Közép-európai-síkvidék

A Schelde torkolatától a Kelet-európai-síkvidékig (Kur-öbölig) húzódó síkvidék a Föld legklasszikusabb glaciális akkumulációs síksága. A variszkuszi lesüllyedt tömegre vastag mezozoós illetve harmadidőszaki tengeri, majd a negyedidőszakban glaciális üledéksor került. Az alaphegység (paleozoós, mezozoós) csak kevés helyen bukkan ki, a mai felszínt túlnyomórészt negyedidőszaki üledékek alkotják.

A síkvidék vázát . morfológiai szempontból . a kelet-délkelet . nyugat-északnyugat irányú ősfolyamvölgyek jelölik ki. E völgyek a mai folyóvölgyekhez képest sokkal szélesebbek (5-20 km) voltak, mélységük az 50-60 métert is elérte. A mai völgyhálózat részben követi az ősfolyamvölgyeket, részben pedig keresztezi azokat. A pleisztocén eljegesedés idején a domborzati és lefolyási viszonyok hasonlóak voltak a maihoz: a folyók délről északra folytak, viszont a tengerig nem jutottak el . az összefüggő jégtakaró miatt ., nekiütköztek a jégnek, a víz egyesült a jégből származó olvadékvizekkel, s az általános lefolyási viszonyoknak megfelelően északnyugati irányban folytak tovább, a végmoréna-gát előterében.

A jég kiterjedésének változásaival egyidejűleg az ősfolyamvölgyek is változtatták helyüket; hol északabbra, hol délebbre húzódtak. Az ősfolyamvölgyek északi oldalán kaotikus keveredésű végmorénák húzódnak. Ezen túl pedig nagy kiterjedésű agyagos-márgás fenékmoréna-területeket találunk.

A végmorénák mögött sekély nyelvmedence-tavak húzódnak . legjellegzetesebbek a csorgótavak . amelyeket az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szubglaciális vizek vájtak ki. A legkisebb tavacskák a sollok, amelyek a holtjégdarabok elolvadása után maradtak vissza.

Gyakran találunk prekambriumi eredetű erratikus tömböket (vándorköveket), amelyeket a jég szállított ide Skandináviából. (A legnagyobb tömegű vándorkő Pomerániában található: 40.000 mázsa!) A legnagyobb tömegeket a jégkori (diluviális) rögök jelentik, melyek több kilométer hosszúságú, 100 méternél vastagabb, a síkságból kiálló magaslatok, amelyeket a jég horizontálisan eltolt eredeti helyéről.

A fenékmoréna-területen előfordulnak vásottsziklák (a szilárdabb rögöket a jég megvéste), illetve gyakoriak a drömlinek, ózok, kämek is. A gleccserkapun kifolyó olvadékvizek sandr-mezőket hoztak létre.

A két nagy eljegesedés, a riss és a würm végmorénagátjai jól elkülöníthetők egymástól. A nagyobb kiterjedésű riss eljegesedés gátrendszere délebbre húzódik, viszont az azóta eltelt hosszabb idő következtében kevésbé szabályos, lazábban kapcsolódik össze, a külső erők pedig . főképpen az areális lejtőleöblítés és a folyóvizek . felszabdalták. A későbbi, kisebb kiterjedésű würm eljegesedés végmorénagát-rendszere magasabb, épebb, dombsági jelleget alkot. A végmorénagátak mögött, illetve a fenékmoréna-szigetek között kiterjedt tórendszerek jöttek létre.

A Közép-európai-síkvidék tájfelosztásának alapja egyrészt az izosztatikus mozgások jellege, másrészt a pleisztocén glaciálisok által akkumulált területek kiterjedése és mértéke. Ennek alapján három nagy részre oszthatjuk fel a Közép-európai-síkvidéket:

• A Holland-Nyugatnémet-síkság a legkiegyenlítettebb, izosztatikusan ma is süllyedő terület, amely folyamatosan feltöltődik, s jellegzetes wattok alakultak ki partvidékei mentén. A riss eljegesedés ugyan érintette a területet, a würm viszont nem . ennek megfelelően kevéssé tagolt a domborzat, komolyabb kiemelkedések nem találhatóak a területen.

• A Keletnémet-Lengyel-síkságot ezzel szemben nemcsak a riss, hanem a würm eljegesedés is érintette, ezért sokkal tagoltabb a terület, a 200-300 . esetenként 400 . métert is megközelítik a würm végmorénagát jól összefonódó vonulatai, láncai. (A riss eljegesedés nyomai is fellelhetőek, de mivel ezek korábban halmozódtak fel, a külső erők jobban lepusztították.) A part mentén homokos, turzásos, feltöltődő folyamatokat figyelhetünk meg.

• A Jylland-félsziget és Dán-szigetek mindkét előbbi nagytáj bélyegét magukon viselik, hiszen a würm eljegesedés a Jylland-félsziget észak-déli tengelyében építette végmorénagátját: attól nyugatra a Holland-Nyugatnémet-alföld jegyei mutatkoznak meg (süllyedő tengerparttal, wattokkal, és kizárólag riss maradványokkal); a keleti partvidéken, illetve a Dán-szigeteken a würm végmorénagátak és fenékmoréna-szigetek emelkednek ki, egyben magasabb és tagoltabb vidéket alkotnak

1. Holland-Nyugatnémet-síkság

A Holland-Nyugatnémet-síkság területén a variszkuszi tönkök mélybe süllyedtek, rajtuk különböző mértékben mezozoós, harmad- illetve negyedidőszaki üledékek halmozódtak fel. A felszínen csak nagyon kevés helyen találkozhatunk idősebb üledékekkel (például Helgoland szigetén triász üledékek lelhetők fel).

Az i.e. 7000 körül végbement Flandriai-transzgresszió következménye volt a Dogger-Bank megsüllyedése, illetve . ezzel összefüggésben . a Brit-szigetek leválása Európáról. A folyamat során létrejött a La Manche-csatorna, s azon keresztül megindult egy áramlás az Északi-tenger irányába. Az áramlatnak köszönhetően a jelenlegi holland-nyugatnémet partok mentén egy dűnesor jött létre.

Később, i.e. néhány száz évvel a Dunkerque-i-transzgresszió egy újabb süllyedést eredményezett, melynek hatására az említett dűnesor megsüllyedt. A hullámzás és az abrázió feldarabolta a dűnéket, így létrejöttek a Fríz-szigetek. (Ma is süllyedés, illetve a tenger előrenyomulása jellemzi a partvidéket.) Csak az elster és saale (mindel és riss) eljegesedés ment itt végbe, de a végmorénagátak közül csak a rissét tanulmányozhatjuk.

A végmorénák az idők során erősen lekoptak, felszabdalódtak, és e területen hiányoznak a keleti részeken jellemző ősfolyamvölgyek.

A Doveri-szoros kialakulása után létrejött partmenti áramlás turzásokat, dűnesorokat hívott életre kb. i.e. 2000-800 évig.

Ezt követően a Dunkerque-i transzgresszió következményeként alakultak ki a már említett Fríz-szigetek, valamint ezzel összefüggésben a Watt-tenger.

A wattok a Fríz-szigetek és a marschföldek közötti, a szárazföldtől elhódított, egészen sekély, lapos területeket jelentik, amelyek dagály idején hajózhatók, s ekkor csak a halligok állnak ki a tengerből. Apálykor viszont szárazulattá válik a korábbi tenger, és a wattokon (magyarul .gázló.) akár gyalogosan vagy szekérrel is átjuthatunk a szárazföldről a szigetekre.

A part mentén két jellegzetes táj alakult ki:

Északon, a tengerparton a marschföldek 5-20 km-es széles sávot alkotnak. A sima, egyhangú, fátlan, vizenyős rétek általában 1-5 méterrel emelkednek a tenger szintje fölé. (Németországban és Hollandiában is előfordulnak mélyföldek.) A területet természetes dűnesorok és antropogén gátak védik a tenger betörésétől.

A marschok átmeneti sávot alkotnak a tenger és a szárazföld között. Korábban e területet a tenger elhódította, majd később újra feltöltődés ment végbe . részben a tenger, részben a folyók által. A már említett Flandriai-transzgresszió kb. 20 méter süllyedést jelentett, amelynek ma is kimutatható következménye, hogy a Rajna és az Ems, valamint a Weser és az Elba addigi közös torkolata megszűnt a jelenlegi Dogger-Bank területén.

A tenger romboló munkájával az ember napjainkig folyamatosan harcol. Nem véletlen, hogy létezik egy batáv (hollandok őse) közmondás, mely szerint .a tengert az isten, a partokat a batávok teremtették meg..

Az elmúlt évezredben súlyos katasztrófák történtek: a 12. századtól kezdve írásos emlékek is tanúskodnak a nagyobb vihardagályok okozta tragédiákról.

• 1170-ben . a rómaiak idejében . a még beltóként létező tó gátja átszakadt, a beltavat elöntötte a tenger, s létrejött a Zuidersee-öböl (más néven Déli-tenger-öböl).

• 1277-ben a karácsonyi ár következményeként alakult ki a mai Dollart-öböl.

• 1570-ben a Mindenszenteki ár Scheldétől egészen Dániáig tönkretette a partokat.

• 1574-ben a vihardagály idején 400.000 ember halt meg.

• A 20. században a korszerű technika ellenére több katasztrófa is történt; 1916-ban például Amszterdamtól északra 15.000 ha területet hódított meg a tenger.

• 1953-ban az Ignác napi ár Zeelandon 62 gátszakadást, 2000 halottat és 60.000 hajléktalant hagyott maga után.

A területhódító munkák elsősorban a gátak építésére, víztelenítésre, illetve zsilipek építésére irányultak. E munkálatok egyik fontos programja volt 1927-1932 között a Zuidersee-program, amely mintegy 2 milliárd m³ víz felszámolását, illetve az északkeleti polderek kialakítását jelentette. (Ma Amszterdam egy része ezekre a kazettákra épült.)

A Delta-terv a Rajna egykori deltatorkolatának (ma Zeeland) átalakítására irányult, s hármas célja volt:

• Egyrészt a partvédelem: a szigetek külső partvonalán gátrendszert hoztak létre, amelynek csak két kijárata van . a Rajna és a Schelde folyók tudnak így eljutni az Északi-tengerig.

• Második cél a talaj elsózódásának megakadályozása.

• A harmadik cél az üdülőkörzetek kialakítása volt. (A polderesítés víztelenítést, a talaj sótalanítását, illetve annak termővé tételét jelenti.)

A poldereken többnyire szántók, rétek találhatók; rajtuk gátakat, (hajózható) csatornákat építettek.

A partvidék belső sávjában kialakult tájat a geestek jelentik, amelyek a marschoktól a szárazföld irányában összefüggő sávot alkotnak. A geestek határozott peremmel emelkednek ki a marschok szintjéből, s a tenger már nem veszélyezteti őket. A felszínen általában agyagos morénák, fluvioglaciális homokos üledékek találhatóak, illetve gyakoriak a lápok, illetve fenyérpuszták (a geest a fríz nyelvben .terméketlent. jelent). Tengerszintfeletti magasságuk 40-70 m, de néhol 100 m fölé is nyúlhatnak. Helyenként a geesteket vizenyős folyóvölgyek szakítják meg, amelyeket folyami marschoknak nevezünk. A Holland-Nyugatnémet-alföldet nyugatról keleti irányban . az alföld szélessége, magassága és éghajlata szerint . két nagytájra osztjuk.

a) Flandriai-holland-alföld

Az Artois-tól az Ems nyugati vízválasztójáig húzódó keskeny alföld csak keleten szélesedik ki 200 km-re. A dűnesor-marschföld-geest hármas tagolódás itt tanulmányozható legtisztábban.

A Flandriai-alföld Franciaországban és Belgiumban található. A negyedidőszakban nem borította jégtakaró, hanem a folyóvízi feltöltés halmozta fel az üledéket. A dűnesor egységes, hézagtalan, területén nem találunk mélyföldet, a 2-3 méter magas marschföldet pedig (amely kb. 12 km széles) a tenger nem veszélyezteti. A geestek határozott peremmel emelkednek ki környezetükből. A Holland-alföld a tenger által leginkább fenyegetett terület, (a tenger a 19. század óta 19.000 km²-t hódított meg), egyben egész Európa . leszámítva a Kaszpi-mélyföldet . legalacsonyabb térszíne (-6,6 m).

A Rajna egykori hatalmas deltatorkolata a Doveri-szoros létrejötte után alakult át tölcsértorkolattá. A marschok 100 km-re szélesednek ki.

Zeeland a vihardagályok által erősen veszélyeztetett vidék, ahol az egykori dűnesor feldarabolódott. Az 5 km széles Holland-marschon a dűnesor egységes, s mintegy 120 km hosszú.

A Fríz-marsch területén a dűnesor feldarabolódott, s ezáltal jöttek létre a Nyugat-Fríz-szigetek, ahol egyhangú marschok és polderek váltogatják egymást. (Ez a szélmalmok legklasszikusabb területe.)

A marschokból éles peremmel emelkedik ki a geest, amelyet viszont folyami marschok tagolnak . iyen a Rajna Betuwe nevű marsch-a.

A Holland-alföld északi részén a riss eljegesedés nyomait találjuk: 70-100 m magas ózokat, kämeket, illetve egyéb glaciális üledékeket. Az agyagos térszíneken lápok is előfordulnak, ilyen például a Bourtanger-moor.

A Brabanti-dombság a Moselle-ig, illetve annak mellékfolyójáig, a Sambre vonaláig húzódik. A felszínen harmadidőszaki rétegek találhatóak, amelyeket részben a folyók, részben az areális lejtőleöblítés felárkolt, így hullámos térszín jött létre . helyenként és foltokban még lösz is előfordul.

b) Nyugatnémet-alföld

A terület a Flandriai-Holland-alföldnél jóval kiterjedtebb, és általában 200 km-nél szélesebb. A 12. század óta mintegy 5000 km²-t hódított meg a tenger, viszont ennek felét az ember visszafoglalta. Az egykori dűnesor itt is feldarabolódott . ebből jöttek létre a Kelet-Fríz-szigetek (közülük legismertebb Borkum, amely ismert üdülőhely is).

Helgoland nem része a Kelet-Fríz-szigeteknek. Felszínét triász tarka homokkő borítja, s ez a leggyorsabban pusztuló sziget. 1079-ben az írásos adatok szerint még 900 km²-nyi területet jelentett, ma mindössze 0,5 km²-re korlátozódik.

A tengeri marsch általában 5-20 km széles, de nem mindenütt alkot összefüggő sávot. Helyenként a geestek kifutnak a tengerre, felszabdalják a marschokat, máshol ugyanakkor a marschok nyúlnak be messzire a geestek vidékébe.

A geesteket többnyire glaciális riss üledékek fedik, és gyakoriak a lápok is. A szárazföld belseje felé két zsák alakú öblözet is létrejött: a Kölni-öblözet, amely a Rajnai-palahegységbe fejlett teraszrendszerrel nyomul be; valamint a Rajnai-palahegység és a Teutoburgi-erdő között elhelyezkedő Münsterlandi-öblözet.

A wattok sajátos ökológiai rendszere

Den Heldertől Esbjergig, a Fríz-szigetek és a szárazföld között húzódik a Watt-tenger. Az 5-50 km szélességű, s mintegy 500 km hosszúságban kiterjedő tenger sajátos földrajzi viszonyokkal rendelkezik. Naponta kétszer a szárazföldhöz kapcsolódik, kétszer a tengerjárásnak megfelelően tengerré válik. A watt szó fríz eredetű, magyarul gázlót jelent. Régen apály idején a wattokon keresztül szekérrel utaztak át a szárazföldről a szigetekre.

A Watt-tengert csapásiránya szerint négy szakaszra oszthatjuk:

1.A Nyugat-Fríz-szigetek és a szárazföld közötti tenger

2. A Kelet-Fríz-szigetek és a szárazföld közötti tenger

3. A Jadebusen-öböl térsége (itt összefüggő szigetív nincs)

4. Az Észak-Fríz-szigetek és a Jylland-félsziget közötti tenger

A Watt-tenger szélességét a tengerjárás függőleges játéka alakítja ki, ebből következik, hogy állandóan változik.

A wattokat tágabb értelemben a következőképp definiálhatjuk: újhold és telihold idején bekövetkező közepes szökőárkor a kisvíz szintje fölött, de a magasvíz tükre alatt elhelyezkedő területet nevezzük wattoknak. A szigetek térképen ábrázolt körvonalát a szökőárak magasvíze jelöli ki.

Az áramlás a tengeri csatornákon keresztül érkezik, s iránya hatóránként megfordul. A wattok területét egymástól jól elkülöníthető szerkezeti egységekre oszthatjuk, ez megfelel a szárazföld és a szigetek közötti keresztmetszetnek. (15. ábra)

1. Tengeri csatorna vagy watt-áramlat

Szűkebben nem tartozik a wattokhoz, hiszen a szigetek és a szárazföld közötti legmélyebb területet mindig tenger borítja, 30-50 m mély, s a hajózásban fontos szerepet játszik. Dagálykor itt érkezik az Északi-tengerről a víz, amely sok hordalékot juttat be a szigetek és a szárazföld közé, s itt először a durvább hordalék, majd távolabb a finomabb üledék rakódik le.

2. Watt-síkok

A nagyon lapos, kiegyenlített terület az igazi watt, amelyet minden alkalommal . szökőár és vakár idején egyaránt . naponta kétszer tenger borít, s kétszer szárazulattá válik.

Területét az apály és a dagály jelöli ki, az e között lévő területen sekély vízerek húzódnak. Ezek a prielek, amelyek a watt-áramlatba, illetve tengeri csatornába ömlenek. Itt jól tanulmányozható a fluviális erózió és akkumuláció, hasonló módon megy végbe, mint a szárazföldön, csak gyorsított módon, s a folyásirány hatóránként változik.

A watt-áramlatok irányából a prieleken keresztül sok finom hordalék érkezik, amely a watt-síkon lerakódik. Dagálykor az átlagos vízmélység kisebb, mint apálykor, hiszen apály idején csak a watt-áramlatokban, illetve a tengeri csatornákban van víz, dagálykor viszont a víz kilépve a tengeri csatornából elönti a rendkívül lapos, néhány cm, illetve dm mélységű (sekély) watt-síkokat.

A dagály idején lerakódott hordalék apálykor nem jut vissza a nyilt tengerbe, amelynek több oka is van: egyrészt itt, a watt-síkon élnek a kovamoszatok (diatómák), amelyek átfúrják magukat a rájuk rakódott finom üledékeken a fény felé haladván, és testükből váladékokat bocsátanak ki, amellyel összeragasztják ezt a finom, porszerű üledéket. Másrészt pedig amikor a dagály átfordul apályba, a víz elveszíti minden energiáját, az üledék lerakódik, s utána a visszahúzódó víz már nem tudja felemelni a lerakódott üledéket. Ugyanis a víz lebegtetéséhez kisebb energia szükséges, mint a már lerakott üledék erodálásához.

A diatómák révén a wattok magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek, az iszapwattokban az 5-10%-ot is elérik, s ebből kifolyólag gazdasági hasznosítása is kedvező e területeknek.

3. Előtér (vorland vagy hallig)

A tengerszint felett 1-1,5 méterre kiemelkedő területet nem minden nap önti el a dagály. Teljesen száraz marad az előtér vakár idején, vagyis amikor a Föld, a Hold és a Nap háromszöget zár be, hiszen ekkor a Hold vonzását a Nap vonzása lerontja. Innentől kezdve hét napon keresztül a Hold vonzása egyre erősebb lesz, ennek megfelelően a dagály magasvíz szintje is minden nap emelkedik, egészen a hetedik napig, amikor egy síkba kerül a Nap, a Föld és a Hold. Ekkor a Hold vonzását a Nap felerősíti, ezért a dagály magasvíz szintje ezen a napon . kétszer természetesen . a legmagasabb. Ez a magasság jelöli ki az előtér felső pontját. Innen kezdve újabb hét napon keresztül csökken minden nap a dagály magasvíz szintje, hiszen a Hold elmozdul a síkból, és közeledik ahhoz az állapothoz, amikor a három égitest derékszöget zár be. Így a Nap egyre inkább lerontja a Hold vonzását, ezért minden nap a dagály magassága csökken, és az újabb hetedik napon elérkezik a vakár, amikor a magasvíz szintje csak a watt-síknak a legfelsőbb pontjáig jut el.

Tehát a két vakár között 14 nap telik el, és ettől kezdve megismétlődik a folyamat, tehát újabb hét nap múlva ismét egy síkba kerül a három égitest. Ekkor ismét szökőár következik be, és a víz szintje az előtér legmagasabb pontjáig jut el. A Hold 28 napos keringési ideje alatt így két napon lesz szökőár, amely napokon a dagály magasvíz szintje eléri az előtér felső pontját, és kétszer következik be vakár, amely napokon az előtér teljes területe dagály idején is száraz marad.

Tehát a watt-sík felső peremétől az előtér felső pereméig fokozatosan egyre nagyobb lesz annak a területnek az aránya, amelyet egyre ritkábban önt el a tenger. Ennek megfelelően itt a növényzet is más lesz, megjelennek a pionír növények, amelyek még inkább megszűrik a dagály által szállított hordalékot. Így a hordaléknak több ideje van a kiszáradásra is, ezért még inkább ellenáll az apály idején végbement eróziónak.

Ugyanakkor ha a szökőár viharral párosul, a vihardagály nagy pusztítást tud véghezvinni, mind a wattokon, mind a szigeteken.

4. Turzás-övezet

Ez az övezet tulajdonképpen magukat a szigeteket jelenti, magjukat részben a saale eljegesedés morénaanyaga alkotja. Szökőár idején a tengerszint fölé emelkedő turzások jönnek létre, illetve a homokot a szél dűnékbe rendezi el.

5. Strand-övezet

A szigetek külső, nyilt tenger felőli oldalán jön létre, és a szökőár-vakár különbségének megfelelően hasonló különbségek alakulnak ki, mint a sziget és a szárazföld között. De mivel itt a nyílt tengerrel határos, a wattok létfeltételei mások lesznek, ennek megfelelően másként mennek végbe ezek a fent említett folyamatok.

a) Az előstrand állandó vízborítást jelent, de 7 méternél sekélyebb tengert sorolunk ide.

b) A nedves strand megfelel a belső területen lévő watt-síknak.

c) A száraz strand a szökőár idején vízzel borított külső oldalt jelenti.

Mint az előzőekből kiderült, a wattokon végbemenő folyamatok csak bizonyos létfeltételekkel lehetségesek. E létfeltételek a következők:

1. Tengerjárás

A wattok keletkezésének legalapvetőbb feltétele, hiszen magát a wattok szerkezetét az apály-dagály váltakozása alakítja ki.

A La Manche-csatornán keresztül érkező dagályhullám a Fríz-szigetekhez lecsökkenve érkezik. A wattokat leginkább befolyásoló dagályhullám az Északi-tenger északi (Skócia és Norvégia közötti) részéről érkezik a Fríz-szigetek irányába. A Föld forgása következtében az áramlás nyugat-kelet csapásirányúvá válik, ennek megfelelően a Nyugat- és a Kelet-Fríz-szigetekre párhuzamosan hat, viszont az Észak-Fríz-szigetekre merőlegesen érkezik. Az áramlást a nyugati szél időnként felerősíti, ezért főképpen az Észak-Fríz-szigeteknél erős pusztítást tud véghezvinni.

Mivel a dagály nyugatról érkezik, a wattoknak a nyugati oldala gyorsabban fejlődik. A watt-áramlatok vízválasztói nem középütt találhatóak a szigetek és a szárazföld között, hanem fokozatosan keletre tolódnak, tehát a vízválasztótól nyugatra intenzívebb az erózió, keletre pedig az akkumuláció a domináns.

2. Friss üledékek

A friss üledékeket a dagályhullám szállítja a wattok területére. Az üledékek létfontosságúak egyrészt az élővilág számára, másrészt pedig a lassan süllyedő területnek is alapvető létfeltétele. Enélkül a watt-vidék fokozatosan elsüllyedne.

3. Szigetív megléte

A Fríz-szigetek jelentősen mérséklik a hullámverés pusztító hatását. Megfigyelhető, hogy a szigetek nyugati oldala az abrázió által erősen erodálódik, míg a szigeteknek a keleti oldala szélárnyékban fokozatosan épül. Így hosszú távon a szigetek összterülete nem változik, viszont a szigetek lassan kelet felé tolódnak. Például a holland Schirmonnikoog szigeten a nyugati parton lévő Westerburren települést a lakosok kénytelenek voltak elhagyni, mivel a tenger kezdte elpusztítani a települést, és a sziget keleti részén újat (Osterburren) építettek. Vagy az alsó-szászországi Wangerooge templomát a sziget közepén építették fel, de ma már a sziget nyugati partjai előtt, a tengerben találhatjuk romjait.

4. Lassú süllyedés

A wattoknak szintén fontos létfeltétele, hiszen a feltöltődés viszonylag gyors. Az izosztatikus süllyedés nélkül a wattok gyorsan alfölddé válnának.

5. Folyótorkolatok

A folyóvizek a szárazföldről finom anyagot szállítanak, amelyet a tenger hullámzása, illetve a dagályhullámok szállítanak vissza a partok mentén, a wattok területére. A wattok élővilágának is szüksége van a folyók által szállított édesvízre, hiszen a wattok brakkvize e nélkül fokozatosan sóssá válna.

6. Lapos partok előtti sekélytenger

Szintén fontos létfeltétele a wattokon végbemenő folyamatoknak, hiszen enélkül a folyók hiába szállítanának sok hordalékot, ha egy mélyebb tengerfenéken az leülepedne. Így nem tudnák a hullámok visszaszállítani az üledéket a wattok területére.

7. Élővilág és éghajlat

A wattok csak a mérsékelt éghajlati övben jöhetnek létre, hiszen a wattok élővilága ezen éghajlathoz kötődik. Másrészt a hideg éghajlat alatt a féléves fagy leállítaná a folyamatot, a trópusi övben pedig a mangróve-erdők akadályozzák a wattok kialakulását.

Éppen ezért a watt mint földrajzi köznév a világon csak kevés helyen fordul elő. A Watt-tenger . mint a fentiekben láthattuk ., nem csak egy földrajzi tulajdonnév, hanem egy sajátos ökológiai rendszer, ahol a feltételek nagy száma az egész rendszert rendkívül érzékennyé teszi. Ennek megfelelően, mind Németországban, Hollandiában és Dániában is fokozott védelem alatt állnak a wattok, több nemzeti parkot is találunk e területen.

2. Keletnémet-Lengyel-síkság (Elbántúli-síkság)

A Keletnémet-Lengyel-síkság lényegesen változatosabb domborzattal rendelkezik, mint a Holland-Nyugatnémet-alföld. Délről észak felé haladva az egyre fiatalabb eljegesedés következtében a formák épebbek és magasabbak. Eltűnnek a mélyföldek, sőt a morénadombok helyenként 200 m fölé is emelkednek.

a) Warta-végmoréna-vonulat

A síkságon belül jelentős a különbség az északi és a déli területek között. A Warta végmoréna-vonulat (saale-riss) jelenti a síkság tengelyét, illetve átmenetet képez a délen még foltokban meglévő mindel idősebb glaciális nyomok, és az északra lévő fiatalabb würm glaciális üledékek között. Általában 60-100 m magas, széles, lapos homokhátak jellemzik, amelyeket a folyók felszabdaltak. Jellegzetes növényzete a fenyérpusza (.heide.), nyugaton pedig dagadólápokat is találunk.

A Warta-végmoréna-vonulat nyugati, első tagja a Lüneburger Heide, amely terjedelmes, magas domb. Az Altmark alacsonyabb, míg a Fläming nyugaton 200 m fölé emelkedik, majd keleti irányban lealacsonyodik (nevét a 12. században betelepült flamandokról kapta).

Alsó-Lausitz a következő tag, amely ismét alacsonyabb, majd a Trzebnicai-magaslat 284 m-ig emelkedik. Szintén jelentős kiemelkedés a Lodzi-dombság.

A Visztulán túl a Podlasie zárja le a Warta-végmoréna-gátat.

Alsó-Lausitz, a Trzebnicai-magaslat, illetve a Lodzi-dombság déli előterében húzódik a Wroclaw-Magdeburg-ősfolyamvölgy. A végmoréna-vonulattól délre egy átmeneti jellegű tájat találunk, ahol az idősebb moréna-maradványok vékonyabb lösz-szigetekkel keverednek.

A harmadidőszaki süllyedés következtében két öblözet, a Lipcsei- és a Sziléziai-öblözet jött létre, amelyek fontos ásványkincse a barnaszén.

b) Ősfolyamvölgyek területe

A Warta-végmorénagáttól északra húzódik az ősfolyamvölgyek területe (Lengyel-alföld), amelyen többnyire riss fenékmorénát találunk. Az ősfolyamvölgyek a jég szakaszonkénti visszahúzódása következtében kelet-nyugati csapásiránnyal húzódnak. E terület nyugaton szűk, keleten viszont ollószerűen szétnyílik.

A Mazowse nemcsak a Lengyel-alföld, de egész Lengyelország központja is . vízrajzi szempontból egyaránt.

A Kujawy, illetve Wielkopolski (Nagy-Lengyelország) területén már würm sandr-mezőket találunk.

Nyugaton a két végmoréna-vonulat között a Spree-erdő erősen összeszűkül, s területét kb. 300 folyóág szövi át.

c) Würm-végmoréna-övezet

A würm-övezet (Weichsel-Visztula eljegesedés) a jég fokozatos visszahúzódása következtében három végmorénagát-rendszerből áll: Brandenburgi-, Frankfurti-, Pomerániai-végmorénagátak, melyek előtt ősfolyamvölgyek húzódnak.

A mai folyók (elsősorban a Visztula és az Odera) a Würm-övezetet felszabdalták, így három jól elhatárolható tájat különböztethetünk meg.

• A Mecklenburgi-tóhátság a legalacsonyabb és legnyugatibb tóhátság. Az egész síkvidék legnagyobb tava, a Müritz-tó is itt található, de összességében mintegy 36.000 apró tavacska húzódik meg a területen.

• A Pomerániai (Pomerzei)-tóhátság az Oderától a Visztuláig tart. Keleti részén magasodik a Wisica (328 m), a Würm-övezet legmagasabb pontja. Északkeleti részét . igen változatos formakincse miatt . külön névvel illetik, ez a Kasub-tóvidék (Gdynia környékén).

• A Mazuri-tóhátság a Visztulán túl található. Az átlagosan 200 m körüli hullámos dombok között tavak sokasága alakult ki. A legjelentősebb tó a Sniardwy, amely alig kisebb a Müritz-nél.

d) Tengermellék

A tengerparti övezet csak a Litorina-tenger előrenyomulását követően jött létre. A felszínen helyenként előfordulnak a felszínen mezozoós üledékek (kréta írókréta) is. A jégnyelvek boddeneket . például Greifswaldi-bodden . illetve az olvadékvizek fördéket (Flensburgi-öböl, Kieli-öböl, Lübecki-öböl) mélyítettek ki.

A lapos, turzásos, épülő parton találjuk a Visztula-turzást és a Hel-félszigetet, amely a legklasszikusabb turzáskampók egyike. Keleten a Kur-turzás hasonló módon hozta létre a Kur-öblöt.

A part mentén található szigetek korábban a szárazföldhöz tartoztak . csak a Litorina transzgresszió változtatta ezeket szigetté ., de teljesen más jellegűek, mint az Északi-tengeren lévő szigetek. A területen gyakran felszínre bukkan a kréta kori írókréta mészkő és márga. A tenger abráziója következtében a partról meredek falak emelkednek ki, viszont alattuk lapos térszínek húzódnak. A turzások helyenként több szigetet összekapcsoltak (Rügen-sziget, illetve Usedom, Wolin a Szczecini-öbölben).

3. Jylland-félsziget és Dán-szigetek

a) Jylland-félsziget

A táj jellegzetesen kettős arculatú. A variszkuszi alap a mélybe süllyedt, rajta mezozoós üledékek akkumulálódtak, majd a miocénben megemelkedett a terület. A negyedidőszaki eljegesedés során a riss teljesen befedte a térszínt, míg a würm csak a Jylland-félsziget keleti felét, illetve a Dán-szigeteket takarta be.

Az izosztatikus mozgások következtében megtalálhatók a Yoldia-transzgresszió, az Ancylus-regresszió, valamint a Litorina-transzgresszió nyomai is. Ez utóbbi hozta létre a Kattegat-, Sund-, Kis- és Nagy-Belt-szorosokat.

Éles ellentét ismerhető fel a keleti és a nyugati rész között: mint korábban szó volt róla, a keleti oldal a Balti-tenger mentén lévő tóhátságokra, míg a nyugati a Holland-Nyugatnémet-alföld kiegyenlített, lapos síkságára emlékeztet.

A Jylland-félsziget tengelyében lévő würm-végmorénagát elsőrangú tájválasztó: a nyugati részen dűnesort találunk, amelynek északi része ép, védi a partot, viszont délen felszakadozott (ebből jöttek létre az Észak-Fríz-szigetek). A különbözőség oka az izosztatikus emelkedés, amelynek központja a Botteni-öböl északi részén van. Ezáltal egész Észak-Európa emelkedik . az emelkedés legdélibb vonala Esbjerg környékén található.

A Jylland-félsziget északi része tehát kismértékben emelkedik, ezért a turzásokat az állandóan fújó szelek által indokolt erős hullámzás sem tudta erodálni. Ezzel ellentétben az Esbjergtől délre lévő turzásokat az abrázió felszabdalta, és szigetek jöttek létre.

A marschok északon keskenyek és hiányosak . átmenetet jelentenek Skandinávia felé ., viszont délen kiszélesednek (Ditmarsch).

Az Észak-Fríz szigetek, illetve a szigetek és a szárazföld közötti wattok hasonló jellegűek, így hasonló ökológiai rendszert alkotnak, mint a Nyugat- illetve Kelet-Fríz-szigetek vidékén. A geestek általában riss fenékmorénákat jelentenek, illetve kelet felé megtalálhatóak a würm sandr-mezők is. A würm-végmorénagáttól keletre hullámos morénasáncokat találunk, itt emelkedik Dánia legmagasabb pontja, az Iding Skovhöj (173 m), vagy az ún. Himmelbjerget (.Égi hegyek., 147 m).

A part mentén az egykori szubglaciális mélyedésekbe benyomult a tenger, és fördéket hozott létre. (A legjelentősebb förde . a helytelenül fjordnak nevezett . Lim-fjord.)

b) Szigetek

A szigetek közül legnagyobb Sjaeland.

Fyn szigetén a hullámos würm végmorénagátak jelentik a legmagasabb dombokat (.Fyni-Alpok. 131 m).

Langeland szigete egy kiterjedt végmorénagát-darab, s hasonló jellegű Lolland és Falster is. Mon szigetén az írókréta felszínre került az abrázió révén (Mons Klint). Bornholm szigetén viszont már a prekambriumi gránitra paleozoós, illetve mezozoós üledékek települtek, ezért szerkezetileg Észak-Európához soroljuk.

IV. Éghajlat, növényzet, talaj

A Közép-európai-rögvidék észak-déli kiterjedése bár jelentős (é.sz. 48-58^o között), de az Egyenlítőtől való távolságnál meghatározóbb a domborzat.

Az éghajlat egyik fontos tényezője az óceáni fekvés. Az óceántól való távolság változásával párhuzamosan északról délre, illetve nyugatról keletre csökken az óceáni hatás, és fokozódik a kontinentalitás mértéke. (Az Észak-Atlanti-tengeráramlás fokozza az óceáni hatást.) Mivel az egész terület a nyugati szelek övében fekszik, az izlandi ciklonok szintén az óceáni hatást erősítik: a nyarat hűvössé, a telet viszont enyhévé teszik.

Legfontosabb módosító tényező azonban a domborzat: egyrészt a tengerszint-feletti magassággal arányosan csökken a hőmérséklet; másrészt északon és északnyugaton domborzatilag nyitott a vidék, ezért az óceáni hatás a partoktól távolodva is egyenletesen érződik.

Délen az aprólékosan tagolt domb- illetve hegyvidék nyugati része csapadékosabb, a keleti oldalak viszont szárazak, így mozaikszerű éghajlati térképet rajzolhatunk fel. Nem általános a kelet felé növekedő kontinentalitás; például a Felső-Rajna-medencében 500-600 mm, míg ettől keletebbre, a Fekete-erdő nyugati oldalán a 2000 mm-t is meghaladja az évi csapadékmennyiség. Összességében elmondható, hogy a tárgyalt terület esetében az óceáni és a kontinentális éghajlat közötti átmenetről van szó.

Az óceáni hatás leginkább a Flandriai-Holland-síkságon jelentkezik, ahol januárban +3-4 ^oC, júliusban 17-18 ^oC mérhető; az évi középhőmérséklet pedig körülbelül annyi mint Magyarországon, azaz 10 ^oC. (Viszont az évi közepes hőingás csak 13-14 ^oC!) A csapadék évi mennyisége 800 mm körül alakul, amely egyenletesen oszlik el egész évben.

Az északi síkságokon az évi középhőmérséklet csökken . 8 ^oC körül van ., a síkság nyugati részén a január 1-2 ^oC, míg keleten .1 . (-2) ^oC-ot mérnek; a júliusi középhőmérséklet pedig 17 . 18 ^oC mindenütt. A csapadék évi mennyisége 600-800 mm között váltakozik.

A Német-hegyvidéken a hőmérséklet, illetve a csapadék mennyisége egyaránt erősen függ a domborzattól, illetve a lejtőexpozíciótól. A januári középhőmérséklet a hegyvidék nyugati részén 0 . (-1) ^oC, délen, délkeleten (-2) . (-3) ^oC; júliusban pedig mindenütt kb. 20 ^oC-ig emelkedik a hőmérő higanyszála. Délkeleten az ingás valamivel meghaladja a 20 ^oC-ot, vagyis a Köppen-féle klímarendszer szerint ezt a területet már a kontinentális éghajlat hűvös nyarú változatához soroljuk.

A hegyvidékeken természetesen a csapadék jóval több (1500-2000 mm), a nyugati expozíciójú lejtőkön még ennél is jelentősebb. A medencékben átlagosan 500-600 mm csapadék esik egy évben.

A csapadék évi eloszlása kiegyenlítetlenebb nyugatról keletre haladva: nyár elején esik le a csapadék java, de szárazság nyáron sincs.

A dombságok, alacsony hegységek természetes növénytakarója a lombhullató vegyes erdők . ez inkább csak múlt időben igaz, hiszen nagyrészt mezőgazdasági művelés alá kerültek ., amelyek barna erdőtalajokon jöttek létre.

A magasabb hegységekben tűlevelűeket találunk podzol talajjal.

A morénavidékek jellegzetes növényzete a fenyér, homoktalajokon váztalajok jöttek létre. A moor-ok területén a lápvegetációra jellemző láptalajok alakultak ki.

A Felső-Rajna-medencében, a lépcsővidékeken, a Thüringiai-medencében foltokban, míg a Sandomierzi-alföldön . tehát az egész Közép-európai-rögvidék legdélkeletibb részén . nagyobb kiterjedésben is előfordul a lösz, amelyen jó minőségű mezőségi talajok jöttek létre.

A marschokon agyagos vályogtalajokat találunk.

V. Vízrajz

A Közép-európai-rögvidék vízrajzi hálózatának vázát az észak-északnyugat felé tartó folyók adják.

Az Északi-tengeren nagy az apály-dagály különbség, melynek következtében klasszikus tölcsértorkolatok jöttek létre (Rajna, Ems, Weser, Elba); míg a Balti-tengeren . ahol elhanyagolható az apály-dagály különbsége . parti turzások, rekesztőturzások, illetve jég által kialakított öblök (például Greifswaldi-bodden) találhatóak.

A tagolt domborzatnak köszönhetően a vízrajzi hálózat elaprózott, a vízfolyások folyásiránya sűrűn változik, és gyakoriak a kaptúrák is. Az északnyugat felé tartó völgyek szűkek, teraszosak, ugyanis azokat a jelenlegi folyók alakították ki; a nyugat-kelet csapásirányú völgyek viszont szélesek, hiszen ezek az egykori ősfolyamvölgyek mai maradványait jelentik.

A vízjárás kelet felé egyre ingadozóbb: a maximum június-júliusban, illetve olvadáskor mérhető, míg a minimum februárban alakul ki.

Három vízgyűjtő-terület található a rögvidéken:

• Az Északi-tengerbe ömlik a Rajna, melynek legismertebb baloldali mellékfolyója a Moselle és a Maas (Meuse). A folyó nagy vízmennyiséget szállít, és az egykori deltatorkolatot ma már nagy tölcsértorkolat váltja fel. Jobboldali mellékfolyói közül ki kell emelni a Neckar-t és a Majnát . mindkettő több kaptúrával rendelkezik az erős visszavágódás következtében. Az Ems folyó a Dollart-öbölbe, míg a Weser Brémánál nagy tölcsértorkolattal ömlik a tengerbe. Az Elba tölcsértorkolatába épült Hamburg nagy kikötője.

• A Fekete-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik a Duna, amely a Fekete-erdőben ered, legjelentősebb baloldali mellékfolyója pedig a Majna (a Duna-Majna-Rajna-csatorna érinti a Dunát), amely szintén több mellékfolyót lefejezett. A Dunába nagyobb mennyiségű hordalék érkezik az Alpok irányából érkező folyókkal.

• A Balti-tenger vízgyűjtőjének legfontosabb folyói a Visztula és az Odera, melyek lapos, homokos, turzásos parton érik el a tengert.

Állóvizek tekintetében észak és dél között nagy az ellentét: míg északon glaciális akkumulációs tavak sokasága sorakozik, addig délen csupán néhány tengerszem található. (Ilyen tengerszem például a Titi-tó a Fekete-erdőben.) Leggyakoribbak a glaciális akkumulációs tavak. Összefüggő tó-övezet alakult ki a würm-végmoréna-gátak között: Mecklenburgi-tóhátság, Pomorzei-, Kasub-, Mazuri-tóhátság.

A moor-ok a holland-német határvidék környékén jöttek létre (Bourtanger-moor).

Az egész Közép-európai-rögvidék legnagyobb tava a tenger által elhódított, majd elzárt IJssel-tó. Az Eifel-hegységben található maarok a rögvidék sajátos jelenségei.