Az Alpok kialakulása és szerkezete

Általános jellemzők

•Az Eurázsiai-hgr. legmagasabb és legtömegesebb európai tagja (Mont Blanc: 4807 m)

•1200 km x 180 km

•áttolt takaróredős szerkezetek

•ma is 3200 km2-nyi eljegesedett terület

• sűrűn lakott kultúrtáj (népsűrűség: 60 fő/km2)

•környezeti kockázatok (lavinák, tömegmozgások,omlások, árvizek)

 Földtörténet

•Felső-perm -triász (235-200 m. év)

•DK felől transzgresszió(AT: werfenirétegek)

•Tethysrészmedencéjeként vastag karbonátos

•üledékek (KöT: Wettersteini, Megyehegyi Form.,

•FT: DachsteinMészkő, Fődolomit Formáció) -

•későbbi kelet-alpi takaró

•elvetélt riftesedéshezkapcsolódó bazaltvulkanizmus

2. Alsó-középső jura (200-150 m. év)

Pennini-óceán déli medencéjének kinyílása az

•Eurázsiai-lemez és Carnia mikrokontinense között

•(radiolaritok, ammoniteszes vörös gumós mészkövek)

•későbbi pennini takaró része

3.Malm -alsó-kréta (150-100 m. év)

•Pennini-ó. kinyílásának fő időszaka

•ofiolitokképződése (Ivrea-Verbano-öv)

•Észak-és Dél-Pennini-óceán-jobbára mélytengeri

•üledékképződéssel -később penninitakaró

•köztük Briançonnais-hátság-ezen sekélytengeri

•karbonátképződés-később penninitakaró

4. Középső-kréta -eocén (100-45 m. év)

•Pennini-óceánok bezáródásának ideje (Carnia alá)

•kezdetét nevezzük ausztriai fázisnak

•kiterjedt flisképződés

•kréta végére a Dél-Pennini-óceán bezáródik

•észak felé vergáló takaróredőrendszerek(penninikumra kelet-alpi)

5.Eocén vége -oligocén eleje (45-30 m. év)

•pireneusi fázis

•Észak-Pennini-ó. is bezáródik (D felé, 40 m. éve)

•teljes kollízió(250 km-es térrövidülés)

•áttolt takaróredők (helvétirepenninikum+ kelet-alpi)

•nagyfokú metamorfózis

•D-en: andezitvulkanizmus-periadriailineamensmentén

•(ennek mo-ifolytatása a Balaton-vonal vagy Rába-vonal)

•É-on: óriási mennyiségű molasszképződés(ez is enyhén gyűrt)

3 db nagy takarórendszer

•Mindhárom két részre tagolódik:

•alaphegység: variszkuszi vagy még régebbi

maradványok: gránit, gneisz, metamorfitok

•(legmagasabb hegységek)

•fedőhegység: mezozoós vagy eocén üledékek

•vagy vulkanitok, amelyeket érintett az alpi

hegységképződés (gyűrődés, metamorfózis)

Helvéti takaró (Dauphnéi-öv)

•Alaphegység: a Nyugati-Alpok középső kristályos

•övezetének legmagasabb részei, sokszor

•penninikummal (régebbi neve: helyben maradtautochton masszívumok)

•Fedőhegységi takarói:

•középső jurától az eocénig az európai

•kontinentális selfenlerakódó üledékekből

•sekélytengeri, partközeli fácies: homokkövek,

•konglomerátumok, mészkövek

•a kontinentális lejtőn lerakódó üledékeit

•ultrahelvétikumnaknevezzük (átmenet a penninikumfelé)

•mai előfordulás: külső üledékes vonulatok Alpok

•É-i és Ny-i oldalán (főleg Ny-i-Alpok)

Pennini-egység

•Alaphegység(prealpi gránit, gneisz, palás kőzetek):

•Nyugati-Alpok belső (és részben a központi)

•kristályos vonulatai + Keleti-Alpok tektonikus ablakai

•Fedőhegység:

•a két Pennini-óceánban a középső jurától az eocén végéig lerakódott mélytengeri üledékek

•kollízió során részben metamorfizálódtak

•előfordulásuk: Nyugati-Alpok belső kristályos

vonulatai + foszlányokban (Chablais, Fribourgi-A.)

Kelet-alpi (ausztroalpi) takarórendszer

•három vagy kétosztatú (kőzettanilag és a metamorfózis

•fokát tekintve minimális különbségek)

•triásztól az eocénig több ezer m vastag üledéksor a

•–Tethysben (felső kelet-alpi, mély-és sekélytengeri f.)

•–Dél-Pennini-óceán déli kontinentális selfjén (alsó

•kelet-alpi)

•legnagyobb elmozdulás: kréta végén penninikumra,

•eocén végén helvétire (250 km)

•alaphegysége jobbára az alsó és középső kelet-alpiban található

•Előfordulás: Északi-Mészkő-Alpok (felső); Keleti-Alpok

•központi kristályos vonulatai, vagy annak északi és déli

•szegélyei -tektonikus ablakoknál (alsó és középső)

Egyéb szerkezeti egységek

•Molassz öv: az Alpok északi szegélyén oligocén lepusztulás-termékek

•legszélesebb kifejlődése a Keleti-Alpoknál

•déli része gyűrt és pikkelyeződött(szubalpi molassz)

északi része zavartalan (előtér molassz)

•Déli-Alpok

Déli-Alpok

•Keleti-Alpok belső üledékes övezete

•elkülönítése szerkezeti alapon történik:

•–déli vergenciájú feltolódások, pikkelyek

•–kisebb mértékű horizontális elmozdulások

•–markáns tektonikus vonal választja el: periadriai

•lineamens (Tonale-hágó, Pusteria-völgy, Gail-völgy)

• ez már a Dinaridák szerkezetével mutat rokonságot

• döntően üledékes: Dolomitok, Karni-Alpok,

•Karavankák, Júliai-Alpok

• vulkáni vonulatok: Adamello, Sarn-völgyi-A, Pohorje

Neogén fejlődésoligocén-miocén folyamán kiemelkedéssel járó

erőteljes lepusztulás

•miocén végére alacsony, elegyengetett felszín

•(rax-szintek)

•neogén kiemelkedés hatására 4-5000 m magas hegység

•PLEISZTOCÉN ELJEGESEDÉSEK

–günz, mindel, riss, würm (Alpok fele, 110.000 km2)

–hóhatár: 1400 m, gleccserek 2-500 m-ig is lenyúltak

Mai kép

•gazdag glaciális formakincs

•függővölgyek, kettős osztatú völgyek -völgyvállak

•tógazdagság (tengerszemek, morénatavak, fjordos tavak)

•függőleges övezetesség (nemcsak növényzeti, hanem morfológiai):

–egykori gleccservölgyek akkumulációs völgytalpai

–meredek völgyoldalak

–völgyvállak

–újabb meredek lejtők: szubnivális, nivális övezet -

fagytörmelék-zóna

–állandó hóhatár: 2700-3300 m

Nyugati-, Keleti-és Déli-Alpok

•Ny-K: Comói-tó, Splügen-hágó, Hátsó-Rajna

•különböző mértékű kiemelkedés, lepusztulás,

•más-más takarók vannak jelenleg a felszínen

• Ny-i-Alpok ma is magasabb

• Déli-Alpok: szerkezetileg más, ld. korábban

Nyugati-Alpok I.

•1. Belső kristályos vonulat

•pennini egység (alaphegység + takaró)

•Cotti-, Gráji-, Wallisi-(Pennini-), Ticinoi-Alpok,

•Adula

•2. Külső kristályos vonulat

•pennini és helvéti alaphegység, néhol takarók

•Pelvoux, Mont Blanc, Berni-Alpok, Dammastock,

•Gotthard-masszívum, Glarusi-Alpok

•Közöttük: Brianconnais-öv (puhább palák)

•Rhône-völgy felső szakasza, Nagy-Szt-Bernát-h.,

•Mt. Cenis, Fréjus

Nyugati-Alpok II.

•3. Külső üledékes öv

•döntően helvéti egység, de van pennini üledékes

•takaró (Chablais, Fribourgi-Alpok), molassz (Pilatus,Rigi) és alsó kelet-alpi (Kis-és Nagy-Mythe, Säntis)

•Tengeri-, Provencei-, Dauphinéi-, Savoyai-Alpok,

•Svájci-Mészkő-Alpok + Jura

•nevezetes karsztjelenségek: Verdun, Vaucluse,

•Hölloch (Schwyz -Muotatal)

•egyéb: nagelfluh rögök

Nyugati-Alpok III.

•Kapcsolódó tájegységek:

•1. Jura (jura márgák és mészkövek):

•D: Láncos-(Gyűrt-) Jura -molasszal együtt

•pannonban gyűrődött -álló redők (szerkezet+karszt)

•É: Táblás-Jura -töréses szerkezet

•2. Svájci-medenceség (Mittelland -4-600 m-es dombság):

•süllyedő flis-és mezozoós mészkőterület

•D felé vastagodó molassz (100-3000 m) -peremi redők

•moréna-és kavicstakaró, túlmélyítés (Bieli-, Neuchateli-tó)

•azóta feltöltés és felárkolás

Keleti-Alpok I.1. Belső üledékes vonulat -Déli-Alpok (ld. korábban)

2. Középső kristályos vonulat

•alsó, középső kelet-alpi takaró + legmagasabb részei

•pennini takaró (tektonikus ablakok)

•Engadin-ablak, Tauern-ablak, Kőszegi-hegység

•(Soproni-hg: alsó kelet-alpi takaró)

•Räti-Alpok, Bernina, Ortler, Silvretta, Ötz-és Zillervölgyi-

•Alpok, Magas-és Alacsony-Tauern

•palaburok: Kitzbüheli-és Eisenerzi-Alpok

Keleti-Alpok II.

•3. Külső üledékes vonulat (Északi-Mészkő-Alpok)

•felső kelet-alpi takarórendszer

•Észak-Tiroli-Mészkı-Alpok: Lech-völgyi-Alpok,

•Wetterstein, Karwendel, Kaisergebirge

•Salzburgi-Mészkő-Alpok: Steinernes Meer,

•Hochkönig, Tennengebirge, Hagengebirge, Totes

•Gebirge, Dachstein

•Osztrák-Mészkő-Alpok: Enns-völgyi-Alpok,

•Hochschwaab, Rax-Schneeberg

•északi szegély: flis vonulatok (Bregenzi-erdő,

•Bécsi-erdő)

Keleti-Alpok III.

•Kapcsolódó medencék:

1. Sváb-Bajor-medenceség

•É felé finomodó glaciális és fluviális hordalék

•lefutó hátak és folyóvölgyek végmorénasáncokkal

•É-ra tolódó Duna

2. Linzi-medence

3. Bécsi-medence

4. Grazi-medence

K felé nyitott, Rába és Mura szabdalja dombsággá