Francia-belga-rögvidék

I. Földrajzi helyzet, határok

A félmillió km2-nyi Francia-Belga-rögvidék az Atlanti-óceán, a Pireneusok, a Földközi-tenger, az Alpok, és a Flandriai-Holland-alföld között helyezkedik el. Fekvése igen kedvező: mind az Atlanti-óceán, mind a Földközi-tenger felé nyitott domborzattal rendelkezik, így a történelem során a tengeri kapu szerepét töltötte be.

Partjai rendkívül változatosak: északnyugaton lapos, kiegyenlített, turzásos partok húzódnak; a Csatornánál kliffeket találunk, a mezozoós rétegek kifutnak a tengerre; a Cotentin- és Bretagne-félsziget térségében a süllyedés és az erőteljes abrázió hatására ria-partok jöttek létre. A Viscayai-öbölben épülő partok váltják fel a pusztuló partokat, s magas dűnék alakultak ki. A Földközi-tenger partvidékén, a Lion-öbölben turzásos, épülő partok jöttek létre; míg a Cote d.Azure területén diszkordáns, sziklás partokat találunk.

II. Kialakulás

A proterozoikumban a Protogea több darabra szakadt, s a jelenlegi Francia-Belga-rögvidék területe is része volt a Variszkuszi-geoszinklinálisnak. A Paleotethysnek is nevezett üledékgyűjtőben az alsó-karbonig az akkumuláció volt jellemző.

Az alsó-karbonban indul meg a Variszkuszi orogenezis, amely időben és területileg is két részre osztható:

• a Francia-középhegységben lévő Allier folyó völgyétől nyugatra lévő terület az Armorikai-ág, amely a karbon elején már kialakult;

• az Allier folyótól keletre lévő terület pedig a Hercíniai-ág vagy a szorosabban értelmezett Variszkuszi-ág, amelynek fő kialakulási időszaka a középső karbonban volt.

Az Armorikai-ághoz soroljuk ennek megfelelően Bretagne-t, Normandiát, valamint a Gatine-dombvidéket, és a Massif Central nyugati részét. A Hercíniai-ághoz pedig a Massif Central keleti része, a Vogézek, a Maures-Esterel-rögvidék és az Ardennek tartozik.

A felső-karbonban az akkor még fiatal lánchegység előtti sekély tengerekben mocsárlápok jöttek létre, amelyek lehetővé tették a szénképződést. Parallikus szeneket találunk Észak- Franciaországban, Belgiumban; míg belső limnikus medencék jöttek létre a Massif Centralban, Saint Etienne . Le Cruz környékén.

A felső-karbonban - permben valamennyi kontinens eggyé válik, s így létrejön egy új szuperkontinens, a wegeneri Pangea. Ez a folyamat a Francia-Belga-rögvidék területén is nagymértékű tönkösödést eredményezett. A sivatagi, illetve szemiarid körülmények között végbement lepusztulás hozta létre az Új Vörös Kontinenst.

A Francia-Belga-rögvidéken a Rotliegende emeletet főképpen a Francia-középhegységben és Normandiában találjuk meg. Gránitból, illetve effúzívumainak lepusztulási anyagából halmozódtak fel azok a vastag szürke és vörös arkózák, amelyek az urán geokémiai csapdáját jelentik. A lelőhelyek a Gatine-dombvidéken és a Massif Centralban találhatók.

A triászban az északi terület . a jelenlegi Párizsi-medence ., valamint a délnyugati Aquitánia területe lezökkent, aminek következményeképpen transzgresszió indult meg.

A mezozoikum során a süllyedés folyamatos volt, de a tenger fokozatosan egyre kisebb területre korlátozódott. A Párizsi-medence a harmadidőszakban, az eocén végén vált szárazulattá. Ennek megfelelően délkeleti irányból az Ile de France irányába haladva egyre fiatalabb üledékeket találunk. Az Aquitániai-medencében a miocén elejéig (Aquitániai-emelet) volt tenger.

Az Alpi orogenezis a krétában indul meg, majd a harmadidőszakban lesz intenzív, ennek hatásai a Francia-Belga-rögvidéken is természetesen érezhetők.

1. Az ókori tönkök rögösödtek, különböző mértékben kiemelkedtek; ilyen a Massif Central, Bretagne, Cotentin-félsziget, Normandia.

2. A térrövidülés következtében törések jöttek létre, s a törések mentén helyenként vulkanizmus játszódott le. Ennek klasszikus területe a Massif Central Puy-vidéke, ahol részben centrális, részben centrolabiális (például Puy de Dome, Puy de Sancy); illetve labiális (lineáris) vulkanizmus is végbement (Aubrac). Az Alpi orogenezis közvetett hatása leginkább a Massif Centralban jelentkezett, hiszen a közelben két fiatal lánchegység is kiemelkedett, az Alpok és a Pireneusok. E kiemelkedés következménye volt . a térrövidülés során . a Rhone-félmedence besüllyedése, amely a harmadidőszaktól kezdődően az akkumuláció térszíne lett.

3. A harmadidőszakban . szintén összefüggésben az Alpi-orogenezissel . a Párizsi-medence területe megsüllyedt, s miközben a peremhegységek (Vogézek, Ardennek) emelkedtek, a mezozoós rétegek megdőltek, a rétegfejek a külső erők hatására kipreparálódtak, és lépcsők, kueszták jöttek létre. Szerves összefüggésben a délkelet-angol területekkel, egy egységes lépcsővidék alakult ki a Vogézektől egészen a Pennine-hegységig.

4. A pleisztocénben a Francia-Belga-rögvidék területén zonális eljegesedés nem volt, a terület túlnyomó többsége a periglaciális területekhez tartozott. A hegységekben viszont lokális eljegesedés nyomait fedezhetjük fel a Massif Central, illetve a Vogézek tetőrégiójában. A pleisztocén jégkorszak után részben süllyedés, részben abrázió hatására leválik a Brit-szigetek területe, s létrejön a La Manche-csatorna.

I. Földrajzi helyzet, határok

A félmillió km2-nyi Francia-Belga-rögvidék az Atlanti-óceán, a Pireneusok, a Földközi-tenger, az Alpok, és a Flandriai-Holland-alföld között helyezkedik el. Fekvése igen kedvező: mind az Atlanti-óceán, mind a Földközi-tenger felé nyitott domborzattal rendelkezik, így a történelem során a tengeri kapu szerepét töltötte be.

Partjai rendkívül változatosak: északnyugaton lapos, kiegyenlített, turzásos partok húzódnak; a Csatornánál kliffeket találunk, a mezozoós rétegek kifutnak a tengerre; a Cotentin- és Bretagne-félsziget térségében a süllyedés és az erőteljes abrázió hatására ria-partok jöttek létre. A Viscayai-öbölben épülő partok váltják fel a pusztuló partokat, s magas dűnék alakultak ki. A Földközi-tenger partvidékén, a Lion-öbölben turzásos, épülő partok jöttek létre; míg a Cote d.Azure területén diszkordáns, sziklás partokat találunk.

II. Kialakulás

A proterozoikumban a Protogea több darabra szakadt, s a jelenlegi Francia-Belga-rögvidék területe is része volt a Variszkuszi-geoszinklinálisnak. A Paleotethysnek is nevezett üledékgyűjtőben az alsó-karbonig az akkumuláció volt jellemző.

Az alsó-karbonban indul meg a Variszkuszi orogenezis, amely időben és területileg is két részre osztható:

• a Francia-középhegységben lévő Allier folyó völgyétől nyugatra lévő terület az Armorikai-ág, amely a karbon elején már kialakult;

• az Allier folyótól keletre lévő terület pedig a Hercíniai-ág vagy a szorosabban értelmezett Variszkuszi-ág, amelynek fő kialakulási időszaka a középső karbonban volt.

Az Armorikai-ághoz soroljuk ennek megfelelően Bretagne-t, Normandiát, valamint a Gatine-dombvidéket, és a Massif Central nyugati részét. A Hercíniai-ághoz pedig a Massif Central keleti része, a Vogézek, a Maures-Esterel-rögvidék és az Ardennek tartozik.

A felső-karbonban az akkor még fiatal lánchegység előtti sekély tengerekben mocsárlápok jöttek létre, amelyek lehetővé tették a szénképződést. Parallikus szeneket találunk Észak- Franciaországban, Belgiumban; míg belső limnikus medencék jöttek létre a Massif Centralban, Saint Etienne . Le Cruz környékén.

A felső-karbonban - permben valamennyi kontinens eggyé válik, s így létrejön egy új szuperkontinens, a wegeneri Pangea. Ez a folyamat a Francia-Belga-rögvidék területén is nagymértékű tönkösödést eredményezett. A sivatagi, illetve szemiarid körülmények között végbement lepusztulás hozta létre az .Új Vörös Kontinenst..

A Francia-Belga-rögvidéken a Rotliegende emeletet főképpen a Francia-középhegységben és Normandiában találjuk meg. Gránitból, illetve effúzívumainak lepusztulási anyagából halmozódtak fel azok a vastag szürke és vörös arkózák, amelyek az urán geokémiai csapdáját jelentik. A lelőhelyek a Gatine-dombvidéken és a Massif Centralban találhatók.

A triászban az északi terület . a jelenlegi Párizsi-medence ., valamint a délnyugati Aquitánia területe lezökkent, aminek következményeképpen transzgresszió indult meg.

A mezozoikum során a süllyedés folyamatos volt, de a tenger fokozatosan egyre kisebb területre korlátozódott. A Párizsi-medence a harmadidőszakban, az eocén végén vált szárazulattá. Ennek megfelelően délkeleti irányból az Ile de France irányába haladva egyre fiatalabb üledékeket találunk. Az Aquitániai-medencében a miocén elejéig (Aquitániai-emelet) volt tenger.

Az Alpi orogenezis a krétában indul meg, majd a harmadidőszakban lesz intenzív, ennek hatásai a Francia-Belga-rögvidéken is természetesen érezhetők.

1. Az ókori tönkök rögösödtek, különböző mértékben kiemelkedtek; ilyen a Massif Central, Bretagne, Cotentin-félsziget, Normandia.

2. A térrövidülés következtében törések jöttek létre, s a törések mentén helyenként vulkanizmus játszódott le. Ennek klasszikus területe a Massif Central Puy-vidéke, ahol részben centrális, részben centrolabiális (például Puy de Dome, Puy de Sancy); illetve labiális (lineáris) vulkanizmus is végbement (Aubrac). Az Alpi orogenezis közvetett hatása leginkább a Massif Centralban jelentkezett, hiszen a közelben két fiatal lánchegység is kiemelkedett, az Alpok és a Pireneusok. E kiemelkedés következménye volt . a térrövidülés során . a Rhone-félmedence besüllyedése, amely a harmadidőszaktól kezdődően az akkumuláció térszíne lett.

3. A harmadidőszakban . szintén összefüggésben az Alpi-orogenezissel . a Párizsi-medence területe megsüllyedt, s miközben a peremhegységek (Vogézek, Ardennek) emelkedtek, a mezozoós rétegek megdőltek, a rétegfejek a külső erők hatására kipreparálódtak, és lépcsők, kueszták jöttek létre. Szerves összefüggésben a délkelet-angol területekkel, egy egységes lépcsővidék alakult ki a Vogézektől egészen a Pennine-hegységig.

4. A pleisztocénben a Francia-Belga-rögvidék területén zonális eljegesedés nem volt, a terület túlnyomó többsége a periglaciális területekhez tartozott. A hegységekben viszont lokális eljegesedés nyomait fedezhetjük fel a Massif Central, illetve a Vogézek tetőrégiójában. A pleisztocén jégkorszak után részben süllyedés, részben abrázió hatására leválik a Brit-szigetek területe, s létrejön a La Manche-csatorna.

2. Loire-medence

A Loire-medencét Beauce mészkőfennsíkja választja el a Párizsi-medencétől. Itt is mezozoós (főleg jura) képződményeket találunk, de a Párizsi-medencéhez képest egyhangúbb táj terül a szemünk elé. A felszínt - vályogosodott löszön - öntéstalaj borítja.

3. Garonne-medence (Aquitánia)

A Pireneusok, a Massif Central, a Breton-tönk és az Atlanti-óceán közötti medenceterület a Poitiers-i-süllyedéken keresztül áll kapcsolatban a Párizsi-medencével. Alapja mezozoós tengeri üledék, amelyre harmadidőszaki tengeri, illetve fiatal folyóvízi üledékek kerültek. Délen a pleisztocén gleccserek is jelentős mennyiségben raktak le morénaanyagot. A peremeken a hordalékkúpokat a folyók felszabdalták, s az óceán irányában feltöltődő síkságokat akkumuláltak.

A Garonne-tól északra húzódik a szorosabb értelemben vett Aquitánia. Harmadidőszaki üledékes takaró alól bukkan ki kelet-északkelet felé a jura és kréta mészkő; sőt, kisebb lépcsők is kialakultak. Az erősen karsztosodott területen kiterjedt barlangrendszerek húzódnak. Itt található a kulturtörténeti szempontból világhíres Lascaux barlangja is. A Massif Central folyói (Dordogne, Lot) mély szurdokvölgyeket hoztak létre.

Délen, az Armagnaci-dombvidéken (Gascogne) a tengeri üledékekre jégkorszaki gleccserüledékek kerültek. A hatalmas hordalékkúp-rendszert a Pireneusokból lesiető folyók felszabdalták, a laza anyagba bevágódó Garonne és mellékfolyói hullámos térszínt hoztak létre. Az óceánparti, központi rész volt legtovább tengerborítás alatt; s csak a miocén aquitániai emeletében vált szárazulattá.

A harmadidőszaki táblára pleisztocén és holocén folyóvízi üledékek települtek. Az egyhangú, feltöltődő terület központja Les Landes (magyarul .pusztaság.), amely alacsony homokvidék fútóhomok-buckákkal, helyenként mocsaras területekkel. A tengerparton turzásrendszerek jöttek létre; a 80-90 m magas parti dűnéket fenyőkkel igyekeznek megkötni (Pilat-dűne, 90 m). A lagúnákat a turzások elrekesztették, a lefűződött öblök vize pedig kiédesedett . e tavakat nevezzük étang-oknak. Ma már csak az Arcachoni-öböl emlékeztet az egykori tengeröblökre.

Aquitánia északi részén, a Gironde-öböltől nyugatra található Medoc, a híres szőlővidék. A lapos, épülő, turzásos tengerpartot leginkább az idegenforgalom hasznosítja (főképp Biarritz környékén).

4. Rhone.Saone-medence

Az Alpi-orogenezis hatására a Massif Central és az Alpok közötti megsüllyedt területet Lyonig a harmadidőszaki tenger, Lyontól északra pedig beltavi üledékek töltötték fel. A pleisztocénben az Alpokból, illetve kisebb részt a Massif Centralból érkező gleccserek nagy mennyiségű moréna-anyagot halmoztak itt fel.

a) Saone-árok

Az észak-déli csapásirányú, hosszan elnyúló süllyedék északi része Burgundia. A Langresi-fennsík és a Jura előterének mészkőplatói között elhelyezkedő szűk völgy dél felé kiszélesedik. A Cote d.Or, valamint Beaujolais és Charolais lejtőin kitűnő bor terem.

Dombes környékén a medence összeszűkül. Az Alpokból a pleisztocénben került ide moréna-anyag, amely nyugatra kényszerítette a folyót. E területen rengeteg tó helyezkedik el, amelyek glaciális akkumulációs eredetűek.

b) Rhone-félmedence

Lyontól délre fokozatosan szétnyílik a medence. Az ide torkolló folyók nagy mennyiségű hordalékot szállítanak; a Rhone például . a Földközi-tenger rovására . hatalmas méretű deltát épített.

Camargue területe évente 50 méterrel nyomul előre; itt gyakoriak a tavak, mocsarak, holtágak. Európa egyik legismertebb vizes élőhelyének madárvilága rendkívül gazdag. Európában itt őshonos a rózsaszínű flamingó.

Crau vidéke a Rhone-tól keletre terül el. A jégkori hordalékkúpon homokos-szikes, kavicsos terület alakult ki, amely többnyire terméketlen.

A Rhone deltájától nyugatra, a Földközi-tenger és a Cevennek között elterülő Languedoc-on a parti áramlások épülő partformákat hoztak létre. A szárazföld belseje felé haladva a harmadidőszaki halomvidéket a folyók felszabdalták.

IV. Éghajlat, növényzet, talaj

A Francia-Belga-rögvidék a mérsékelt éghajlati övben, a nyugati szelek övében, illetve délen a délies szélrendszerhez tartozik. Az erős óceáni hatás következtében nyugaton a hőmérsékleti értékek viszonylag kiegyenlítettek, egyenletesen sok a csapadék. Kelet felé fokozódó kontinentalitást érzékelhetünk.

A domborzat nyugaton és északon nyitott, így az óceáni hatás akadálytalanul érvényesülhet. A Földközi-tenger partvidékét a Francia-középhegység, illetve az Alpok jóvoltából hegységkeret övezi. A hegységek megvédik a területet az északi hideg légtömegek betörésétől, illetve meggátolják a nyugati, csapadékosabb óceáni légtömegek hatását is. Ezért a déli partvidéken mediterrán éghajlat jöhetett létre.

Éghajlati területek

A Francia-Belga-rögvidék túlnyomó részén óceáni éghajlatról beszélhetünk, de a nagy kiterjedés miatt három alkörzetet különíthetünk el:

• A tipikus óceáni éghajlat a rögvidék északnyugati részén alakult ki (Bretagne, Normandia), ahol a januári középhőmérséklet 3-4 oC, júliusban 17-18 oC. A mintegy 1000 mm-nyi csapadék egyenletesen hullik egész évben.

• Az északkeleti területeken (Lotharingia, Elzász) azonban már érezhető a kontinentalitás. Januárban már csak +1 oC, júliusban 20-21 oC körül alakulnak a hőmérsékleti értékek. Az évi közepes hőingás megközelíti a 20 oC-ot, amely a Köppen-féle klímarendszer szerint az óceáni és kontinentális éghajlat határa. A csapadék évi mennyisége 600-700 mm, s nyáron már egy szárazabb időszak is kialakul.

• A harmadik alkörzet a délnyugati terület (Aquitania), ahol érezhető az óceáni, de a mediterrán hatás is (január 7-8 oC, július 20 oC körül). A csapadék évi mennyisége 700-800 mm, de nyáron itt is . mediterrán hatásra . létrejön egy szárazabb időszak.

A Francia-Belga-rögvidék délkeleti részén (Földközi-tenger partvidéke) mediterrán éghajlatot találunk . a már említett orografikus védettségnek köszönhetően. A januári középhőmérséklet 8 oC körül, a júliusi 23-24 oC körül alakul. A csapadék évi mennyisége 600-700 mm, de lényeges különbség van a nyári és a téli félév között, mivel a csapadék túlnyomó többsége a téli félévben esik.

A hegyvidékekben, a Massif Centralban, illetve részben a Vogézekben hegyvidéki éghajlat jött létre.

A Francia-Belga-rögvidék 25 %-át ma is erdők borítják. A Massif Central magasabb régióiban, valamint Landes vidékén tűlevelűek uralkodnak. (Utóbbi helyen telepített fenyvesekről van szó.)