Balkán-félsziget

Változatos földtörténet: tagolt domborzat, félsziget területének több mint 15%-a fekszik 1000

Mnél magasabban. Peremi részein -fiatal gyűrthegységek húzódnak

Szerkezetileg az alpi Európa „Dinári övezetének" erősen gyűrt, takarórendszerek uralta térsége

A Dinaridák egymással nagyjából párhuzamosan futó, hármas osztatú vonulatokból áll

A Dinaridák déli folytatásában a Hellenidák az Égei-tengerig futnak, s onnan szétdarabolódva kiterjedt szigetvilágot alkotnak

A Déli-Kárpátok folytatásaként, annak takarórendszereit a Balkán-félszigeten hordozva, a Balkanidák lánca keleties irányba fordul és 300 km hosszú, nyugatkeleti vonulatsort alkot

Szintén hármas osztatú szerkezet

A Balkán-félsziget belső vidékein bonyolult szerkezetű, részben variszkuszi eredetű, de a középidő végi, óharmadidőszaki szerkezeti mozgásokkal felélesztett, majd részben a pleisztocén jeges korszakaiban további „fiatalítókúrán" átesett rögvidéket találunk (Szerb-

Macedón-rögvidék, valamint Trák-rögvidék

Tagolt domborzat: mozaikszerű éghajlat

Valódi mediterrán klíma itt is csupán a tengerpartokra korlátozódik

A félsziget belsejében a magasság, a tengerektől való távolság és az orográfiai helyzet függvényében megjelenik a kontinentális klíma: elsősorban a térség északi felében, a Dinaridák belső vidékétől a Dobrudzsáig terjedő övezetben jellemző jelenléte

A csapadék mennyiségében a domborzat által megerősített nyugat-keleti különbség rajzolódik ki csapadék időbeli eloszlása viszont már az északról délre erősödő mediterrán hatást bizonyítja

A félszigeten a főn jellegű szelek uralkodnak

Az adriai partvidék viharosan lebukó szele a főként ősszel és télen támadó bóra.

A vad hegyek közti völgyek a mediterrán tengerek felől érkező légtömegek „tranzitútvonalai" is. E keskeny, csak „résnyire nyitott" völgyfolyosókon jutnak be a mediterrán légáramlatok a Vardar, a Sztruma, a Marica mentén, hogy pl. Az Európában szokatlanul korai zöldség- és gyümölcsérést elősegítsék.

Domborzattól, kőzetektől függő vízrajzi kép

Félsziget területének mintegy feléről a Fekete-tengerbe érkezik a folyók vize a Duna- és mellékfolyói. Égei-tenger vízgyűjtője: Vardar, a Sztruma, a Meszta és a Marica is ide önti vizét.

Adria vízgyűjtő –kicsi- Rijeka –Reka

Karsztos tavak: Shkodrai-, az Ohridi, a Preszpa-tó , Plitvice

Természeti és társadalmi hatásokat tükröző életföldrajzi kép

Évezredek erdőírtásaitól sújtott Balkán-félszigeten az eredeti, természetes vegetáció erősen visszaszorult

Balkán a jégkorszakokban Közép- és Kelet-Európa élővilágának menedékhelye volt.

Egykori keménylombú erdei már erősen megritkultak, a magyaltölgy, az aleppói fenyő, a mandulafenyő helyét másodlagos bozót (macchia) vette át.

A belső, hegyvidéki tájakon a Közép-Európában is ismert nemzetségek - tölgy, gyertyán, bükk - balkáni fajaival találkozhatunk

A Balkán-félsziget erősen mozaikos növényföldrajzi képének jellegzetes vonása a határozott hegyvidéki övezetesség.

Az erős tagoltság, egyes belső területek nehéz megközelíthetősége miatt a Balkán-félsziget területén még jelentős kiterjedésben találhatunk sértetlen vagy alig háborított tölgyerdőket, pl. a Durmitor vagy az Albán-Alpok alacsony fekvésű részein. Hegyvidéki övezetesség jellemző-tölgy, bükk, fenyves, törpefenyves, alhavasi gyepek, gyephavasok a balkáni selyemfenyő vagy a híres, impozáns megjelenésű páncélfenyő e térség különlegessége.

A zergék, a barnamedvék és a helyenként előforduló hegyi kecskefélék jellegzetes elemei a kevéssé háborgatott balkáni hegyvilágnak.

A sokszínű madárvilág mellett külön figyelmet érdemelnek a nagy faj- és egyedszámú hüllők. Három viperafaj (keresztes, homoki és áspis vipera) is elterjedt e vidéken, s gyakoriak a görög és mór teknősök is.

A központi rögvidék egy óceáni folyosóval

A Balkán-félszigetet észak-déli irányban szeli át, és egyben egységbe is forrasztja a Vardar-övezet szerkezeti egysége

Földtani régióként jócskán túllépi az Égei-tenger Thermaiöblére nyíló, 250 km hosszú Vardar-völgy területét

A Vardar-övezettől keletre óidei kőzetmagvú, de középidei üledékekkel övezett, változatos magasságú és morfológiájú hegyvidékek sorakoznak a Szerb-Macedón-rögvidék: A Vardar és a Sziruma

Bulgária délnyugati, déli részén, a Sztrumán túl a Marica-Ergene alföldjéig terjedően a Trák-rögvidék hegytömegei magasodnak: a Rila és a Pirin, Rodope.

A Balkán-félsziget északnyugati oldalán földrészünk egyik leghosszabb hegysége, az 1300 km hosszú Dinaridák húzódik.

Az északnyugat-délkeleti csapású hegyvidék a Déli-Alpok folytatása belső övben az alpi hegységképződés gyűrt-takarós szerkezetű kristályos kőzetei bukkannak elő több ezer méter vastagságú középidei mészkőből álló középső öv jó 500-800 méterrel magasabb: ez az

„magaskarszt", sok tekintetben a jellegzetes karsztformák típusterülete, a karsztkutatás bölcsője, Horvát-Magaskarszt, Velebitek, Szlovén-Karszt, Montenegrói-Magaskarszt, az

Hercegovinai-Magaskarszt

A Dinaridák külső övét a középidei mészkövön kívül harmadidőszaki flis alkotja Isztria, Kotori-öböl.

Kopár mészkőhegyek, apró, termékeny medencék Észak-Albán-Alpoktól, a Dinaridák három vonulata folytatódik tovább délkelet felé, de mivel a sekélytengeri mészköveket mélytengeriek váltják fel Hellenidákról beszélünk.

A belső övhöz tartoznak a macedónkoszovói, illetve a macedón-albán magas, negyedidőszakban eljegesedett, látványos határhegységek Galicica (1802 m) Olimposz.

A középső övben újfent középidei mészkőből álló, takaróredős szerkezetű a pleisztocén során eljegesedett, erősen karsztosodott hegységeket találunk: Tomori (2417 m), Pindosz (2686 m), Parnasszosz (2457 m). Pindosz, amely a Hellenidák legjellegzetesebb, nagy távolságra áttolódott takaró-térsége. A középső vonulat a Peloponnészosz félszigeten a Tajgetosz (2407 m) és Pámon (1935) hegyeiben folytatódik, Kikládok, Szantorini (Thíra).

A Hellenidák külső, jura-eocén rétegsorú üledékekből álló legnyugatibb öve a Jón-tenger partján magasodik. Peloponnészosz félszigeten e parti sávot szakítja meg az Olimpiai-medence, ahol - az évszázados erdőirtás nyomán fellépő óriási letarolódást bizonyító - kb. 7 m vastag kavics-, homok- és iszapréteg alatt lelték meg az ókori Olimpia romjait.

Balkanidák -Kárpátok folytatása

A bolgárföldön nyugat-keleti csapású hegység szab gátat a Havasalföld felől érkező hideg légtömegeknek, és biztosít kellemes klímát a Balkán-hegységtől délre fekvő, rózsatermelésükről híres medencéknek, illetve a Maricaalfóldnek.

A déli-kárpáti Szupragéta-takarók folytatását jelentő belső vonulat legészakabbi része a Szerb-érchegység (bori rézbányászat). A Duna nagy áttörése, a Kazán-szoros mentén vastag mészkőtakarót (Miroc-planina) hordozó középhegységi vonulat az övezet futásirányának megváltozásával Bulgária nyugati részén már 2000 m fölött tetőzik. Vitosa (2286 m) sokszor szeptembertől májusig hósapkával fedett hegytömegének leghíresebb alakzatai, a látványos

szienit-kőtengerek az erős periglaciális átformálás bizonyítékai. Szredna Gora (Antibalkán)

A Déli-Kárpátok Dunai-takarók egységével párhuzamosítható, 300 km hosszú, nyugat-keleti futású középső vonulat emelkedik legmagasabbra.

Sztara Alanina (Öreg-hegység)

A Duna menti síkságok és a Marica-alföld közötti átjárást a szélesen terpeszkedő, várfalszerű láncolat jelentősen nehezíti. Egyik leghíresebb átkelője az 1326 m magas Sipka-hágó.

A legészakibb öv, az - ugyancsak a déli-kárpáti dunai egység folytatásának tekinthető - Elő-

Balkánnak nevezett külső vonulat szerkezetét és domborzatát az észak felé egyre alacsonyodó redők határozzák meg.

A geomorfológiai inverzió.

Leglátványosabb része a triász tarka homokkövön létrejött Belogradcsikisziklavilág. Északi hegylábfelszíne az Észak-bolgárdombság és -tábla felszínébe simulva a Timok folyótól a Fekete-tengerig fokozatosan 70 km-re szélesedő, 200-500 m magas dombsági tájat képez. Alapját kréta meszes üledékek alkotják, de a harmadidőszaki rétegeket a Duna felé 50-60 m-re vastagodó lösztakaró borítja

A Duna-vidék

A Déli-Kárpátok és a Duna között húzódó 100-120 km széles térszín egységes síkvidékként nyílik a Fekete-tenger felé, ez a Román-alföld a Géta-dombvidék. A keletre tartó Duna azonban nem tud akadálytalanul kifutni a tengerre. A Fekete-tenger előtt 50-60 km-rel útját állja a Dobrudzsai-rög széles táblája összetöredezett gránittömege a Prikopán-gerinc térségében szinte magashegységi domborzatot alkot.

A Duna Európa leghatalmasabb deltavidékét építette fel. A nagy homokturzások vízfelszín fölötti üledékét a szél is megmozgatta, sőt még ma is találhatunk a Caraorman és Letea homokvidékeken mozgó dűnéket dűnerendszerek mögött sík, vizenyős, rossz lefolyású deltavidék képződött.

A delta területének 54%-a 0 és 1 m-es magasság között fekszik elterülő vízi világ átlagos tengerszint feletti magassága mindössze 54 cm. 3 Duna-ág.