Ibériai-félsziget

négyötödét variszkuszi eredetű területek építik fel

•Középső részét nagy kiterjedésű, lapos, hullámos felszínű Mezeta alkotja.

•A Mezeta peremein emelkednek Kantábriai-hegység,Ibériai-és Katalóniai-hegységvonulatai

•Délen a Sierra Morena

•A Mezeta közepén északkelet-délnyugati irányú hegységrögök választják ketté a fennsíkot: a Kasztíliai-választóhegység (2592 m) északon Ó-Kasztíliát, délen ÚjKasztíliát határolja

•három fiatalabb feltöltött süllyedék határolja:Ebro-medence , Tajo-völgy,Andalúziai-medence

A félsziget északkeleti és délkeleti szegélyén két fiatal takaróredős lánchegység is felgyűrődött .

•Betikai-hegység -a Sierra Nevada -Baleár-szigeteken újra megjelenik

•Északon a Pireneusok vad, meredek vonulatai falként zárják el Európától Ibériát

A földrajzi helyzettől függő, domborzat befolyásolta éghajlat

•jelentős része a száraz, meleg nyarú mediterrán területek szélességében fekszik

•Az atlanti térségre nyíló északnyugati pereme az év legnagyobb részében a nyugati szelek által befolyásolt hűvös, csapadékos vidék .

•Az egyes éghajlati területek kiterjedését döntően a domborzat határozza meg . A partokkal párhuzamosan futó hegységek mind a mediterrán, mind pedig az óceáni éghajlat hatását többnyire keskeny parti sávokra korlátozzák

•A félsziget belsejének legnagyobb részén az éghajlat kontinentális jellegű.

Részaránytalan vízhálózat -szélsőséges vízjárás

•domborzati okok miatt részaránytalan

•vízjárás pedig éghajlati hatásokra visszavezethetően szélsőséges

•a fő vízválasztó a terület féloldalas kiemelkedése miatt a Mezeta K-i peremhegyei és a Betikai-kordillerákmentén húzódik, ezért területének mintegy 70%-a az Atlantióceánés csupán 3(1%-a tartozik a Földközi-tenger vízgyűjtőjéhez

–Ebro (928 km)

–1010 km-es Tajo

–a legnagyobb vízgyűjtő területű Duerovagy Douro(97 000 km2),

–Guadiana(820 km)

–Guadalquivir(560 km)

•A folyók vízjárása igen eltérő képet mutat

–Atlanti partvidék folyói egyenletes vízjárásúak, de rövidek

–Kasztília és a mediterrán dél folyóit viszont a szélsőséges vízszállítás jellemzi

Európa és Észak-Afrika jegyeit viselő, átmeneti élővilág

•Az eredeti növényvilág nagymértékben átalakult

•A nyugati peremen még ugyan 15%-ot, de a félsziget többi részén alig 4-5%-ot tesznek ki az erdőnek nevezhető társulások

•a telepített eukaliptuszerdő

•A száraz nyarú területeken kiterjedt örökzöld magyaltölgyesek uralkodnak, amelyekhez az ezekhez képest nedvesebb vidékeken (pl. Extremadura, Algarve) részben már ültetett paratölgy társul.

•A kiirtott erdők helyén, az atlanti területeken erikafélék, a mediterrán vidékeken a bokros-cserjés macchia és garigue (spanyolul monte bajo néven emlegetik) jelenik meg.

•Ebro-medence, az új-kasztíliai La Mancha -esparto-vagy alfafű

•Északon európai rokonvonásokat mutat, a Kantábriai-hegység védett területei pl. még farkasoknak, barnamedvéknek nyújtanak életteret

•Dél felé haladva azonban egyre több az endemikus és az afrikai bevándorolt faj (pl. párduchiúz, kaméleon, dögkeselyű).

•Sok a különféle mérgeskígyó

•A Gibraltár szikláján élő majmok eredete kérdéses.

Ibéria tájai: medencék és hegységek változatos ellentétpárjai

•A centrális kettős tábla

–A félsziget központi tája: Mezeta

–észak, kelet és dél felől 1200-2600 m-re emelkedő peremhegységek keretezik

–A Mezetát Kasztíliai-választóhegység középidei és harmadidőszaki üledékes takaróval fedett jelentős magasságú medencékre, az északi Ó-és a déli ÚjKasztíliára osztja .

–Ó-Kasztíliát a Dueróhoz csatlakozó számtalan folyóvölgy dombsági tájjá szabdalta –Trás-os-Montes

–Új-Kasztília a kiterjedt lapos fennsíkok egyhangú földje.

–Tajo azonban már a fennsíkon helyenként kanyonszerű völgyet vésett magának.

–A Sierra de Guadelupe és a Toledói-hegység két kopár, sziklás kiemelkedése jelent változatosságot a domborzatban

Kasztíliai-választóhegység mintegy 400 km hosszú rögsora több gránithegységből áll (Gatai-hegység, 1592 m; Gredos-hegység, 2591 m; Guadarramai-hegység, 2430 m).

•Portugál-választóhegység Serra da Estrela (1991 m) is el volt jegesedve

•Tajo-völgy nyugati végén tengerparti lapály terül el

•Közép portugál-síkság

•Algarve alacsony fennsíkja is még az Ibériai-masszívum része

•La Mancha

•Mezeta éghajlata határozottan kontinentális jellegű

A peremhegységek

•Kantábriai-hegység éles tájhatárt alkot az atlanti partvidék (Costa Verde = zöld part) és a belső, kontinentális területek között.

•felszabdalt Galiciai-hegyvidék felszínét a szelektív lepusztulás iskolapéldájának tartják

•Ibériai-hegység

•déli peremhegység, a Sierra Morena

•Nyugati folytatása a dél-portugáliai Monchiquei-hegység

•Ebro-medence: belsejét vöröses színű, vízszintesen települt üledékrétegek töltik ki, melyek a Pireneusok felgyűrődésével egy időben lezajlott süllyedés során rakódtak le. Enyhe dombság

Az északi bástya

•A 430 km hosszú Pireneusok víz-és éghajlatválasztó bástyaként tornyosul az Ibériai-félsziget nyakán

•magját, központi vonulatát, kristályos kőzetek, főleg gránit alkotja

•Ettől északra és délre, középidei gyűrt üledékes kőzetekből, leginkább mészkőből álló köpeny helyezkedik el.

•felgyűrődésének legerősebb fázisa az oligocénben volt

•északi oldala ugyanis meredeken szakad le

•déli lejtői azonban sokkal szelídebbek

•Pireneusok középhegységi jellegű Nyugati

•zord, sziklás, magashegységi képet mutató Középső-,

•szétágazó, fokozatosan lealacsonyodó Keleti-Pireneusokra oszlik.

Monte Perdido tövében húzódik a spanyol oldalon az Ordesa-völgy.

•Északon, a hegység aszimmetriáját okozó törésvonal mentén mintegy 250 ásvány-és hévforrás fakad.

Déli hegység és medencék

•Sierra Morenától délre eső területen szintén egy medencét (Andalúziai-medence) és egy fiatal gyűrthegységet (Betikai-hegység) találunk

•Andalúziai-medence:a tenger felé nyitott

•néhány száz m magasra emelkedett, s ebbe a felszínbe vágták bele néha 100-200 m mély völgyüket a folyók, elsősorban a Guadalquivir

•Dél-Európa egyik utolsó vadvízi rezervátuma.

•Betikai-hegység az észak-afrikai Atlasz folytatása

•tágas völgyek és medencék különálló hegycsoportokra tagolják

•Belső-vonulat legmagasabb hegysége, a Sierra Nevada.

Az üledékes külső vonulat főleg homokkőből és mészkőből gyűrődött

•A későbbi szerkezeti mozgások során aprólékosan feldarabolódott: hosszanti völgyek és kisebb-nagyobb medencék (pl. Granadai-medence) alakultak ki.

•A Betikai-hegység üledékes vonulatához tartozik a jura mészkő keskeny taréjából álló, 425 m magas Gibraltári-szikla.

•Baleár-szigetek a Betikai-hegység üledékes vonulatának folytatását jelentik

•Valenciai félmedence