Összes oldalmegjelenítés

2014. január 29., szerda

Skandináv-hegyvidék és Észak-Európa szigetei


1. A Spitzbergák (Svalbard-szigetek) több mint ezer szigetből állnak. A szigetcsoport szárazföldi talapzatból emelkedik ki, s Gröndlandhoz közelebb van, mint Európához.
Északi területén archaikus kőzetek is megtalálhatók. Nyugaton a kaledóniai hegyláncok összeköttetést jelentenek a Skandináv-hegység és Grönland között. A Variszkuszi-orogenezis alig érintette a szigetcsoportot. A felső-krétában viszont vulkanizmus ment végbe, melynek során a bazalt megvédte az üledékes kőzeteket a lepusztulástól. A harmadidőszakban emelkedett a terület, s a rögösödés során a kaledóniai rögök exhumálódtak. A jelenlegi domborzatot a pleisztocén glaciális tevékenység hozta létre.
Ma a periglaciális folyamatok tipikus helyszíne: permafrost, szoliflukció, poligonális tundra, valamint kifagyásos aprózódás alakítja a felszínt.
Legnagyobb tagja a Nyugati-föld, amely a szigetek összterületének kétharmadát teszi ki. Legmagasabb pontja 1432 méter, s devon homokkőből áll.
Itt találjuk a jellegzetes kártornyokat, amelyekről a szigetek - 1596-ban Barents holland hajós által . a nevüket kapták (Spitzbergák = .csúcsos hegyek.). A Nyugati-föld északkeleti részén ma is állandóan eljegesedett területek húzódnak.
2. A Medve-sziget (Bjornoya) devon homokkő-táblái ma jégmentesek. Felszínét pleisztocén glaciális formák uralják.
3. Európa legészakibb szigetcsoportja a Ferenc József-föld, amely mintegy 100 szigetből áll. A kaledón alapot mezozoós üledékek, illetve bazalt fedi. 90%-át mai is jég borítja, a legmagasabb pontok nunatakokként emelkednek ki a jégből. Csak a nyugati partszegélyen találunk tundrát. A Ferenc József-földön is jól tapasztalható az az általános világtendencia, mely szerint fokozatosan csökken a jég területe.
Skandináv-hegység

1. Nyugati partvidék
A Skandináv-hegység meredeken szakad le a rendkívül tagolt partvidékre, az Északi-tengerre. Alacsony síkság csak a középső részen alakult ki, ahol kb. 40 km szélességet ér el, északon és délen viszont összeszűkül.
A partok előtt mintegy 150.000 sziget emelkedik ki a tenger vizéből. Ezek az ún. skärek a jég szelektív eróziója során jöttek létre. A legnagyobb szigetek a Lofoten és a Westeralen. A szárazföldbe hosszan benyúlnak a fjordok, amelyek glaciális teknővölgyekben folytatódnak. Gyakoriak a függővölgyek, amelyek zuhatagos folyókat hoztak létre.
A legismertebb fjordok: északon a Lyngen-fjord, Közép-Norvégiában a Trondheim-fjord, délen pedig a Sogne-fjord és a Hardanger-fjord. Itt találhatók Norvégia legismertebb vízesései is, a Voringsfoss és a Lotefoss. Délen az Oslo-fjord szélesebb a többi fjordhoz képest, itt a puha szilur palát a jég könnyebben tudta erodálni. E fjord mentén jött létre az Oslói-medence.
2. Fjellek vidéke
A harmadidőszakban az Alpi-orogenezis hatására magasra került tönkfelszínek meredeken emelkednek ki a parti övezetből. A fennsík jellegű, enyhén hullámos területet a jég legyalulta. Fő kőzete gránit, gneisz. A fjellek vidékét két részre oszthatjuk fel, a kettő között a Jämtlandi-süllyedék jelenti a határt.

• Az északi fjellek alacsonyabbak, kisebbek, legmagasabb pontjuk a Kebnekaise (2123 m).

• A déli fjellek magasabbak, erősebben eljegesedettek; a magasabb fjelleket firnmezők borítják, ahonnan platógleccserek indulnak lefelé. A legnagyobb összefüggő firnmező a Jostedalsbreen (1500 km2). A két legmagasabb központ a Dovre-fjell, illetve a Jotunheimen. Itt találjuk Norvégia legmagasabb pontjait: Glittertind (2470 m), Galdhopigen (2469 m).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése