Az ásványok neve

Az ásványrendszertan alapja a faj, így a legfontosabb ásványnévkategória a fajnév (pl. kalcit, kvarc, szanidin). A többi, ásványok elnevezésére használt név a fajnévhez való viszonya alapján négy fő csoportra osztható. Ezek közül három a fajnévvel egyértelmű alá- vagy fölérendeltségben áll. A szűkebbtől a tágabb kategória felé haladva:

változatnév a fajnévnél alacsonyabb szintű, egy fajnak valamilyen tulajdonságuk alapján elkülönülő példányait jelöli (pl. ágyúpát, ametiszt, adulár);

szinonima a fajnévvel egyező ásványtani tartalmú, de vele nem egyenrangú, a használatban kerülendő név (pl. hidrargillit, dezmin), amelynek alkalmazása nehezítené az egyértelmű, egységes nomenklatúra elterjedését;

rendszertani összefoglaló név a fajnál magasabb szintű, az egyes fajok közötti elegysort, az egyes fajok különböző rendszertani szintű csoportját jelöli (pl. olivin, gránát, plagioklász stb.).

A fenti rendszerbe nem illeszthetőek azon egyéb nevek, amelyek ugyan valamely ásványos anyagra vonatkoznak, de ásványtani tartalmuk nem egyértelmű; azaz egy érvényes fajnévvel vagy rendszertani összefoglaló névvel nem helyettesíthetők. Ilyenek: az 1959 óta a CNMNC jóváhagyása nélkül bevezetett egyes ásványnevek, a diszkreditált nevek némelyike, az ásványkeverékek nevei, a terepi (gyűjtő-) nevek, több ásványfajra is jellemző megjelenési tulajdonságot jelölő nevek stb.

A fajnév

Fajnévnek nevezzük az érvényes (elfogadott) ásványfajok tudományos nevét, pl. hematit, galenit, cirkon, kivételes esetben a szaknyelv által használt népszerű nevet is, pl. kősó.

Mely ásványfajok az érvényes fajok, és melyek az érvényes fajnevek?

A CNMNC állásfoglalása (NICKEL – GRICE, 1998) nyomán az ásvány és az ásványfaj jelenleg elfogadott kritériumai a következőképpen foglalhatók össze:

Az ásvány természetes geológiai folyamatok során képződött, meghatározott kémiai összetételi tartománnyal jellemezhető, (általában) kristályos anyag. Egy ásványt alapvetően vegyi összetétele és kristályszerkezete határoz meg.

Ha egy olyan ásvány válik ismertté, amelynek összetétele és/vagy kristályszerkezete lényegesen különbözik mindegyik korábban definiált ásványfajétól, részére új név vezethető be. (A névválasztásra vonatkozóan az idézett állásfoglalás szolgál iránymutatással.)

Az új faj leírásának általánosan megfogalmazott kritériumai:

Lényeges összetételbeli eltérés: legalább egy fő szerkezeti pozíciót más kémiai alkotó foglaljon el, mint a már ismert, azonos szerkezetű ásványokban; vagy

lényeges szerkezeti eltérés: a kristályszerkezet topológiailag különbözzön a már ismert, azonos összetételű ásványokétól. (Polimorfia; a polimorfok tehát önálló fajok, önálló névvel, míg a politípusok nem; ld. 2.2.2.).

A szabályos közberétegzettségű ásványok szintén önálló fajként definiálhatók (BAILEY, 1981).

A CNMMN 1959-es létrejövetele után publikált fajok és fajnevek közül azok tekinthetők érvényesnek, amelyeket a bizottságnak megfelelő dokumentációval (ld. 4.4.e.) együtt beterjesztettek, és a bizottság elfogadta őket[12]. Vezető nemzetközi folyóiratok ma már csak az IMA bizottság által előzetesen elfogadott új ásványfajleírást fogadnak el közlésre. Az ennél korábban leírt ásványfajok (és nevek) közül a nemzetközi tudományos közvélemény állásfoglalása a mérvadó. Ezen értékítélet általában egyes fajlisták (NICKEL – NICHOLS, 1991; CLARK, 1993; STRUNZ – NICKEL, 2001; MANDARINO – BACK, 2004) vagy rendszertani kézikönyvek gyakorlatában tükröződik, amely azonban nem feltétlenül egységes.

Az érvényes, ill. érvényesnek tekintett fajok (fajnevek) érvénytelenítése (diszkreditálása) – hasonlóan az új fajok (fajnevek) elfogadásához – az IMA fent nevezett bizottsága által elfogadott javaslat publikálása útján történik. Összefoglaló listát közölt NICKEL – MANDARINO (1987), NICKEL – NICHOLS (1991), NICKEL – GRICE (1998), ill. l. az IMA CNMNC honlapját, http://www.geo.vu.nl/users/ima-cnmmn/.

Egyes ásványcsoportok nevezéktanának rendezésére az IMA ad hoc albizottságokat állított föl. Ilyen átfogó rendezésre eddig (időrendben felsorolva) a ritkaföldfém-ásványok, a piroklorfélék, az amfibolok, a piroxének, a platinafém-ötvözetek, a csillámfélék, az axinitfélék, zeolitok, a labuncovitfélék, a högbomitfélék, a hellanditfélék, az eudialitfélék, az arrojaditfélék és az epidotfélék csoportjában került sor. A bizottságok állásfoglalásai az IMA CNMNC honlapjáról http://www.geo.vu.nl/users/ima-cnmmn/) letölthetők.

Az érvényesnek tekinthető fajnevek az ásványnévtárban vastag (kövér) betűvel szerepelnek.

A fajnéven kívüli ásványnevek

A „fajnéven kívüli ásványnevek” (változatnevek, szinonimák, rendszertani összefoglaló nevek, egyéb nevek) tárgyalása elé kell bocsátanunk, hogy e nevekre vonatkozó nemzetközi szabályozás nincsen, tehát „elfogadott” változatnevek vagy rendszertani összefoglaló nevek sincsenek. Ennek megfelelően e névkategóriák egymás közti „határa” gyakran elmosódott.