A metamorf ásványképződés

Minden kőzetalkotó ásvány, – legyen magmás, üledékes vagy metamorf eredetű – ha merőben új fiziko-kémiai viszonyok közé kerül, átalakulhat (átkristályosodhat) új ásványokká. Ha ebben a folyamatban a hőmérséklet és/vagy a nyomás megváltozása számottevő, akkor metamorfózis a neve.

A metamorfózis során a még át nem alakult ásványok az átalakulás alatt is döntően szilárd fázisban maradnak. Más szóval a polikristályos halmaz egészében nem kerül olvadékállapotba, de kémiai összetételük és/vagy a kristályszerkezetük megváltozik.

Metamorf folyamatok széles hőmérséklet- és nyomáshatárok között, illetve lokális vagy regionális méretekben egyaránt megtörténhetnek.

Néhány példa erre: termális vagy kontakt metamorfózis akkor léphet fel lokálisan, amikor a forró magma hidegebb kőzetrétegekbe nyomul be. Ilyenkor mind a megszilárduló magmás kőzetben, mind a mellékkőzetben (leginkább az érintkezési zónában) ún. kontakt-övek alakulnak ki és a magas hőmérséklet, valamint a távozó könnyenillók hatására új ásványfázisok képződnek. Ha például kémiailag viszonylag tiszta mészkövet ér kontakthatás, úgy a mészkő márvánnyá kristályosodik. Regionális méretekben a hőmérséklet és/vagy a nyomás megváltozásával a nagy kőzetmozgások, illetve metaszomatikus folyamatok hatására keletkeznek új ásványfázisok. Ez a dinamotermális metamorfózis jelensége. Nagy vonalakban elkülöníthetők kis, közepes és nagy nyomáson képződött ásványtársulások, ahol a hőmérsékletnek is kitüntetett szerepe van. A metamorfózis mértékét az ún. indexásványok segítségével is tudjuk tanulmányozni, melyek csak bizonyos nyomás és hőmérsékleti intervallumban fordulnak elő.

Az így képződő metamorf kőzetek ásványegyüttese a hőmérséklet- és nyomásviszonyok mellett természetesen erősen függ a kiinduló kőzet ásványos (és egyúttal kémiai) összetételétől.