmetszetét adja, a szereplők panzióbeli helyzete tükrözi társadalmi pozíciójuk. Minél feljebb lakik valaki, annál lejjebb van a társadalmi ranglétrán.

A regény szereplői:

A panzió lakói:

1.     emelet:

a.       Vauquerné (vokéné): A panzió tulajdonosa, özvegyasszony

b.      Victoriune: Kitagadott leány, aki szerelmes Rastignac-ba, de ő csak számításból udvarol neki.

c.       Counturene (kútürné): Victorinne nevelője, özvegyasszony.

2.     emelet:

a.       Vautrin (votren): Sokáig ismeretlen múltú tőkepénzes, majd kiderül, hogy szökött fegyenc, az alvilág képviselője, aki Rastignac-ot negatív irányba akarja befolyásolni.

b.      Poiret (poaré): Kistisztviselő, ő segít elfogni Vautrint

3.     emelet:

a.       Michoneau (misonnu): Ő és Poiret egy párt alkotnak, ő is segít Vautrin leleplezésében.

b.      Rastignac: Joghallgató, a karrierista fiatalok típusa, vidéki, elszegényedett nemesi család legidősebb fia. A család tőle várja a felemelkedést. Egy évi párizsi tanulás után Rastignac rádöbben, hogy gazdag pártfogók nélkül nem érvényesülhet. Így Beauseaunt-né (böszantné), a nagynénje segít neki előkelő társadalmi életbe bejutni. Rastignac karrierje érdekében hajlandó erkölcsi értékei feladására, az érvényesülés útján sorsa felfelé ível.

c.       Goriot apó: Korábban gabonakereskedő és pék volt, óriási vagyonhoz jutott. Szerető apaként azonban a leányai iránti szeretet áldozatává vált. Leányai kifosztották, és még részvétet sem éreznek iránta. A Vauque Panzióban egyre csökkenő vagyona kamataiból él. A szeretet áldozatává válik, az apaság mániákusaként sorsa lefelé halad.

További szereplők: Az arisztokraták képviselői:

-          Anatasie és Delphine: Goriot apó lányai, Delphine, Rastignac szeretője.

A regény szerkezete: A regény nem tagolódik fejezetekre.

            A bevezetőben a helyszín a Vauquerné- féle elhanyagolt külsejű panzió lassú, részletező bemutatása történik. A panzió a társadalom kicsinyített mása.

                A bonyodalom során Rastignac megismerkedik az arisztokráciával: A térsadalmi felemelkedéshez Rastignac száméra két út vezet, vagy kapcsolatok kiépítése, a nagynénje segítségével, vagy a Vautrin által javasolt Victorinne kisasszonnyal való házassága.

            A kibontakozás során Rastignac megismerkedik Goriot apó lányaival, majd Rastzignac és Delphine közt szerelmi kapcsolat kezd kibontakozni, közben elfogják Vautrin-t, akiről kiderül, hogy bűnöző.

            A tetőpont során kiderül, hogy Goriot apó lányai nagy pénzügyi bajban vannak, de Goriot apó már nem tud segíteni, mert mindenét oda adta. Ebbe a gondolatba belenyugszik és meghal. A temetésére egyik lánya sem megy el, és itt kiderül, hogy a lányokat csak a pénz érdekelte.

            A megoldás: „Most mirajtunk a sor.” mondta Rastignac, s ezzel a kijelentéssel az érdekek világát választja.

A regény mondanivalója: A regény világában mindent a pénz motivál, hiánya, megszerzésének vágya, birtoklása mozgatja az emberi cselekedeteket, a pénz áll az emberi kapcsolatok mögött, a gazdagság út az érvényesüléshez. 

Biblia

Biblia

A görög „büblosz” szóból származik, jelentése: könyvek, iratok, írás, szentírás. A világirodalom legnagyobb hatású műve, műfaját sok műfaj együttese alkotja. Mindhárom irodalmi műnem megtalálható benne- /epika: Vízözön története, Líra: zsoltárok könyve, Dráma: jézus halála/ A biblia részei: Ószövetség és Újszövetség. A két részt hieronimus /szent Jeromos / kapcsolta össze, latin fordításban Vulgata néven /jelentése: elterjedt/

Ószövetség: Kr. E. XII. századtól, Kr. E. II. századig terjedő időszakot foglalja össze. A zsidó vallás szent könyve. Nyelve: héber és kis mértékben arámi

Részei: I.)Mózes öt könyve: Erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz. /zsidó elnevezése: TÓRA, jelentése: törvény/

1.)    Teremtés könyve: /Genezis, jelentése: keletkezés/
A teremtés könyve 2 teremtés történetet közöl.

a.) Átfogó képet fest a világmindenség keletkezéséről: Isten teremtő tevékenységét  6 napra osztja /2x3/. A teremtés csúcspontja az ember, a 7. nap pihenőnap. Isten elnevezése ebben a történetben: ELOCHIM

b.) Nem bontja napokra a teremtés folyamatát: isten /Jahve Elochim/ a Föld porából formálja meg az embert /Ádámot/ külön teremtette meg az éden kertjét /éden: a rend, a nyugalom szimbóluma/ , hogy az ember művelje, majd Ádám oldalbordájából megalkotta segítőjét, Évát. Itt az ember elsődleges feladata, hogy szolgálja a Földet.

2.)    Kivonulás könyve: Hogyan szabadultak fel a zsidók a fáraó uralma alól, elmenekülve Egyiptomból.

3.)    Papok könyve*

4.)    Számok könyve*

5.)    Második törvénykönyv*
* Itt gyűjtötték össze a mindennapok szabályait, köztük a tízparancsolatot./Az emberi erkölcs alapelveit/

II.)Prófétai könyvek
Próféták: Görög eredetű szó, jelentése: látnok, isten küldöttei, egy eszme lelkes hirdetői, akik vagy szóban vagy, írásban terjesztik a tanításaikat. Élesen bírálják koruk igazságszolgáltatását.

Nagypróféták: /könyveik terjedelmesebbek/

-          Ezsaiás

-          Jeremiás

-          Ezékiel

-          Dániel

Kispróféták: /a nevükkel jelzett szöveg terjedelmileg rövidebb, a bibliában 12 próféta van.6
Pl.: Jónás: megpróbál szembefordulni Isten akaratával, de végül prófétai szerepvállalásra kényszerül.

III.) Zsoltárok könyve:
Zsoltár: istenhez szóló énekelhető vers.
A versek alapelemei:

-          A gondolatritmus: Egyes mondatok, mondatrészek, gondolatok szabályos ismétlődése.

-          Figura etymologica: Költői kifejező eszköz, ugyanazon szótőnek különbözőtoldalékkal való ellátása.
Pl.:”Halálnak halálával halsz”

Kr. E. III. században az Ószövetséget görögre fordították, 70 tudós készítette, ezért az elnevezése: SEPTUHGINTA

Újszövetség: a biblia 2. fő része, nyelve görög, Kr. U. I.- II. században nyerték el könyvei végleges formájukat.

Részei:

1.)    Négy evangélium

/ evangélium: görög eredetű szó, jelentése: jóhír, örömhír/

                               Evangélisák:

-          Máté*

-          Márk*

-          Lukács*

-          János

*Műveikben sok az azonosság, ugyanazt a hagyományanyagot dolgozzák fel, azonos szemszögből nézik Jézus életét és tanításait, hasonló az elbeszélői magatartás. Ők a szinoptikusok, együttlátók.

                              

                               Jézus születéséről és gyermekkoráról Máté és Lukács tesz említést. Jézus szenvedés történetéről mind a négy evangélista azonos módon számol be. A halálos ítéletet a papi főtanács hozta meg, és Pilátus hagyta jóvá. Jézust, mint gonosztevőt keresztre feszítve végezték ki.

A tékozló fiú: Az evangéliumok egyik műfaja a példázat.
                Példázat: erkölcsi célzatú jelképes tanítómese.
Ez a bizonyos történet lukács evangéliumában olvasható az irgalmasságról és a megbocsátásról szól, Isten megbocsátó szeretetét jelképezi. A két fiú magatartása szemben áll egymással, az idősebb mintaszerű életet él a fiatalabb pedig léha életet. Az apa magatartása szokatlan, szeretettel fogadja bűnbánó fiát. Az apa számára az igazin öröm a bűnössé vált gyermek megtérése. A történet szerkezetileg lezáratlan, az idősebb fiú döntését az olvasóra bízza.

Az újszövetség további részei:

2.)    Apostolok cselekedetei:
Szerzője:Lukács evangélista-
Apostolok: küldöttek, Jézus 12 tanítványa, a keresztény hit első terjesztői. Jézus hatalmat adott számukra a betegségek gyógyítására és ők alapították az első gyülekezetet.

3.)    Ehhez kapcsolódik az Újszövetség III. része: Apostoli levelek. 21 levelet tartalmaz, többségének Pál apostola szerzője. A leveleket nyilvánosan olvasták fel, a műfaj összefügg a Róma szónoki beszéddel.
Pál apostol eredeti neve: Saul
kezdetben üldözte a keresztényeket, egy alkalommal látomása támadt, isten szólt hozzám és ennek hatására megtért. /Innen származik a kifejezés: Pálforulás/

4.)    Jelenések könyve:
Szerzője:János apostol /A görög apokalipszis szóból származik jelentése: látomás./
A jövő feltárását jelenti, szimbolikus jelentésű, mely szerint krisztus egyháza fenn fog maradni, ellenségei pedig el fognak pusztulni.

A Biblia hatása az utókorra: 

·         1534: Luther Márton német biblia fordítása

·         1590: Károli Gáspár, Vizsolyi biblia

·         Babits Mihály: Jónás könyve

·         Madách Imre: Ember tragédiája

·         A költészetben:

-          Ady Endre

-          József Attila

-          Pilinszky János

·         A festészetben:

-          Munkácsy Mihály

-          Leonardo da Vinci

·         A zenében:

-          Liszt Ferenc

-          Kodály Zoltán /Psalmus hungarycus/

Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre: Sorstalanság

Az első Nobel-díjas magyar író. Írói munkássága a holocausthoz, a II. világháború idején a nácik által elkövetett zsidó népirtáshoz kapcsolódik. Alapélménye, Auschwitz (Lengyelország), ez az a hely ahol a hitlerista német birodalom legnagyobb megsemmisítő tábora működött. Az író azt a kérdést járja körül műveiben, hogy miként lehet élni és gondolkodni a 20. század személyesen átélt botrányának ismeretében. Az embereket emlékeztetni akarja a történtek szörnyűségére, nehogy még egyszer megismétlődjenek.

1929.-ben született Budapesten. 1944.-ben, 14 évesen deportálták Auschwitz-ba zsidó származása miatt. Néhány nappal később a birkenaui táborba vitték. Itt érte 1945 tavaszán a felszabadulás, hazatért Magyarországra és 1948-ban leérettségizett. Újságíróként tevékenykedett 1948 és ’’50 között a Világosság című lap munkatársa volt. Rövid ideig gyári munkás volt, majd 1951 és ’’53 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa lett. 1953-tól műfordítóként tevékenykedett, német és osztrák műveket fordított magyarra. 1975-ben jelent meg első regénye a Sorstalanság. 1997-ben Herder-díjat kapott, 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott és ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett. Jelenleg Berlinben él, de magyar állampolgárságát megtartotta. Parkinkon-kórban szenved, de még egy regényt meg szeretne írni.

A Sorstalanság című regényt 1960.-ban kezdte el írni, 1973.-ban fejezte be, az első megjelenésekor nem keltett feltűnést. Előbb külföldön, majd a rendszerváltás után vált sikeressé Magyarországon. A regényből Koltai Lajos rendezésében készült film.

A regény a holocaust irodalom része, melyben az író a fasizmus szörnyűségeit idézi fel.

A regény címe egy elvont fogalom, mely szerint a főhős nem több mint egy tárgy amelyről mindig mások döntenek.

Műfaja: Nevelődési regény, a középpontban a főhős életútja, fejlődéstörténete áll, melyben az ifjúkortól a felnőtt korig jutunk el.

A mű főhőse: Egy gimnazista kamasz fiú, Köves Gyuri, akit a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érlelnek felnőtté. Köves Gyuri 15 éves pesti zsidófiú, ő meséli el történetét, elfogását Auschwitz-ba, majd Buchenwaldba és Zeitz-be hurcolását.

A cselekmény 1944-45.-ben játszódik, lineárisan halad előre, Köves Gyuri E/1-ben mondja el a vele történteket. A regényidő 1 évet ölel fel.

A regény hangvétele tárgyilagos, leírásaiban realista, mely naturalizmusba csap át.

A regény szerkezete: 9 fejezet, mely hármas tagolású

-          Az 1-3. fejezet helyszíne Budapest,

-          A 4-8. fejezet a koncentrációs táborokban,

-          A 9. fejezet újból Budapesten játszódik.

Az 1.rész néhány hét eseményeit mutatja be. A normális, racionális világban történik. Az otthon az iskola, a rokonság és a szomszédság emberi közegében mutatja be a főhőst.

Az apa távozásával, munkatáborba indulásával a fiú lesz a családfő, a magára maradt mostohaanya támasza. A felnőtt tapasztalatok körét tágítja az Annamarival való barátsága, majd a tanulást abbahagyni kényszerülve, az első munkahely. Itt még, ha jogfosztottan is, de emberként létezik.

Ez a fajta létezés szűnik meg , amikor a 2. rész kezdetén a csepeli vámháznál csendőrök fogják el Gyurit és társait, majd Auschwitz-ba deportálják őket. Megismerjük a foglyokat és a fogva tartóikat. Auscwitz-ban megfosztják ruháitól és nevétől is. Ettől fogva csak egy szám és egy test (64921). Nem  több mint egy tárgy, amelyről mások döntenek, ezért sorstalan. Ez a rész tárgyilagosan mutatja be a koncentrációs táborok világát.

Az embertelen, a kifejezhetetlenül iszonyú válik itt természetessé. Gyuri megbetegszik, egészsége folyamatosan leépül, kórházba kerül, majd elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor lemond életéről. A túlélésben az ápolók segítenek.

Gyuri megéli a tábor felszabadulását, majd hazatérése a 3. részben, a 9. fejezetben történik. Ez a rész néhány nap eseményeit mutatja be. A körülötte élő rokonok kétségbeesetten igyekeznek magyarázni a velük történt szörnyűségeket. Gyurira azonban a magyarázatok nem hatnak, a vigasztalást közönyösen fogadja. A halál színtereit járta végig, az életben maradás számára nem hoz felszabadulást. 

Örkény István: Tóték

Örkény István: Tóték

Az 1945 utáni magyar irodalom nemzetközileg is elismert alakja. A 20. századi magyar próza és dráma kiváló képviselője, meghatározó élménye a 2. világháború és a zsidóüldözés, majd a hit és a keserű csalódás a kommunista diktatúrában. A prózán belül a regényeivel és a novelláival tűnik ki.

Művei groteszk hatásúak, a groteszk, esztétikai minőség, melyben a félelmetes és a torz elemek a mulatságosa és a nevetséges vonásokkal ötvöződnek, így hatásuk egyszerre komikus és borzongatató. A groteszk közeli rokona az abszurd, többnyire kölcsönösen hatnak egymásra. Az abszurd olyan esztétikai minőség, amelyben a jelenségeket hihetetlennek, lehetetlennek érzékeljük. Hatása meglepő és kiszámíthatatlan.

Életének főbb állomásai:

1912.-ben született Budapesten. Zsidó származású, nagypolgári családból származik, néhány évet leszámítva Budapesten töltötte egész életét, és itt is halt meg 1979.-ben. Elemi iskoláit, majd a piarista gimnáziumot Pesten végezte, 1930.-ban tett érettségi vizsgát, 1934.-ben szerzett gyógyszerész diplomát, majd 1941.-ben vegyészmérnöki diplomát. Első munkái a Szép Szó című folyóiratban jelentek meg. 1938.-tól ’’39.-ig Londonban és Párizsban élt. 1942.-ben munkaszolgálatra hívták be, majd 4 ás fél évig hadifogságban volt. 1946.-ban tért haza. Az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott. Az 1956.-os forradalomban való részvétele miatt 1958 és ’’63 között nem jelent meg írása, igazán nagy művei a ’’60-as évekre tehetők. 1973.-ban megkapta a Kossuth-díjat, a Tóték című darabjáért, Párizsban a Fekete Humor nagydíjat kapta.

Művei:

-          Szociográfiai jellegű művek:

o   Lágerek népe

o   Emlékezők

o   Voronyezs

-          Kisregényei:

o   Macskajáték /színdarab is készült belőle/

o   Tóték

-          Egyperces novellák

Utolsó műve Forgatókönyv címmel készült el.

Egyperces novellák: A műfaj és az elnevezés Örkénytől származik. A mű terjedelmére utal, rövidebb a megszokottnál, ugyanakkor többször és figyelmesen kell elolvasni. Jellege groteszk, az írói közlés csak a legszükségesebbre szorítkozik, a mű értelmezése a képzeletre van bízva. Például In memoriam dr. K. H. G.

A mű változatai:

-          Kisregény változata, 1964

-          Dráma változata, 1967

-          Film változata, 1979 /Isten hozta őrnagyúr!/

Műfaja:

-          Komikus elemekkel átszőtt tragédia

-          Tragikomédia

-          Groteszk dráma

A mű történelmi háttere: Valóságos, a II. világháború idején, bár egy békés faluban játszódna az események, a háború és a front megszabja a szereplők cselekvési lehetőségeit.

A mű helyszíne: 2 ellentétes világ, a háború zűrzavara, és egy látszólag békés idilli falu, Mátraszentanna.

A mű cselekménye: Valószerűen kezdődik, de egyre több képtelen helyzet ötlet jelenik meg benne. Az események, bár végig Mátraszentannán játszódnak, mégis érezni lehet a háború hatását a falubeliek életére.
A főszereplők Tót Lajos, tűzoltóparancsnok és családja, Mariska /feleség/, Ágika /leányuk/, akik 2 hétre vendégül látják az orosz fronton harcoló fiúk parancsnokát, Varró őrnagyot. Igyekeznek a kedvében járni, hogy fiúk a fronton jobb körülmények közé kerüljön. Az őrnagy furcsa szokásai teljesen felborítják a család mindennapjait. Alkalmazkodnak, sőt megalázkodnak a fiuk kedvéért.

A történek abszurd helyzetei: Tót elfogadja, hogy délben reggeliznek, és este ebédelnek, hogy sisakját Tót a homlokába húzza, és roggyasztott térddel jár, hogy ne legyen magasabb, leszokik az ásításról, dobozolnak állandóan, nehogy a semmittevés legyen rajtuk úrrá. A megalázkodás azonban értelmetlen, hisz a fú időközben elesett a harctéren. Ezt az olvasó már a legelején megtudja, a postás ugyanis aki manipulálta levelekkel, elrejti a levelet melyben a rossz hír érkezett. Így Tóték minden tette nevetséges, hisz valójában egy halott életéért küzdenek. Két hét elteltével az Őrnagy távozik, azonban a család öröme rövid ideig tart, hisz a vonatok nem közlekednek, ezért az Őrnagy visszajön. További szenvedésüket a családfő akadályozza meg. Tót a margóvágóval 4 felé vágja az Őrnagyot. Ez groteszk mód.

Jellemek: Az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja az író.

Varró őrnagy képviseli a hatalmat. Parancsoláshoz szokott katona, akinek személyiségét szétrombolta a háború, így egyrészt tekinthetjük a háború áldozatának is, de ugyanakkor Tóték szolgalelkűsége zsarnokká teszi.

A Tót család fiúk érdekében hoz áldozatot. Mariska és Ágika engedelmesek, ők alkalmazkodnak az őrnagy személyiségéhez.

Tót Lajos, tűzoltóparancsnok szenved a változásoktól, bár lázadozik, de menekülési kísérlete groteszk. Nem mer szembeszállni az őrnaggyal, csak amikor visszatér, akkor lázad fel sorsa ellen.

A dráma azt mutatja, hogy az ember szuveneritása ellen támadó durva erőszakot nem szabad eltűrni, ellene lázadni kell. 

Tóth Árpád impresszionista hangulatlírája

Tóth Árpád impresszionista hangulatlírája

A XX. század. irodalmi megújulásunk igazi határkövét a Nyugat című folyóirat megindulása jelentette. Legelső száma 1908. január 1-jén látott napvilágot, és 34 éven át – Babits Mihály haláláig (1941). Főszerkesztője Osvát Ernő és Fenyő Miksa.

Az első nemzedékbe olyan kiváló nagyságok tartoztak, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Szomory Dezső; a kritikusi gárdába tartozott Ignotus Pál, Hatvany Lajos és mások.

A második nemzedék: a XX. század első felében a Nyugat bocsátotta útjukra, csaknem kivétel nélkül, a fiatal írói tehetségeket. A ‘20-as években jelentkezett ún. második nemzedékbe tartoztak: Sárközi György, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Fodor József, Illés Endre, Márai Sándor, Németh László, Cs. Szabó László. Ez a nemzedék két részre szakadt, köreiben két irány alakult ki: egy népi és egy urbánus.

A harmadik nemzedék: a ‘30-as években a Nyugat támogatásával és elismerésével lépett színre a harmadik nemzedék. Nem hittek már abban, hogy a költő személyesen és közvetlenül beleszólhat a világ sorsának alakulásába. Irodalmat akartak, tisztán irodalmi eszközökkel. Csak néhány nevet említve: Jékely Zoltán, Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Szerb Antal, Örkény István.

Osvát 1929-ben bekövetkezett halála után Babits Mihály határozza meg a Nyugat szellemét, arculatát, irányvonalát. 1929-1933-ig Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztette a lapot, 1933-tól pedig Gellért Oszkár volt a segítségére. Babits halála a Nyugat halálát is jelentette, de csak részben, mert az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag  külsőleg változatlan formában, a Mikes-emblémát is megőrizve a nagy előd folytatásának tekinthető.

Tóth Árpád a Nyugat első nemzedékének a tagja. kortársa Adynak, Babitsnak, Juhász Gyulának és Kosztolányinak. Szegénysége és betegsége meghatározza egész költészetét. Dekadens költő, a magány költője volt. Uralkodó hangja a fájdalom, a szeretetre váró ember szomorúsága. Az egyre súlyosbodó betegség és a korai halál tudata meghatározta életét.

Életének főbb állomásai:

1886.-ban született Aradon, ahol 3 éves koráig élt, majd a családdal Debrecenbe költöztek, élete jelentős részét itt töltötte. 1905.-től a Pesti Egyetemen, Bölcsész karán tanul, tanulmányait nem fejezte be. 1907.-től újságíró lett Debrecenben, majd Budapesten. 1911.-ben ismerkedett meg Lichtmann Annával, akivel 1917.-ben kötöttek házasságot. Első kötete 1913.-ban jelent meg, Hajnali szerenád címmel.  Közben egészségi állapota folyamatosan romlik, több alkalommal jár gyógykezelésen a Tátrában. Második kötete 1917.-ben Lomha gályán címmel jelent meg. 1920.-ban született lánya, Tóth Eszter. Harmadik kötetének címe: Az öröm illan, 1922.-ből. 1928.-ban egy budapesti szanatóriumban kezelik, itt hal meg 42.-évesen. Ugyanezen évben jelent meg, halála után posztumusz kötete: Lélektől lélekig címmel, Szabó Lőrinc által került kiadásra.

Tóth Árpád impresszionista hangulatlírájának 2 verse: az Esti sugárkoszorú és a Körúti hajnal, mindkét vers a posztumusz kötetében jelent meg.

A magyar szerelmi líra egyik legszebb darabja az Esti sugárkoszorú.  A verset feleségéhez írta. Házasságuk 6. évében.

Műfaja: Óda

Hangneme: Patetikus, magasztos. A költő alaphangulatával ellentétben a versből a boldogság sugárzik.

A vers az alkony impresszionista leírásával indul, melyben elmosódnak a tárgyak valóságos körvonalai. A szeretett nő haja köré sugárkoszorú fonódik. A látványból fokozatosan látomás lesz. A sugárkoszorú glóriává lényegül. Így felesége alakja szentté magasztosul. A költő istennőnek látja szerelmét. Majd az érintésére visszazökken a valóságba, a látványba. A vers a feleségéhez intézett egyszerű szerelmi vallomással zárul.

Impresszionista tájleíró verse, a Körúti hajnal. Tóth Árpád e versében a 20. századi modern nagyváros líráját teremtette meg.

A vers témája: A pesti táj ébredésének mozzanatai.

Alapélménye: Egy valóságosan is megélt budapesti hajnali varázs.

Ábrázolásának középpontjában az ember áll, aki átéli a nagyváros ébredésének élményét. A vers a nagyvárosi hajnal időmozzanatait mutatja be. A hajnali félhomályból a felkelő nap árnyáig jutunk.

Az első versszak a napfény nélküli szürkület képeivel indul, még félig éjszaka van, a pesti utca derengő szürkesége, sivársága látható.

A következő 3 versszakban bántó, kellemetlen földi hangok véget vetnek a varázslatnak. Megindul a nappali élet, megszűnik a szépség, a hajnal mámora. Az emberek munkába indulnak és ezzel meg kezdődik a „józan robot”.