A fluviális erózió

A szárazföldek legnagyobb térszínformáló ereje a folyóvízi korrázió. A folyóvízi erózió a folyó esésétől (áramlási sebességétől), a vízhozamtól egyaránt függ.
Az erózió mértékét a fenék-kőzet keménysége is befolyásolja. Gyakran alakulnak ki így völgylépcsők, zuhatagokkal, vízesésekkel. A vízesések lábánál az örvénylő víz, amely leszakadt kőzettömböket forgat, evorziós üstöket (örvényüst, óriások üstjei) alakít ki.
Az erózió maximuma a folyóvizekben hátrál. A hátráló erózió különösen szembetűnő a nagy vízesések esetében. A Zambézi vízesése évente 50 cm-t, a Niagara vízesése 66 cm-t hátrál. A vízesések, zuhatag emiatt rövid életűek.
A folyók útja felső, közép és alsó folyásra oszlik. Ha azonban a meder összeszűkül, vagy pl.: két áramlás összefolyik (a lejtő, vagy a vízhozam megnő), akkor a folyás jellege újra megváltozhat. (Dunakanyar, Vaskapu).
A folyóvizek felső folyásánál az erózió mélyítő hatása az erősebb. Mindezt „V”-alakú völgyek jelzik. Az erózióra érzékeny kőzetekben (mészkő, homokkő, palák, tufák) szorosok, szurdékok mutatkoznak. Ha a fővölgy mélyebben van bevágódva, mint a mellékvölgyek, akkor ezek gyakran függővölgyek gyanánt torkolnak magasan a völgy falán, és a mellékpatakok vízesések gyanánt zuhannak le, miközben a hátráló erózió a szurdok képződésre nézve kedvezően hat. Ilyen esetekben a mélységi erózió jelentékeny. Hegyi patakok a jég visszahúzódása óta akár 300 méter mély szurdokot is vésnek.

A felső szakasz jellegű folyóvizek hömpölyöket, kavicsokat szállítanak, amiket az esés csökkenésekor leraknak. A folyó áradáskor síkabb területre érkezve törmelékkúpot képez, amelybe a rendes vízállás alatt bevágódik.
A középső folyás jelleggel a durva szemcséjű anyagszállítás mérséklődik, alsó szakasz jellegnél megszűnik, s a folyó már csak finom lebegni képes iszapot visz magával. Ilyen kor megszűnik az erózió is. Ez a hordalék, mint ártéri, vagy delta üledék rakódik le. Az alsó, vagy középső szakasz jellegből a zuhatagok, vízesések ismét jelentős eróziós energiájú folyószakaszt hozhatnak létre. A felelevenedő erózió során teraszok, ismétlődése esetén többlépcsős teraszok képződnek.
A folyók vízgyűjtőterületét a vízválasztó határolja el egy másik folyóétól. Az erősebb eróziós energiájú vízfolyás a gyöngébb energiájú vízgyűjtőből „vizet lop”, esetleg az egész korábbi rendszert átalakítja.
A lapos völgyekben a folyó meanderezni (Meander, folyó Törökországban), kanyarogni kezd. A meander homorú oldala a meredek folyópart, a sodrás vonal efelé tevődik át, és a part pusztul. Ugyanakkor a kanyarulat domború rész homokpadosodik, azaz épül. Az idő multával a kanyarulatok hurkokká alakulnak, egymástól keskeny homokhátak választják el. Áradáskor e homokhátak átszakadnak, új meder alakul ki, a régi meder (holt meder, morotva) feltelik, elmocsarasodik. A meanderező folyó félsziget, vagy egész sziget tanúhegyeket is kerülget.