TRIÁSZ korszak

—A Pangea testébe Kelet felől beékelődő Tethys „tenger” (hatalmas kiterjedés) tovább terjeszkedett.

Transzgressziós rétegsorok kialakulása a tenger terjedésének megfelelően, vagyis egy adott helyen az üledékképződés a sekélytengeritől (pl. homok, márga) a nyílttengeri kifejlődésig (mészkő, dolomit)

ALSÓ-TRIÁSZ földrajzi viszonyai:

—A középsőtriásztól már főleg karbonátos üledékek a Tethystérségében

—Az anizuszi emeletben kinyílik a Vardar-óceán(Tethysegyik ága)

—Mivel a Paleo-Tethysóceáni kéregrészei javarészt felemésztődtek, amiben a kinyíló Vardar is közrejátszott, ezért a Tiszai egységrészei Ős Európához ütköztek É-K felé, míg az ALCAPA egységek D-Ny felé mozdultak el a felemésztődő Paleo-Tethysegykori térsége felé

—A riftzónákkialakulása révén változatos üledékfelhalmozódás a Vardar melletti kontinensdarabokon (köv. dia ábrával)

—A ladiniemeletben a Vardar kinyílása megtorpant, ezért a riftzóna által okozott szárazföldi bezökkenések nem terjedtek tovább, kedvezve a karbonátos üledékfelhalmozódásnak

—A felsőtriászban általános vízszintcsökkenés, amely kedvezett a terrigén üledékek térnyerésének

TRIÁSZ képződmények:

Pelsói-egység

—A Bakonyikum (Dunántúli-khegység egység) triász képződményei a Rába vonalától a Cserhátig húzódik, nagy részük természetesen a felszín alatt. A Velencei-hg kivételével az összes Dunántúli hegységcsoportnál, sőt a Nyugati-Cserhátban a Naszály, a Csővári és a Romhányi-rög

—Az alsótriász transzgressziót a Balaton-felvidéken megtaláljuk (homokos-dolomit, agyagos, márgás homokkövek, mészkövek, regressziós bepárlódás emléke az anhidrites üledékek (CaSO₄)

—A középső triászban már egyértelmű a karbonátos üledékek túlsúlya (Megyehegyi dolomit, Tagyoni, Felsőörsi mészkő, anizuszi emelet)

—Karniemelet (felsőtriász) Veszprémi márga formáció (több márga-előfordulás összefoglaló neve), vastagsága 30-1000m-ig

—A Budai hegységben a Mátyáshegyi mészkő, és a Sashegyidolomit

—Nóri emeletben a Fődolomitvagy Dachsteinidolomit, amely a rhaetiemelet Dachsteini Mészköve követ

—A felsőtriász végén a Dunántúli hegység mai déli sávjában megszűnik az üledékképződés, ez a Pelsói-hát (a Balaton-felvidéktől a Budai-h-ig tartó térség), itt trópusi tönkfelszín-formálódás

—Bükk: alsótriász transzgressziós (homok, meszes homok, agyag, márga stb.), középsőtriász karbonátos (Hámori-dolomit), a Vardar felemésztődés (alábukás) megindulásának bizonyítéka a Szentistványhegyiporfirit/metamorf/