Általános
jellemzők
•Az
Eurázsiai-hgr. legmagasabb és legtömegesebb európai tagja (Mont Blanc: 4807 m)
•1200 km x
180 km
•áttolt
takaróredős szerkezetek
•ma is
3200 km2-nyi eljegesedett terület
• sűrűn
lakott kultúrtáj (népsűrűség: 60 fő/km2)
•környezeti
kockázatok (lavinák, tömegmozgások,omlások, árvizek)
Földtörténet
•Felső-perm
-triász (235-200 m. év)
•DK felől
transzgresszió(AT: werfenirétegek)
•Tethysrészmedencéjeként
vastag karbonátos
•üledékek
(KöT: Wettersteini, Megyehegyi Form.,
•FT:
DachsteinMészkő, Fődolomit Formáció) -
•későbbi
kelet-alpi takaró
•elvetélt
riftesedéshezkapcsolódó bazaltvulkanizmus
2.
Alsó-középső jura (200-150 m. év)
Pennini-óceán
déli medencéjének kinyílása az
•Eurázsiai-lemez
és Carnia mikrokontinense között
•(radiolaritok,
ammoniteszes vörös gumós mészkövek)
•későbbi
pennini takaró része
3.Malm
-alsó-kréta (150-100 m. év)
•Pennini-ó.
kinyílásának fő időszaka
•ofiolitokképződése
(Ivrea-Verbano-öv)
•Észak-és
Dél-Pennini-óceán-jobbára mélytengeri
•üledékképződéssel
-később penninitakaró
•köztük
Briançonnais-hátság-ezen sekélytengeri
•karbonátképződés-később
penninitakaró
4.
Középső-kréta -eocén (100-45 m. év)
•Pennini-óceánok
bezáródásának ideje (Carnia alá)
•kezdetét
nevezzük ausztriai fázisnak
•kiterjedt
flisképződés
•kréta
végére a Dél-Pennini-óceán bezáródik
•észak
felé vergáló takaróredőrendszerek(penninikumra kelet-alpi)
5.Eocén
vége -oligocén eleje (45-30 m. év)
•pireneusi
fázis
•Észak-Pennini-ó.
is bezáródik (D felé, 40 m. éve)
•teljes
kollízió(250 km-es térrövidülés)
•áttolt
takaróredők (helvétirepenninikum+ kelet-alpi)
•nagyfokú
metamorfózis
•D-en:
andezitvulkanizmus-periadriailineamensmentén
•(ennek
mo-ifolytatása a Balaton-vonal vagy Rába-vonal)
•É-on:
óriási mennyiségű molasszképződés(ez is enyhén gyűrt)
3 db nagy
takarórendszer
•Mindhárom
két részre tagolódik:
•alaphegység:
variszkuszi vagy még régebbi
maradványok:
gránit, gneisz, metamorfitok
•(legmagasabb
hegységek)
•fedőhegység:
mezozoós vagy eocén üledékek
•vagy
vulkanitok, amelyeket érintett az alpi
hegységképződés (gyűrődés, metamorfózis)
Helvéti
takaró (Dauphnéi-öv)
•Alaphegység:
a Nyugati-Alpok középső kristályos
•övezetének
legmagasabb részei, sokszor
•penninikummal
(régebbi neve: helyben maradtautochton masszívumok)
•Fedőhegységi
takarói:
•középső
jurától az eocénig az európai
•kontinentális
selfenlerakódó üledékekből
•sekélytengeri,
partközeli fácies: homokkövek,
•konglomerátumok,
mészkövek
•a
kontinentális lejtőn lerakódó üledékeit
•ultrahelvétikumnaknevezzük
(átmenet a penninikumfelé)
•mai
előfordulás: külső üledékes vonulatok Alpok
•É-i és
Ny-i oldalán (főleg Ny-i-Alpok)
Pennini-egység
•Alaphegység(prealpi
gránit, gneisz, palás kőzetek):
•Nyugati-Alpok
belső (és részben a központi)
•kristályos
vonulatai + Keleti-Alpok tektonikus ablakai
•Fedőhegység:
•a két
Pennini-óceánban a középső jurától az eocén végéig lerakódott mélytengeri
üledékek
•kollízió
során részben metamorfizálódtak
•előfordulásuk:
Nyugati-Alpok belső kristályos
vonulatai
+ foszlányokban (Chablais, Fribourgi-A.)
Kelet-alpi
(ausztroalpi) takarórendszer
•három
vagy kétosztatú (kőzettanilag és a metamorfózis
•fokát
tekintve minimális különbségek)
•triásztól
az eocénig több ezer m vastag üledéksor a
•–Tethysben
(felső kelet-alpi, mély-és sekélytengeri f.)
•–Dél-Pennini-óceán
déli kontinentális selfjén (alsó
•kelet-alpi)
•legnagyobb
elmozdulás: kréta végén penninikumra,
•eocén
végén helvétire (250 km)
•alaphegysége
jobbára az alsó és középső kelet-alpiban található
•Előfordulás:
Északi-Mészkő-Alpok (felső); Keleti-Alpok
•központi
kristályos vonulatai, vagy annak északi és déli
•szegélyei
-tektonikus ablakoknál (alsó és középső)
Egyéb
szerkezeti egységek
•Molassz
öv: az Alpok északi szegélyén oligocén lepusztulás-termékek
•legszélesebb
kifejlődése a Keleti-Alpoknál
•déli
része gyűrt és pikkelyeződött(szubalpi molassz)
északi
része zavartalan (előtér molassz)
•Déli-Alpok
Déli-Alpok
•Keleti-Alpok
belső üledékes övezete
•elkülönítése
szerkezeti alapon történik:
•–déli
vergenciájú feltolódások, pikkelyek
•–kisebb
mértékű horizontális elmozdulások
•–markáns
tektonikus vonal választja el: periadriai
•lineamens
(Tonale-hágó, Pusteria-völgy, Gail-völgy)
• ez már a
Dinaridák szerkezetével mutat rokonságot
• döntően
üledékes: Dolomitok, Karni-Alpok,
•Karavankák,
Júliai-Alpok
• vulkáni
vonulatok: Adamello, Sarn-völgyi-A, Pohorje
Neogén
fejlődésoligocén-miocén folyamán kiemelkedéssel járó
erőteljes
lepusztulás
•miocén
végére alacsony, elegyengetett felszín
•(rax-szintek)
•neogén
kiemelkedés hatására 4-5000 m magas hegység
•PLEISZTOCÉN
ELJEGESEDÉSEK
–günz,
mindel, riss, würm (Alpok fele, 110.000 km2)
–hóhatár: 1400 m, gleccserek 2-500 m-ig is lenyúltak
Mai kép
•gazdag glaciális formakincs
•függővölgyek, kettős osztatú völgyek -völgyvállak
•tógazdagság (tengerszemek, morénatavak, fjordos
tavak)
•függőleges övezetesség (nemcsak növényzeti, hanem
morfológiai):
–egykori gleccservölgyek akkumulációs völgytalpai
–meredek völgyoldalak
–völgyvállak
–újabb meredek lejtők: szubnivális, nivális övezet -
fagytörmelék-zóna
–állandó hóhatár: 2700-3300 m
Nyugati-,
Keleti-és Déli-Alpok
•Ny-K:
Comói-tó, Splügen-hágó, Hátsó-Rajna
•különböző
mértékű kiemelkedés, lepusztulás,
•más-más
takarók vannak jelenleg a felszínen
• Ny-i-Alpok
ma is magasabb
• Déli-Alpok:
szerkezetileg más, ld. korábban
Nyugati-Alpok
I.
•1.
Belső kristályos vonulat
•pennini
egység (alaphegység + takaró)
•Cotti-,
Gráji-, Wallisi-(Pennini-), Ticinoi-Alpok,
•Adula
•2.
Külső kristályos vonulat
•pennini
és helvéti alaphegység, néhol takarók
•Pelvoux,
Mont Blanc, Berni-Alpok, Dammastock,
•Gotthard-masszívum,
Glarusi-Alpok
•Közöttük:
Brianconnais-öv (puhább palák)
•Rhône-völgy
felső szakasza, Nagy-Szt-Bernát-h.,
•Mt.
Cenis, Fréjus
Nyugati-Alpok
II.
•3. Külső
üledékes öv
•döntően
helvéti egység, de van pennini üledékes
•takaró
(Chablais, Fribourgi-Alpok), molassz (Pilatus,Rigi) és alsó kelet-alpi (Kis-és
Nagy-Mythe, Säntis)
•Tengeri-,
Provencei-, Dauphinéi-, Savoyai-Alpok,
•Svájci-Mészkő-Alpok
+ Jura
•nevezetes
karsztjelenségek: Verdun, Vaucluse,
•Hölloch
(Schwyz -Muotatal)
•egyéb:
nagelfluh rögök
Nyugati-Alpok
III.
•Kapcsolódó
tájegységek:
•1. Jura
(jura márgák és mészkövek):
•D:
Láncos-(Gyűrt-) Jura -molasszal együtt
•pannonban
gyűrődött -álló redők (szerkezet+karszt)
•É:
Táblás-Jura -töréses szerkezet
•2.
Svájci-medenceség (Mittelland -4-600 m-es dombság):
•süllyedő
flis-és mezozoós mészkőterület
•D felé
vastagodó molassz (100-3000 m) -peremi redők
•moréna-és
kavicstakaró, túlmélyítés (Bieli-, Neuchateli-tó)
•azóta
feltöltés és felárkolás
Keleti-Alpok
I.1. Belső üledékes vonulat -Déli-Alpok (ld. korábban)
2. Középső
kristályos vonulat
•alsó,
középső kelet-alpi takaró + legmagasabb részei
•pennini
takaró (tektonikus ablakok)
•Engadin-ablak,
Tauern-ablak, Kőszegi-hegység
•(Soproni-hg:
alsó kelet-alpi takaró)
•Räti-Alpok,
Bernina, Ortler, Silvretta, Ötz-és Zillervölgyi-
•Alpok,
Magas-és Alacsony-Tauern
•palaburok:
Kitzbüheli-és Eisenerzi-Alpok
Keleti-Alpok
II.
•3.
Külső üledékes vonulat (Északi-Mészkő-Alpok)
•felső
kelet-alpi takarórendszer
•Észak-Tiroli-Mészkı-Alpok:
Lech-völgyi-Alpok,
•Wetterstein,
Karwendel, Kaisergebirge
•Salzburgi-Mészkő-Alpok:
Steinernes Meer,
•Hochkönig,
Tennengebirge, Hagengebirge, Totes
•Gebirge,
Dachstein
•Osztrák-Mészkő-Alpok:
Enns-völgyi-Alpok,
•Hochschwaab,
Rax-Schneeberg
•északi
szegély: flis vonulatok (Bregenzi-erdő,
•Bécsi-erdő)
Keleti-Alpok
III.
•Kapcsolódó
medencék:
1.
Sváb-Bajor-medenceség
•É felé
finomodó glaciális és fluviális hordalék
•lefutó
hátak és folyóvölgyek végmorénasáncokkal
•É-ra
tolódó Duna
2.
Linzi-medence
3.
Bécsi-medence
4.
Grazi-medence
K felé nyitott, Rába és Mura szabdalja dombsággá