A legnagyobb probléma, hogy kevés forrás maradt fenn a magyarokról a IX. század előtt. Csak írott forrás van, de ezek sem sajátok. 10-nél kevesebb írott forrás maradt fenn tárgyi egy sem. A magyarok lovas nomád népcsoport voltak. Fő tevékenység az állattenyésztés. Nincsen letelepült életforma. Vagyis nem építenek várost, mert jurtában laknak. Ezek a népek a lovat használják közlekedési eszköznek, és harcmodoruk a lóra épül. Az ilyen népcsoportok mindig vándorolnak, ezért csak szállásterületeik vannak. A lovas nomádoknál jelen van a földművelés is, csak arányaiba kisseb jelentőségű. Például a magyarok már a Kárpát medencébe költözés előtt is ismerték a szőlőtermesztést is. A magyaroknál törzsek alkotják a társadalom szervezetét. A magyar harcmodor nem a nyílt csatákból állt, hanem a megtévesztésem alapuló gerilla taktikán. A magyarok íjai reflexíjak.
A magyar honfoglalás az Urál hegység lábától indul el. Dél felé vándorolnak, körülbelül 600 környékén Levédiába költöznek. A Kazár birodalom fennhatósága alatt vagyunk, mi adjuk a hadsereget. A Kazár birodalomból, 850 környékén átköltöznek a Dnyeper folyó nyugati oldalára. Csatlakozik a magyarokhoz 2 Kabar törzs is. Etelközbe költöznek át. Itt kötik meg a vérszerződést. Ekkor a magyaroknak Kb.: 15-20 ezer lovasuk van. És bérkantaságból élnek A magyar hadsereg az Al- Dunánál tartózkodik. Amikor a Besenyők megtámadják az otthon maradtakat. Árpád bemenekül a Kárpát medencébe. A Vereckei hágón át. A magyar haderő már ide jött haza. Első lépésben csak a Dunáig foglalják el a Kárpát medencét. A kalandozások sikeresek voltak. Az európaiak nem tudnak mit kezdeni a magyar harcmodorral. Eljutnak a Hispániai félszigetre is.
A 7 törzsek neve:
• Nyék
• Megyer
• Tarján
• Kürt-gyarmat
• Keszi
• Jenő
• Kér
A törzsek vezetői:
• Álmos
• Előd
• Ond
• Kond
• Tas
• Huba
• Töhötöm
A kalandozó hadjáratoknak 2 ütközet vet véget: 933- Merseburg, 955- Augsburg. A magyarok a Kárpát medencében véglegesen telepednek le. Elkezdődik a veremházak építése. A magyarok a törzsszövetségi formát fenntartják, bár nincsen szoros együttműködés A magyarok hitvilága egyistenhit, és az ősök tiszteletére épül. A magyarok felveszik a diplomáciai kapcsolatot a nyugati államokkal, és próbálnak beilleszkedni Európába.
2011. március 25., péntek
Az ókori athéni demokrácia
Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.
Az athéni demokrácia formája Kr. e. az V. században nyerte le végleges formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507.-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodt, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti különbségeket.
Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban élnek az emberek, ezzel akarja biztosítani a szabad népképviseletet. A 10 kerületet PHÜLÉNEK hívják. Ezen kívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket, egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phülé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phüléket többségben a DÉMOSZ (nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phüléből 50 embert választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a BULÉBAN. A bulé fő feladata a törvény előkészítése, a tisztviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyeletes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phülé választott egy SZTRATÉGOSZT is így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok hadügyekkel foglalkoznak, és ez a tisztség a többi tisztséggel ellentétben több évig is betölthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező EKKLÉSZIA (népgyűlés) kezében volt. A népgyűlés hozta a törvényeket és döntött a háború és béke kezdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az ARKHÓNOK, ők munkájukért pénzt kapnak. Minden Athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek. A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A METIOSZOK az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók.
Athén város a kikötővel együtt körülbelül 100.000 fős város volt, ebből 14.000 ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt. 600-600 fő minden phüléből. Közülük kerülnek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak. A demokrácia egyik újítása volt a CSERÉPSZAVAZÁS, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését szeretnék megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, akkor a cserépszavazással száműzték Athénből 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tekető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó PERIKLÉSZ, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e. V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabd polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora is egyben.
Az athéni demokrácia formája Kr. e. az V. században nyerte le végleges formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507.-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodt, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti különbségeket.
Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban élnek az emberek, ezzel akarja biztosítani a szabad népképviseletet. A 10 kerületet PHÜLÉNEK hívják. Ezen kívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket, egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phülé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phüléket többségben a DÉMOSZ (nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phüléből 50 embert választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a BULÉBAN. A bulé fő feladata a törvény előkészítése, a tisztviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyeletes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phülé választott egy SZTRATÉGOSZT is így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok hadügyekkel foglalkoznak, és ez a tisztség a többi tisztséggel ellentétben több évig is betölthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező EKKLÉSZIA (népgyűlés) kezében volt. A népgyűlés hozta a törvényeket és döntött a háború és béke kezdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az ARKHÓNOK, ők munkájukért pénzt kapnak. Minden Athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek. A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A METIOSZOK az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók.
Athén város a kikötővel együtt körülbelül 100.000 fős város volt, ebből 14.000 ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt. 600-600 fő minden phüléből. Közülük kerülnek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak. A demokrácia egyik újítása volt a CSERÉPSZAVAZÁS, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését szeretnék megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, akkor a cserépszavazással száműzték Athénből 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tekető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó PERIKLÉSZ, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e. V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabd polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora is egyben.
A szöveg felépítése, szövegszerkesztés folyamata
A szöveg fogalma
A nyelv, a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál magasabb szintű nyelvi egység, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egység. Terjedelme: egyetlen mondattól – egész regényig.
• Tartalom szempontjából: teljesség; Megformáltság szempontjából: kerekség, lezártság érzete.
• Szerkezete: Kisebb egységekre tagolódik: fejezetek, bekezdések, mondatok. Bevezetés, tárgyalás, befejezés.
Szerkezettípusok: lineáris, párhuzamos vagy ellentétező, mozaikszerű vagy keretes, asszociatív (képszerű)
A szöveget a mondatok véletlen halmazától az összetartó erő különbözteti meg. Ez a szövegkohézió, vagy szövegösszetartó erő. A szöveg megformáltságát két alapvető tényező befolyásolja. Új jelentéssel gazdagítja az elsődleges, szövegszerű jelentést.
• Szövegösszefüggés (kontextus): nyelvi környezet, az összefüggések, körülmények együttese.
• Beszédhelyzet (szituáció): Aktuális, konkrét helyzet (hely, idő, szándék, partner stb.)
A szövegösszetartó erő összetevői:
• Nem nyelvi tényezők (a szövegalkotást és a befogadást határozzák meg)
• Jelentésbeli kapcsolóelemek
• Nyelvtani kapcsolóelemek
A szövegkohézió fajtái: (10-es TK / 110.o példák + Sütő András szövege)
Lineáris kohézió (vonalas, egyenes vonalú): Nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek, melyek a szavak, mondatok közötti nyelvtani összefüggést biztosítják.
Eszközei: kötőszó, rámutató szó, egyeztetés, toldalékok (igeragozás, birtokos személyjelek, birtoktöbbesítő jel, többes szám jele stb.), hiányos mondatok, határozott névelő használata, szórend és mondatrend (a tagmondatok sorrendje az összetett mondatokban).
Globális kohézió (átfogó, az egészre vonatkozó): A mondatok között tartalmi, jelentés szintű összefüggést biztosítják. (leggyakrabban: kapcsolatos, ellentétes, magyarázó következtető összefüggés)
Eszközei: ismétlődő szószerkezetek, azonos valóságdarabra utaló szó (izotóp, pl.: rokon értelmű, többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú szavak, kifejezések), névmások, párhuzam, ellentét, logikai elrendezés, cím, kulcsszók, tárgyak, szereplők ismétlődő előfordulása.
Téma-réma (ismert rész – új információ): Az ismert és az új információ arányát a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg.
A beszédtempó fokozott szerepe: az ismert részt gyorsabban, a még ismeretlent lassabban mondjuk.
A szórendet is befolyásolhatja. Az új, fontos, hírértékkel rendelkező részt általában az állítmány elé helyezve emeljük ki. Összetett mondatokban a tagmondatok sorrendjét is meghatározza.
A nyelv, a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál magasabb szintű nyelvi egység, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egység. Terjedelme: egyetlen mondattól – egész regényig.
• Tartalom szempontjából: teljesség; Megformáltság szempontjából: kerekség, lezártság érzete.
• Szerkezete: Kisebb egységekre tagolódik: fejezetek, bekezdések, mondatok. Bevezetés, tárgyalás, befejezés.
Szerkezettípusok: lineáris, párhuzamos vagy ellentétező, mozaikszerű vagy keretes, asszociatív (képszerű)
A szöveget a mondatok véletlen halmazától az összetartó erő különbözteti meg. Ez a szövegkohézió, vagy szövegösszetartó erő. A szöveg megformáltságát két alapvető tényező befolyásolja. Új jelentéssel gazdagítja az elsődleges, szövegszerű jelentést.
• Szövegösszefüggés (kontextus): nyelvi környezet, az összefüggések, körülmények együttese.
• Beszédhelyzet (szituáció): Aktuális, konkrét helyzet (hely, idő, szándék, partner stb.)
A szövegösszetartó erő összetevői:
• Nem nyelvi tényezők (a szövegalkotást és a befogadást határozzák meg)
• Jelentésbeli kapcsolóelemek
• Nyelvtani kapcsolóelemek
A szövegkohézió fajtái: (10-es TK / 110.o példák + Sütő András szövege)
Lineáris kohézió (vonalas, egyenes vonalú): Nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek, melyek a szavak, mondatok közötti nyelvtani összefüggést biztosítják.
Eszközei: kötőszó, rámutató szó, egyeztetés, toldalékok (igeragozás, birtokos személyjelek, birtoktöbbesítő jel, többes szám jele stb.), hiányos mondatok, határozott névelő használata, szórend és mondatrend (a tagmondatok sorrendje az összetett mondatokban).
Globális kohézió (átfogó, az egészre vonatkozó): A mondatok között tartalmi, jelentés szintű összefüggést biztosítják. (leggyakrabban: kapcsolatos, ellentétes, magyarázó következtető összefüggés)
Eszközei: ismétlődő szószerkezetek, azonos valóságdarabra utaló szó (izotóp, pl.: rokon értelmű, többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú szavak, kifejezések), névmások, párhuzam, ellentét, logikai elrendezés, cím, kulcsszók, tárgyak, szereplők ismétlődő előfordulása.
Téma-réma (ismert rész – új információ): Az ismert és az új információ arányát a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg.
A beszédtempó fokozott szerepe: az ismert részt gyorsabban, a még ismeretlent lassabban mondjuk.
A szórendet is befolyásolhatja. Az új, fontos, hírértékkel rendelkező részt általában az állítmány elé helyezve emeljük ki. Összetett mondatokban a tagmondatok sorrendjét is meghatározza.
Hangalak és jelentés kapcsolata
A szavakat úgy érzékeljük, hogy a leírt hangalakot látjuk, vagy a kiejtett hangsort halljuk. A szavak hangalakjához jelentés kapcsolódik.
SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS
Motivált és motiválatlan szavak:
A szavakat aszerint csoportosíthatjuk, hogy a jelölő (hangalak) és a jelölt között van-e bármilyen összefüggés.
A motivált szavak: csoportját a jelölő és a jelölt hasonlósága hozza létre, a hangalak és jelentés kapcsolatának reális alapja van: a hangalak nemcsak felidézi, hanem szinte megjeleníti a tartalom valamely lényeges elemét (hangját, mozgását, ritmusát, tempóját, tulajdonságát)
- Hangutánzó szavak (reccsen, dörren, süvít, mekeg)
- Hangulatfestő szavak (baktat, tutyimutyi)
- Magas-mély hangrendű alakpárok (itt-ott, gyűr-gyúr, ez-az, tömpe-tompa)
A motiválatlan szavak: a hangalak és a jelentés kapcsolata a legtöbb szóban pusztán hagyományon, megszokáson alapul, nem pedig valamilyen reális összefüggésen. Ugyanannak a dolognak a megnevezésére a különböző nyelvek más-más hangalakot használnak (apa – father)
A hangalak és jelentés összefüggései:
Egyjelentésű szavak:
- A nyelvi jel hangsora csak egy jelentést idéz fel
- Egyjelentésű szó kevés van, elsősorban összetett szavak, szakszavak
(esőcsatorna, vármegyerendszer)
Többjelentésű szavak:
- A hangsornak több jelentése van, amelyek között kapcsolat van
- Kialakulásuk: egy szót nyelvünk történetében az alapjelentéstől alkalmig eltérő jelentésben használták, majd a használat elterjedt, és megszilárdult az új jelentés [névátvitel]
- A szavak többsége többjelentésű
(tő, körte, levél)
Azonos alakú szavak (homonímiák):
- A két hangalak megegyezik, de ez csak véletlen azonosság
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
Szótári homonímiák (a szavak szótári alakjának azonosalakúsága): dob, ég, vár, csap
Nyelvtani homonímiák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága): sírt (főnév – ige), merek (levest – úszni)
Vegyes típusú homonímiák (szótári alakok és toldalékos alakok egyezése): szemét, hasad
Rokon értelmű szavak (szinonímák):
- Szoros értelemben véve: A hangalak eltérő, de azonos valóságelemre utal (év-esztendő, tanuló-diák)
- Tágabb értelemben véve: a jelentések között eltérés, fokozati különbség, ill. érzelmi, szemléletbeli különbség van. (anya-édesanya-muter)
Hasonló alakú szópárok (paronímiák):
- Tagjai közös tőből származnak, de más-más képzővel kapcsolódnak össze. A hasonló hangzás miatt jelentésük gyakran – helytelenül – egybemosódik, vagy felcserélődik
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
• Alakváltozatok: jelentés megegyezik, de hangalakban eltérés van (vödör – veder, mienk – miénk)
• Alakpárok: tagjai közös tőből származó szavak, de jelentésük különböző (egyenlőre – egyelőre, fáradtság – fáradság, helység-helyiség)[Ezekkel pl mondat is kell!]
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák):
- Az ellentétes jelentésű szavakat idegen szóval antonímáknak nevezzük (pl.: érdekes – unalmas)
SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS
Motivált és motiválatlan szavak:
A szavakat aszerint csoportosíthatjuk, hogy a jelölő (hangalak) és a jelölt között van-e bármilyen összefüggés.
A motivált szavak: csoportját a jelölő és a jelölt hasonlósága hozza létre, a hangalak és jelentés kapcsolatának reális alapja van: a hangalak nemcsak felidézi, hanem szinte megjeleníti a tartalom valamely lényeges elemét (hangját, mozgását, ritmusát, tempóját, tulajdonságát)
- Hangutánzó szavak (reccsen, dörren, süvít, mekeg)
- Hangulatfestő szavak (baktat, tutyimutyi)
- Magas-mély hangrendű alakpárok (itt-ott, gyűr-gyúr, ez-az, tömpe-tompa)
A motiválatlan szavak: a hangalak és a jelentés kapcsolata a legtöbb szóban pusztán hagyományon, megszokáson alapul, nem pedig valamilyen reális összefüggésen. Ugyanannak a dolognak a megnevezésére a különböző nyelvek más-más hangalakot használnak (apa – father)
A hangalak és jelentés összefüggései:
Egyjelentésű szavak:
- A nyelvi jel hangsora csak egy jelentést idéz fel
- Egyjelentésű szó kevés van, elsősorban összetett szavak, szakszavak
(esőcsatorna, vármegyerendszer)
Többjelentésű szavak:
- A hangsornak több jelentése van, amelyek között kapcsolat van
- Kialakulásuk: egy szót nyelvünk történetében az alapjelentéstől alkalmig eltérő jelentésben használták, majd a használat elterjedt, és megszilárdult az új jelentés [névátvitel]
- A szavak többsége többjelentésű
(tő, körte, levél)
Azonos alakú szavak (homonímiák):
- A két hangalak megegyezik, de ez csak véletlen azonosság
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
Szótári homonímiák (a szavak szótári alakjának azonosalakúsága): dob, ég, vár, csap
Nyelvtani homonímiák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága): sírt (főnév – ige), merek (levest – úszni)
Vegyes típusú homonímiák (szótári alakok és toldalékos alakok egyezése): szemét, hasad
Rokon értelmű szavak (szinonímák):
- Szoros értelemben véve: A hangalak eltérő, de azonos valóságelemre utal (év-esztendő, tanuló-diák)
- Tágabb értelemben véve: a jelentések között eltérés, fokozati különbség, ill. érzelmi, szemléletbeli különbség van. (anya-édesanya-muter)
Hasonló alakú szópárok (paronímiák):
- Tagjai közös tőből származnak, de más-más képzővel kapcsolódnak össze. A hasonló hangzás miatt jelentésük gyakran – helytelenül – egybemosódik, vagy felcserélődik
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
• Alakváltozatok: jelentés megegyezik, de hangalakban eltérés van (vödör – veder, mienk – miénk)
• Alakpárok: tagjai közös tőből származó szavak, de jelentésük különböző (egyenlőre – egyelőre, fáradtság – fáradság, helység-helyiség)[Ezekkel pl mondat is kell!]
Ellentétes jelentésű szavak (antonímák):
- Az ellentétes jelentésű szavakat idegen szóval antonímáknak nevezzük (pl.: érdekes – unalmas)
A nyelvi jel és jelrendszer
A jel fogalma:
Önmagán túlmutató, érzékszerveinkkel felfogható tárgy vagy jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk).
A jel szerkezete
jelölõ ---- jelölt --> amire a jelölõ rámutat
\ /
jelentés --> ami mögötte van
- a három együtt szerves egységet alkot
A jel típusai
• ikonikus: a jelölõ hasonlít a jelöltre (pl. zebránál a lámpában a kis zöld emberke)
• indexikus: a jelölõbõl következtetni lehet a jelöltre (pl. az irányjelzõ használata)
• szimbolikus: a jelölõ és a jelölt kapcsolata megállapodáson alapul (pl. közlekedési lámpa)
A jelrendszer fogalma
- azonos minõségû és funkciójú jelek csoportja
- maguk a csoportok is szabályok szerint alakulnak ki
- maguk a jelek fogják közléssé formálni
A nyelvi jel és jelrendszer
- nyitott --> változó
- a jelek száma bõvíthetõ
- jel --szabály--> közlés --> minden területre kiterjed
- az állatok jelrendszere zárt
- a kommunikáció legteljesebb, legpontosabb, legtudatosabb formája
- a jelszerkezet nyelvi értelemben
- 1. szint: a jelelemek (fonémák szintje)
- önálló jelentése magának nincs
- számuk adott
- elvonatkoztatás, absztrakció
- beszédben: beszédhang --> számuk végtelen
- függ az egyéntõl, a beszédhangok találkozásakor módosulhat
- ha a normát figyeljük, akkor adott a számuk
- 2. szint: a morféma szintje
- már valóságos jel, jelentést hordoz
- minden szótõ és toldalék ide tartozik
- többségük szimbolikus jel
- kisebbik körük ikonikus, pl.: motivált szavak (pl. hangutánzó), szóösszetételek, szóképzések (minél több toldalék, annál ikonikusabb lesz a jel)
- a szóalak (lexéma) már szerkesztett jel
- 3. szint: a szintagma (szókapcsolat, szószerkezet)
- két típusa van: valódi és ál
- 4. szint: a mondat (a szöveg láncszemnyi része)
- 5. szint: a szöveg
- a nyelv legmagasabb szintû egysége
- a nyelv szabályozza a hangok összekapcsolódását, a szerkesztést (morfémák kapcsolása), a mondatformálást, helyesírást, stb.
- mondatfonetikai eszközök használata
Önmagán túlmutató, érzékszerveinkkel felfogható tárgy vagy jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk).
A jel szerkezete
jelölõ ---- jelölt --> amire a jelölõ rámutat
\ /
jelentés --> ami mögötte van
- a három együtt szerves egységet alkot
A jel típusai
• ikonikus: a jelölõ hasonlít a jelöltre (pl. zebránál a lámpában a kis zöld emberke)
• indexikus: a jelölõbõl következtetni lehet a jelöltre (pl. az irányjelzõ használata)
• szimbolikus: a jelölõ és a jelölt kapcsolata megállapodáson alapul (pl. közlekedési lámpa)
A jelrendszer fogalma
- azonos minõségû és funkciójú jelek csoportja
- maguk a csoportok is szabályok szerint alakulnak ki
- maguk a jelek fogják közléssé formálni
A nyelvi jel és jelrendszer
- nyitott --> változó
- a jelek száma bõvíthetõ
- jel --szabály--> közlés --> minden területre kiterjed
- az állatok jelrendszere zárt
- a kommunikáció legteljesebb, legpontosabb, legtudatosabb formája
- a jelszerkezet nyelvi értelemben
- 1. szint: a jelelemek (fonémák szintje)
- önálló jelentése magának nincs
- számuk adott
- elvonatkoztatás, absztrakció
- beszédben: beszédhang --> számuk végtelen
- függ az egyéntõl, a beszédhangok találkozásakor módosulhat
- ha a normát figyeljük, akkor adott a számuk
- 2. szint: a morféma szintje
- már valóságos jel, jelentést hordoz
- minden szótõ és toldalék ide tartozik
- többségük szimbolikus jel
- kisebbik körük ikonikus, pl.: motivált szavak (pl. hangutánzó), szóösszetételek, szóképzések (minél több toldalék, annál ikonikusabb lesz a jel)
- a szóalak (lexéma) már szerkesztett jel
- 3. szint: a szintagma (szókapcsolat, szószerkezet)
- két típusa van: valódi és ál
- 4. szint: a mondat (a szöveg láncszemnyi része)
- 5. szint: a szöveg
- a nyelv legmagasabb szintû egysége
- a nyelv szabályozza a hangok összekapcsolódását, a szerkesztést (morfémák kapcsolása), a mondatformálást, helyesírást, stb.
- mondatfonetikai eszközök használata
Helyesírásunk alapelvei
Helyesírás: A nyelv írásbeli rögzítését irányító szabályrendszer.
Azoknak az elveknek és szabályoknak az összessége, amelyek a szavak, szószerkezetek, mondatok, szövegek helyes leírásához szükségesek. A helyesírás szavunk a XVIII. századból származik és Révai Miklós alkotta meg.
Helyesírási szótárak:
1832- Az első helyesírási szabályzat megjelenése A magyar helyesírás és szóragasztás címmel, az MTA kiadványában. (Csak szabályokat tartalmaz)
1922- A magyar helyesírás szabályai: A ma érvényben lévő szabályzatunk 1. kiadása. ( Szó és tárgymutatóval is rendelkezik.)
1984- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása
1994- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának átdolgozott változata.
2000- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 12. lenyomata
Helyesírási alapelvek: Azok a helyesírások, melyek alapján szavainkat leírjuk.
1.) Kiejtés elve:
A tőszavak és a toldalékok helyesírását szabályozza. Szavainkat úgy ejtjük, ahogy kiejtjük.
Alapja: A köznyelvi kiejtés.
A szavak tő típusai:
Alakőrző szavak: Minden alakjukban megőrzik az „i, ú, ű” hosszúságát.
Pl.: cím címmel, címhez, címnek, …….
Súly súlynak, súlyról, súllyal, …….
Alakváltoztató szavak: Egyes alakjaiban megrövidül az „í, ú, ű”
Pl.: Bízták bíztat
bújik bujdos
A tíz és a húsz szavunk írása toldalékos szavakban általában hosszú.
Rövidül:
Összetett számnevekben (26 huszonhat)
Törtszámnevekben (tized, huszad)
Sorszámnevekben (tizedik, huszadik)
2) Szóelemzés elve: Ha egy szó több szóelemből épül fel, akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni. Az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és toldalékot.
A szóelemzés elvét alkalmazzuk a mássalhangzó törvényeknél
Pl.: különbözik (képzés elve szerinti részleges hasonulás)
jégkrém (zöngésség szerinti részleges hasonulás)
igazság (teljes hasonulás)
barátság (összeolvadás)
otthon (rövidülés)
mindnyájan
3) Hagyomány elve:
Érvényesülési körei:
Régies családnevekben megőrizzük az eredeti írás nevet.
Pl.: Széchenyi, Rákóczi, …
„ly”-nak ma már nincsen önálló hangértéke, de írásban megkülönböztetjük a „j”-vel.
4) Egyszerűsítés elve:Hangtorlódás megoldására alkalmazzuk.
Érvényesülési körei:
Többjegyű betűk kettőzésekor (Kivétel: összetett szavak határán Pl.: jegygyűrű, kulcscsont, kulcscsomó)
Toldalékolásnál 3 azonos mássalhangzó kerülne egymás mellé. (Pl.: toll + val tollal, Mariann + val Mariannal)
Kivételek:
• Kiss+val=Kiss-sel, Papp-pal
• Idegen eredetű családi neveknél: Thomas Mann-nal
• Összetett szavaknál: balett táncos, sakk-kör
Azoknak az elveknek és szabályoknak az összessége, amelyek a szavak, szószerkezetek, mondatok, szövegek helyes leírásához szükségesek. A helyesírás szavunk a XVIII. századból származik és Révai Miklós alkotta meg.
Helyesírási szótárak:
1832- Az első helyesírási szabályzat megjelenése A magyar helyesírás és szóragasztás címmel, az MTA kiadványában. (Csak szabályokat tartalmaz)
1922- A magyar helyesírás szabályai: A ma érvényben lévő szabályzatunk 1. kiadása. ( Szó és tárgymutatóval is rendelkezik.)
1984- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása
1994- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának átdolgozott változata.
2000- A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 12. lenyomata
Helyesírási alapelvek: Azok a helyesírások, melyek alapján szavainkat leírjuk.
1.) Kiejtés elve:
A tőszavak és a toldalékok helyesírását szabályozza. Szavainkat úgy ejtjük, ahogy kiejtjük.
Alapja: A köznyelvi kiejtés.
A szavak tő típusai:
Alakőrző szavak: Minden alakjukban megőrzik az „i, ú, ű” hosszúságát.
Pl.: cím címmel, címhez, címnek, …….
Súly súlynak, súlyról, súllyal, …….
Alakváltoztató szavak: Egyes alakjaiban megrövidül az „í, ú, ű”
Pl.: Bízták bíztat
bújik bujdos
A tíz és a húsz szavunk írása toldalékos szavakban általában hosszú.
Rövidül:
Összetett számnevekben (26 huszonhat)
Törtszámnevekben (tized, huszad)
Sorszámnevekben (tizedik, huszadik)
2) Szóelemzés elve: Ha egy szó több szóelemből épül fel, akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni. Az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és toldalékot.
A szóelemzés elvét alkalmazzuk a mássalhangzó törvényeknél
Pl.: különbözik (képzés elve szerinti részleges hasonulás)
jégkrém (zöngésség szerinti részleges hasonulás)
igazság (teljes hasonulás)
barátság (összeolvadás)
otthon (rövidülés)
mindnyájan
3) Hagyomány elve:
Érvényesülési körei:
Régies családnevekben megőrizzük az eredeti írás nevet.
Pl.: Széchenyi, Rákóczi, …
„ly”-nak ma már nincsen önálló hangértéke, de írásban megkülönböztetjük a „j”-vel.
4) Egyszerűsítés elve:Hangtorlódás megoldására alkalmazzuk.
Érvényesülési körei:
Többjegyű betűk kettőzésekor (Kivétel: összetett szavak határán Pl.: jegygyűrű, kulcscsont, kulcscsomó)
Toldalékolásnál 3 azonos mássalhangzó kerülne egymás mellé. (Pl.: toll + val tollal, Mariann + val Mariannal)
Kivételek:
• Kiss+val=Kiss-sel, Papp-pal
• Idegen eredetű családi neveknél: Thomas Mann-nal
• Összetett szavaknál: balett táncos, sakk-kör
Mondat fogalma, osztályozása
A mondat fogalma: Egy vagy több szóból álló nyelvi egység, amely egy gondolattal viszi tovább a mondani valót.
A beszédnek nyelvtani szabályok szerint összeszerkesztett, egy vagy több szóból álló nyelvi egysége.
A mondatok osztályozása:
1. A beszélő szándéka szerint, azaz modalitás szempontjából.
2. Logikai szempontból
3. Szerkezet szerint
Modalitás: A mondatoknak az a sajátossága, hogy a különféle mondatfajtáknak más-más a beszédfunkciójuk.
1. Kijelentő mondat: Nyugodt hangú megállapítás, közlés.
2. Felkiáltó mondat: A beszélő érzelmeit fejezi ki.
3. Felszólító mondat: A beszélő akaratának kifejezése. Felismerhető a felszólító módú igeragokról.
4. Óhajtó mondat: Kívánságot, akaratot, óhajt fejez ki. Felismerhető a feltételes módú igeragokról.
5. Kérdő mondat: Érdeklődést, tudakozódást fejez ki.
Típusai:
• Eldöntendő: Eljössz moziba?
• Kiegészítendő:
Hiányos ismereteinkre kérdezünk rá.
Pl.: Hogy hívnak?
Az összetett mondat:
Típusai:
1.) Mellérendelő összetett mondat:
Jellemzői:
• A két tagmondat egyenrangú.
• A tagmondatok főmondat értékűek.
• A mondatok között tartalmi kapcsolat van.
• A tagmondatokat kötőszók kapcsolják össze.
Fajtái:
1. Kapcsolatos mellérendelő összetett mondat.
• A második tagmondat tovább fűzi az elsőt.
Pl.:Esik az eső(1), és fúj a szél(2).
Ábrázolása:
• Kötőszavai: és, s, meg, is, sem, se, is-is, sem-sem, se-se, nemcsak hanem is
2. ellentétes mellérendelő összetett mondat:
• A két tagmondat szembe állítása.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: de, azonban, ellenben, mégis, mégsem, hanem
3. Választó mellérendelő összetett mondat:
• A tagmondatok a választás lehetőségét kínálják.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: vagy, vagy-vagy, akár-akár
4. Következtető mellérendelő összetett mondat:
• Az első tagmondat értelméből következik a második.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: ezért, tehát, ennélfogva
5. Magyarázó mellérendelő összetett mondat:
• A második tagmondat magyarázza az elsőt.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: ugyanis, hiszen, tudniillik
2.) Alárendelő összetett mondat:
Fogalma: Az olyan összetett mondatokat amelyekben az egyik tagmondat a másik tagmondat valamelyik mondatrészét fejezi ki, tagmondat formájában alárendelő összetett mondatnak nevezzük.
Jellemzői:
• Tagmondatai nem egyenrangúak.
• Az egyik tagmondat meghatározottabb, ez a főmondat.
• Jelölése:
• A főmondatnak az alárendel tagmondata a mellékmondat.
• Jelölése:
• Ábrázolása:
Felismerése:
1.) Főmondat:Felismerhető az utalószavakról.
Utalószói szerepben állhat:
• Mutató névmás (ez, az, ilyen)
• Határozószók (így, úgy, ilyen )
2.) Mellékmondat: Felismerhető a kötőszavakról. Kötőszavai szerepben állnak.
• Vonatkozó névmás: (amilyen, aki)
• Egyéb kötőszók
Fajtái:
• Alanyi: Utalószavai: az, olyan, annyi
Pl.:Az volt itt(1), aki tegnap is keresett(2).
AZ: utalószó, AKI: kötőszó
Ábrázolása: Alanyi
• Állítmányi: Utalószavai: olyan, akkora, annyi
Pl.: A ház akkora(1), hogy nem lehet takarítani(2).
Ábrázolása: Állítmányi
• Tárgyi: Utalószavai: azt, olyat, akkorát
Pl.: Tudod /azt/(1), hogy nincs bocsánat(2).
Ábrázolása: Tárgyi
• Határozói: Utalószói: itt, ott, így, úgy, ezzel
Pl.: Elmegyek akkor(1), ha meghívsz(2).
Ábrázolása: Határozói
• Jelzői: Utalószói: olyan, annyi, ennyi
Pl.: Olyan ruhát vettem(1), mint te(2).
Ábrázolása: Minőség jelzői
A beszédnek nyelvtani szabályok szerint összeszerkesztett, egy vagy több szóból álló nyelvi egysége.
A mondatok osztályozása:
1. A beszélő szándéka szerint, azaz modalitás szempontjából.
2. Logikai szempontból
3. Szerkezet szerint
Modalitás: A mondatoknak az a sajátossága, hogy a különféle mondatfajtáknak más-más a beszédfunkciójuk.
1. Kijelentő mondat: Nyugodt hangú megállapítás, közlés.
2. Felkiáltó mondat: A beszélő érzelmeit fejezi ki.
3. Felszólító mondat: A beszélő akaratának kifejezése. Felismerhető a felszólító módú igeragokról.
4. Óhajtó mondat: Kívánságot, akaratot, óhajt fejez ki. Felismerhető a feltételes módú igeragokról.
5. Kérdő mondat: Érdeklődést, tudakozódást fejez ki.
Típusai:
• Eldöntendő: Eljössz moziba?
• Kiegészítendő:
Hiányos ismereteinkre kérdezünk rá.
Pl.: Hogy hívnak?
Az összetett mondat:
Típusai:
1.) Mellérendelő összetett mondat:
Jellemzői:
• A két tagmondat egyenrangú.
• A tagmondatok főmondat értékűek.
• A mondatok között tartalmi kapcsolat van.
• A tagmondatokat kötőszók kapcsolják össze.
Fajtái:
1. Kapcsolatos mellérendelő összetett mondat.
• A második tagmondat tovább fűzi az elsőt.
Pl.:Esik az eső(1), és fúj a szél(2).
Ábrázolása:
• Kötőszavai: és, s, meg, is, sem, se, is-is, sem-sem, se-se, nemcsak hanem is
2. ellentétes mellérendelő összetett mondat:
• A két tagmondat szembe állítása.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: de, azonban, ellenben, mégis, mégsem, hanem
3. Választó mellérendelő összetett mondat:
• A tagmondatok a választás lehetőségét kínálják.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: vagy, vagy-vagy, akár-akár
4. Következtető mellérendelő összetett mondat:
• Az első tagmondat értelméből következik a második.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: ezért, tehát, ennélfogva
5. Magyarázó mellérendelő összetett mondat:
• A második tagmondat magyarázza az elsőt.
• Ábrázolása:
• Kötőszavai: ugyanis, hiszen, tudniillik
2.) Alárendelő összetett mondat:
Fogalma: Az olyan összetett mondatokat amelyekben az egyik tagmondat a másik tagmondat valamelyik mondatrészét fejezi ki, tagmondat formájában alárendelő összetett mondatnak nevezzük.
Jellemzői:
• Tagmondatai nem egyenrangúak.
• Az egyik tagmondat meghatározottabb, ez a főmondat.
• Jelölése:
• A főmondatnak az alárendel tagmondata a mellékmondat.
• Jelölése:
• Ábrázolása:
Felismerése:
1.) Főmondat:Felismerhető az utalószavakról.
Utalószói szerepben állhat:
• Mutató névmás (ez, az, ilyen)
• Határozószók (így, úgy, ilyen )
2.) Mellékmondat: Felismerhető a kötőszavakról. Kötőszavai szerepben állnak.
• Vonatkozó névmás: (amilyen, aki)
• Egyéb kötőszók
Fajtái:
• Alanyi: Utalószavai: az, olyan, annyi
Pl.:Az volt itt(1), aki tegnap is keresett(2).
AZ: utalószó, AKI: kötőszó
Ábrázolása: Alanyi
• Állítmányi: Utalószavai: olyan, akkora, annyi
Pl.: A ház akkora(1), hogy nem lehet takarítani(2).
Ábrázolása: Állítmányi
• Tárgyi: Utalószavai: azt, olyat, akkorát
Pl.: Tudod /azt/(1), hogy nincs bocsánat(2).
Ábrázolása: Tárgyi
• Határozói: Utalószói: itt, ott, így, úgy, ezzel
Pl.: Elmegyek akkor(1), ha meghívsz(2).
Ábrázolása: Határozói
• Jelzői: Utalószói: olyan, annyi, ennyi
Pl.: Olyan ruhát vettem(1), mint te(2).
Ábrázolása: Minőség jelzői
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)