1. A Spitzbergák
(Svalbard-szigetek) több mint ezer szigetből állnak. A szigetcsoport
szárazföldi talapzatból emelkedik ki, s Gröndlandhoz közelebb van, mint
Európához.
Északi területén archaikus kőzetek is megtalálhatók.
Nyugaton a kaledóniai hegyláncok összeköttetést jelentenek a Skandináv-hegység
és Grönland között. A Variszkuszi-orogenezis alig érintette a szigetcsoportot.
A felső-krétában viszont vulkanizmus ment végbe, melynek során a bazalt
megvédte az üledékes kőzeteket a lepusztulástól. A harmadidőszakban emelkedett
a terület, s a rögösödés során a kaledóniai rögök exhumálódtak. A jelenlegi
domborzatot a pleisztocén glaciális tevékenység hozta létre.
Ma
a periglaciális folyamatok tipikus helyszíne: permafrost, szoliflukció,
poligonális tundra, valamint kifagyásos aprózódás alakítja a felszínt.
Legnagyobb
tagja a Nyugati-föld, amely a szigetek összterületének kétharmadát teszi
ki. Legmagasabb pontja 1432 méter, s devon homokkőből áll.
Itt találjuk a jellegzetes
kártornyokat, amelyekről a szigetek - 1596-ban Barents holland hajós által . a
nevüket kapták (Spitzbergák = .csúcsos hegyek.). A Nyugati-föld északkeleti
részén ma is állandóan eljegesedett területek húzódnak.
2. A Medve-sziget (Bjornoya)
devon homokkő-táblái ma jégmentesek. Felszínét pleisztocén glaciális formák
uralják.
3. Európa
legészakibb szigetcsoportja a Ferenc József-föld, amely mintegy
100 szigetből áll. A kaledón alapot mezozoós üledékek, illetve bazalt fedi.
90%-át mai is jég borítja, a legmagasabb pontok nunatakokként emelkednek ki a
jégből. Csak a nyugati partszegélyen találunk tundrát. A Ferenc József-földön
is jól tapasztalható az az általános világtendencia, mely szerint fokozatosan
csökken a jég területe.
Skandináv-hegység
1. Nyugati partvidék
A
Skandináv-hegység meredeken szakad le a rendkívül tagolt partvidékre, az
Északi-tengerre. Alacsony síkság csak a középső részen alakult ki, ahol kb. 40
km szélességet ér el, északon és délen viszont összeszűkül.
A
partok előtt mintegy 150.000 sziget emelkedik ki a tenger vizéből. Ezek az ún.
skärek a jég szelektív eróziója során jöttek létre. A legnagyobb szigetek a Lofoten
és a Westeralen. A szárazföldbe hosszan benyúlnak a fjordok, amelyek
glaciális teknővölgyekben folytatódnak. Gyakoriak a függővölgyek, amelyek
zuhatagos folyókat hoztak létre.
A
legismertebb fjordok: északon a Lyngen-fjord, Közép-Norvégiában a Trondheim-fjord,
délen pedig a Sogne-fjord és a Hardanger-fjord. Itt találhatók
Norvégia legismertebb vízesései is, a Voringsfoss és a Lotefoss.
Délen az Oslo-fjord szélesebb a többi fjordhoz képest, itt a puha szilur
palát a jég könnyebben tudta erodálni. E fjord mentén jött létre az Oslói-medence.
2. Fjellek vidéke
A
harmadidőszakban az Alpi-orogenezis hatására magasra került tönkfelszínek
meredeken emelkednek ki a parti övezetből. A fennsík jellegű, enyhén hullámos
területet a jég legyalulta. Fő kőzete gránit, gneisz. A fjellek vidékét két
részre oszthatjuk fel, a kettő között a Jämtlandi-süllyedék jelenti a
határt.
• Az északi fjellek alacsonyabbak,
kisebbek, legmagasabb pontjuk a Kebnekaise (2123 m).
• A déli fjellek magasabbak,
erősebben eljegesedettek; a magasabb fjelleket firnmezők borítják, ahonnan
platógleccserek indulnak lefelé. A legnagyobb összefüggő firnmező a Jostedalsbreen
(1500 km2).
A két legmagasabb központ a Dovre-fjell, illetve a Jotunheimen.
Itt találjuk Norvégia legmagasabb pontjait: Glittertind (2470 m), Galdhopigen
(2469 m).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése