Appennini-félsziget

•Az európai kontinens legfiatalabb szerkezeti egysége

•Az Appenninek csak a harmadidőszakban gyűrődött fel az afrikai lemez-ék, az Adriatis-tüskeés az óceáni aljzatú Tirrén-tenger között

•szubdukciószónát ismert föl az afrikai előtér mészkőtáblái (pl. Apulia), valamint az Appenninek gyűrt belső és külső vonulatai között

•Az Appennini-félsziget és a környező néhány sziget az európai kontinens egyetlen, jelenleg is aktív vulkáni területe (Etna, Stromboli), de az utoljára 1890-ben kitört Vulcano, illetve az 1944-ben működött Vezúv sem húzható ki az élő tűzhányók listájáról.

Éghajlat: „észak dél ellen"

•Az észak-déli irányban mintegy 1800 km kiterjedésű félszigeten a mediterrán hatások dél felé egyre erősebben jutnak uralomra

•Pó-alföld éghajlata :inkább kontinentális, gyengébb mediterrán jelleget mutat, viszonylag sok csapadékkal (Milánó: 1000 mm, Velence: 750 mm)

•A mediterrán vonások dél felé erősödnek :nyári forróság és csapadékszegénység a partok közelében még erősebb

•A Pó-alföld és Dél-Itália éghajlati különbsége ekkor válik egyértelművé: az előbbi terület januári középhőmérséklete 0-1, az utóbbié 8-10 °C!

•A csapadék mennyisége alapján jelentős különbség rajzolódik ki az Appenninek légköri frontok érintette nyugati, illetve esőárnyékos keleti oldalai (10001500, illetve 400-600 mm/év), a csapadékeloszlás tekintetében, pedig az északi és a déli területek között

•A Pó-alföldön ugyanis az év minden hónapjában várható eső, a mediterrán éghajlatra jellemző száraz nyár és csapadékos tél csak jóval délebbre kerül uralomra.

Éghajlatot tükröző folyók, vulkánossághoz kapcsolódó tavak

•A félsziget vízfolyásai a változatos domborzati és éghajlati feltételek miatt számos különbséget, egyedi vonást mutatnak

•Leghosszabb folyója az Alpokban eredő Pó

•A hegyláncokból nyugat felé tartó folyók hosszabbak, de hasonlóan szeszélyes a vízszintingadozásuk

•Az Arno(241 km) a Toscanai-medencét keresztezi, a Tevere (405 km) a Campaniai-síkságotszeli át, délen a VolturnoaGaetai-öbölbeömlik.

•A délkeleti országrész mészkővidékei felszíni vízfolyásokban igen szegények

•A félsziget tavai -a lapos szerkezeti mélyedést elfoglaló legnagyobb tó, a 128 km2-es Trasimeno-tókivételével -többnyire vulkáni eredetű kaldera-és krátertavak (pl. Bolsenai-, Vico-, Albanói-tó).

•A Pó mentén elhagyott kanyarulatok morotvatavai sorakoznak, torkolatvidékének közelében, valamint az Adria északi partján turzásokkal keretezett lagúnák terülnek el.

Évezredek óta bolygatott növénytakaró

•Az éghajlati kettősség a növényzeti képre is érvényes. A domborzathoz és az éghajlathoz igazodó növényzet a hegyvonulatokkal tarkított vidéken csak a nehezebben megközelíthető, ritkábban lakott térségekben őrizte meg eredeti jellegét.

•keménylombú erdőkre, örökzöld tölgyekkel, babérral, mandulával, szelídgesztenyével

•mészkövön a magyaltölgy, szilikátkőzeten a paratölgy volt

•A tengerpartokon ligetes erdőket alkot az aleppói fenyő, illetve az esernyő alakú pinea (mandulafenyő).

•Appenninekben az osztrák feketefenyő, Calabriában és Szicíliában a korzikai feketefenyő az állományalkotó fa.

Appennini tájak

•A Pó-alföldtől a Messinai-szorosig

•kelet felé nyitott Pó-alföld helyén a harmadidőszak végén még tengeröböl vize hullámzott.

•A Pót a síkság keleti részén az alpi mellékfolyók felhalmozta hordalékkúpok fokozatosan dél felé nyomják

•A Cotti-Alpok hegyei között fakadó Pó az alföldön ma is erős feltöltő tevékenységet végez

•Mivel az árvédelmi gátakat a folyóhoz túl közel emelték, mára a folyó a gátak közötti hullámteret is erősen feltöltötte

•A Pó-deltától északra terül el a Velencei-lagúna, de lagúnás-lidós partszakaszok sorakoznak a Piave és a Tagliamento torkolatvidékén is (pl. Grado környékén).

Európa legfiatalabb lánchegysége

•Appenninek fiatal lánchegysége az Eurázsiai-hegységrendszer tagja

•három nagyobb egységre különíthetők

•Északi-Appenninektakarós szerkezetekbe gyűrt középidei karbonátos üledékekből és harmadidőszaki flisből álló

•a Cabidona-hágó és a Metauro folyó völgye között a Ligur-tenger északkeleti öblözetét félkörívben övező vonulat

•Apuanai Alpoknak nevezett hegység adja a híres carrarai márványt

Metaurovölgyétől délre fekvő Középső Appenninekkopár mészkőhegységei a dinári tájakat idézik -tektonikai értelemben sem véletlenül, mivel a hegyvidéket, az Appenninek többi részével egyetemben, a geológusok a dinári térség szerkezetéhez kapcsolják

•Római-Appenninek és a Trantofolyótól délre az Abruzzók

•Római Appenninek egymással párhuzamosan gyűrődött, mészkőszirtekkel tarkított homokkőláncokból áll, melyek hosszanti völgyeket, kiszélesedő lapos medencéket fognak közre.

•Az Abruzzók főként jól karsztosodómészkövekből épül fel. GranSassod'Italia-

Déli Appenninek:uralkodóan karbonátos rétegsorú, takaróredős szerkezetű

•Sangro völgyétől délre helyezkednek el

•Campaniai-és Lucanóí Appenninek főként mészkőből állnak

•Agyagból, agyagpalából, homokkőből felépülő táblás fennsíkok között félrebillent, egymástól elkülönült, hatalmas, jól karsztosodott mészkőtönkök emelkednek

•Matese-hegység, 2050 m; Monte Pollino, 2271 m

•Déli részét a La Sila (1930 m) és az Aspromonte (1958 m) gránitból és gneiszből felépülő vonulatai alkotják.

•Az Appennini-félszigetnek az Arno torkolata és a Salernói-öböl közötti, az Appenninek vonulatától nyugatra elterülő, változatos felépítésű sík-és dombvidékeinek, valamint vulkáni területeinek összefoglaló elnevezése: Antiappenninek

A fiatal tűzhányók öve

•Appenninek nyugati oldalán találhatók, Monte Vulture kivételével

•3 központ: toszkán, Róma környéki és campaniai

•A toszkán provincia Korzika és az Appenninek között fekszik. Az egykor gránit és kvarcmonzonit intrúziókat, valamint riolit lávákat és piroklasztikumokat szolgáltató vulkánosság nyugatról (Elba -7 millió év) kelet felé (Monte Amiata -180 ezer év) fiatalodik.

A római provinciába a Monte Vulsini, a Vico-tó körüli Cimini-hegyek, a Sabatinihegyek és az Albanói-hegyek tartoznak

•északnyugatról délkelet felé haladva, az utolsó kitöréseket tekintve, egyre fiatalabb vulkáni vidékre érkezünk

•Ezeknek az egykori 1600-2000 m magas rétegvulkánoknak a csúcsrégiója beszakadt, illetve felrobbant, és az így kialakult kalderák peremeinek mai magassága mindössze 600-900 m.

A campaniai vulkáni provinciába a Roccamonfina, a Flegrei-mezők, a Vezúv, Ischia szigete és az Appenninek keleti oldalán lévő Monte Vulture tartozik

•főként káli-vulkánitokat (fonolit, leucitfonolit, leucittrachit, látit, trachit) szolgáltató vulkánizmus itt is két fő szakaszra osztható :

•Az első szakaszban nagy sztratovulkánok épültek fel, a másodikban a nagytömegű ignimbrit kitörések voltak a jellemzők, amelyek általában kalderabeszakadással jártak.

•A tűzhányók töréseken helyezkednek el, melyek nagy mélységig, a kéreg alsó rétegébe vagy a felső-köpenybe is lehatolnak.

Campi Flegrei, azaz a Lángoló mezők területén vagy féltucatnyi fiatal vulkán sorakozik. Többek között itt van a vulkáni utóműködések egy-egy fajtájának nevet adó Mofete és Solfatara kráter

•A félsziget keleti partvidékén az Adriai-tengert hordozó kisméretű kontinentális lemez kőzetei bukkannak a felszínre az olasz „csizma" sarkán (Apulia) és „sarkantyúján" (Gargano-hegység). Az esőárnyékban fekvő Apulía egyhangú síkja, gyűretlen kréta időszaki mészkőtáblán alakult ki. A szintén mészkőből felépülő Gargano-hegység macchiával borított vonulata 1000 m fölé emelkedik (Monte Calvo, 1056 m).

Szigetek a Tirrén-tenger peremén

•A többarcú háromszög: Szicília

•Szicílián, a Földközi-tenger legnagyobb szigetén mind az Appenninek vonulata, mind pedig a fiatal vulkánosság folytatódik

•Északi partvidékén a Szicíliai-Appenninek hegysora magasodik :Monte Peloritanagneisz, Nebrodi (1847 m), a Le Madonie (1979 m) és a Pellegrino (606 m) mészkőből és flisből áll

•az Ibleihegységben a felső miocéntől az alsó pleisztocénig, és az Etnán a középső pleisztocéntől napjainkig

Az Etna nem egyetlen egység, hanem bonyolult szerkezetű, több tagból álló vulkáni komplexum

•működés 700-500 ezer évvel ezelőtt, a mai Etna helyét elfoglaló sekély tengeröböl vizében zajlott le-párnalávák

•A későbbi lávák már a szárazföldre ömlöttek, és fonatos lávaként szilárdultak meg

•Körülbelül100 ezer éve kezdett felépülni a mai rétegvulkán, mely a nyugati oldalon teljesen befedte az eredeti pajzsvulkánt. A legfiatalabb, jelenleg is épülő része, a három csúcskrátert is hordozó Mongibellocsak 5000-3000 éves.

Szicília középső és déli részét a főként harmadidőszaki üledékes kőzetekből álló, felszabdalt Szicíliai-dombvidék uralja

•Szicíliától keletre csupán 90 km-re fekszik Málta, amely a környező öt kis szigettel szinte hidat képez Európa és Afrika között. Alapja tulajdonképpen a sziciliai harmadidőszaki mészkőtábla folytatása, amely aztán a líbiai Barka-fennsíkban (Dj. Akhbar) jelenik meg. A Csepel-sziget nagyságú legnagyobb sziget Málta, jó természetes kikötői miatt fontos állomás a hajósok számára.

Az alvilág műhelye

•Lipari-szigetekenfolytatódik a vulkánosság, Aeolus, a szélkirály otthona volt

•A szigetcsoport legdélebbi tagja Vulcano (területe 21 km2), amelynek tűzhányója utoljára 1888-90-ben tört ki, de aktivitását ma is folyamatos fumarola és szolfatara tevékenység jelzi.

•A tenger fölé 926 méterre kiemelkedő, de a tengerfenéktől számítva valójában 3000 m magas Stromboli kráterteraszán több „bocca" (= száj) felváltva működik. A harmadidőszakban kezdődött tűzhányó-tevékenység leglátványosabb folyamatai napjainkban a rendszeres, vulkáni bombák szórásával járó, erős robbanásos kitörések

Két ősi szigetpillér:Szardínia és Korzika a főként gránitból, gneiszből és csillámpalákból álló egykori ősföld tengerszint fölé emelkedő maradványai.

•Korzika:A sziget magját erősen töredezett, magasra kiemelt, óidei mélységi és metamorf kőzetek alkotják. A variszkuszi alapokra északkeleti részén takarók gyűrődtek. A keleti partvidéken harmad-és negyedidőszaki medenceüledékek települtek a szigetmag

Szardínia szigetét (24 ezer km2) Korzikától a 12 km széles Bonifaciói-szoros választja el.

•sziget keleti fele óidei kristályos palákon kialakult fennsíkokból áll, amelyeken helyenként jura és kréta időszaki mészkő és dolomit takarómaradványok találhatók. A keleti partvidéken helyenként látványos abráziós falakkal érintkeznek e rétegek a tengerrel

•Az Asinarai-és a Cagliari-öböl között változatos, harmad-negyedidőszaki vulkáni képződmények