Vörösmarty költészete a szabadságharc bukása után

1) Iskolái:
 Székesfehérvár
 Pest
2) Szerelme, múzsái:
 Perczel Adél (Etelka) reménytelen szerelem
 Csajághy Laura
3) Élete:
 Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék) született 1800.-ban, a Velencei-tó mellet, Fejér megyében. Szülei: apja: Vörösmarty Mihály, gazdatiszt, anyja: Csáty Anna.
 1817.-ben meghalt apja, nevelőként dolgozott a Perczel családnak.
 1822-23.-ban Görbön (Tolna megye) volt joggyakornok.
 1822.-ben 4 énekes eposz írt a hűség diadalma (1823.-tól honfoglalási eposzán, a Zalán futásán dolgozott)
 1824.-ben kapcsolatba került Szemere Pállal, Toldy Ferenccel, Steiner Györggyel, Fábián Gáborral és Deák Ferenccel. Az Aurora munkatársa, Kisfaludy Károly körének a tagja lett.
 1828.-tól a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője.
 1830.-ban A Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották, nyelvészként is tevékenykedett itt és Kisfaludy társaságában. (Helyesírási szabályzat, szótárak, nyelvtan)
 1837-43 között az Atheneum szerkesztője volt. Bajzával és Toldyval, szerepet vállalt a politikai közéletben is, kapcsolatba élt Széchenyivel, Kossuthtal, Wesselényivel.
 1841.-ben megismerkedett a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurával.
 1843.-ban feleségül vette Csajághy Laurát.
 1842.-től a Nemzeti kör elnöke. E minőségben a kezdő Petőfit támogatta.
 1843.-tól az Ellenzéki kör alelnöke.
 1848. március 15.-én a Szabad sajtó című versével üdvözölte a szabadságharcot, aktív résztvevője az eseményeknek. Világos után bujdosott majd feladta magát a hatóságoknál, egy jó indulatú hivatalnak a közbelépésére felmentették.
 1850.-től anyagi gondok között, betegeskedve, lelkileg összetörve élt.
 1855. november 15.-én halt meg Pesten. Temetése országos gyászünnep és tiltakozás volt az önkényuralom ellen.
 
4) Költészete: Vörösmarty a világosi katasztrófa után testileg és lelkileg megtört, kevés verset írt. 1849.-ben Bajzával együtt bujdosott, majd 1850.-ben a katonai törvényszék kegyelemben részesítette. Életének utolsó 5 éve lassú haldoklás. Szorongás, fájdalom, tragikum élménye erősödik fel verseiben. 2 rapszódia és 1 elégia tehető erre az időszakra.

 Rapszódiái:
 Előszó
 A vén cigány
 Elégiája:
 Fogytán van napod…
 Előszó:
 A vers címe: 1845.-ben írta költő Három rege címmel egy művet, ez elé szánta bevezetőül a verset.

 A vers témája: Az 1848.-49.-es forradalom és szabadságharc elsiratása. (A vers 49 sorból áll, ez utalás a szabadságharcra.)

 A vers szerkezete: Időszembesítő költemény, (A természet évszak változásaival egybefonódva jelenik meg a nemzet történelme.).

 A vers időszerkezete: A múlt, jelen, jövő egységire épül.
• 1-10. sor: A tavasz képeivel a régmúltat idézi, a reformkor dicső világa ez, a költő a bizakodás és a remény képét festi, hangulata ünnepi és harmonikus.

• 11-18. sor: A nyár képeivel a múltat idézi továbbra is. A szabadságharc dicső napjait említi a költő.

• 19-33. sor: Az ősz képeivel a közelmúltat idézi. Az érték gazdag világ megsemmisül, a vész nyomában pusztulás és rettent jár.

• 34-41. sor: A tél képivel a jelent idézi, mely reménytelen és kiábrándító a vers mélypontja ez, a világméretű pusztulás és a remények halálának az időszaka.

• 42-49. sor: Az új tavasz eljövetele és a jövő képét festi. A történelmi csapás jóvátehetetlen, nem élnek már azok, akik jövő megteremtéséért küldöttek, a veszteség pótolhatatlan. A vers kérdéssel zárul, mely a befejezetlenség érzetét kelti, pesszimista lezárású.

 A vers gondolati íve: Az ünnepi harmóniától a tragikumig vezet.

 Vörösmarty utolsó befejezett verse A vén cigány című rapszódia. (a cigány a sírba vigadás jelképe.)

 A vers címe: Metaforikus cím, az idős költő metaforája, a költ önmagát buzdítja versírásra. Ezt úgy hívjuk, hogy önmegszólító verstípus.

 A vers szerkezete: 7 versszak, a versszakok refrénnel zárulnak, melyekben a költő önmagát buzdítja alkotásra.

• 1. versszak: A sírva vigadás hangulatát idézi, olyan művet akart alkotni, amely minden fizikai és szellemi erejét igénybe veszi.

• 2-5. versszak: Vörösmarty világképének összegzője, romantikus képekben saját kora rettenetét párhuzamba állítja az emberiség történelem előtti nagy tragédiáival. Biblikus és mitológiai képekben a teremtés elhibázottságára hívja fel a figyelmet. hangja egyre komorabbá, tragikusabbá válik.

• 6. versszak: Egy emberibb jövőt mutat, a szörnyű bűnöket megtisztítás követi, mely egy emberibb világot ígér (Noé-képzet a megtisztulás szimbóluma.) Hangja bizakodóbbra fordul.

• 7. versszak: A vers csúcspontja, a jövő képeit vetíti elénk, melyben fennhangon hirdeti a reményt és az optimizmust. Megváltozik a vers refrénje is, ebben az új világban érdemes lesz alkotni.

• A vers gondolatíve: A tragikumtól a jövőbe vetett optimista hitig jutunk.

A haza és haladás gondolata Kölcsey életművében

1) Kölcsey Ferenc: A magyar reformkor kiemelkedő lírikusa. Élete értelmét a közösségért végzett alkotó munkában látta. Legfontosabb érték számára a haza és a magyarság jövője.
 Alkotó munkájában megjelenő műfajok:
 Hazafias óda: Himnusz, Elégia, Epigramma
 Műfordítások: Homérosz műveit fordította
 Pedagógiai tanulmány: Paranesis Kölcsey Kálmánhoz (Paranesis: erkölcsi intelem)
 Recenzió (bírálat): Csokonairól és Berzsenyiről
 Értekezés: Nemzeti hagyományok
 Országgyűlési beszédek: 1832-35-ig a Pozsonyi országgyűlés követe (Országgyűlési napló)
 Életének állomásai: 1790-ben született, Sződemeteren. (ma Romániában található) Gyenge testalkatú, visszahúzódó, zárkózott természetű gyerek volt. Korán árvaságra jutott, 6 éves korában elvesztette édesapját12 évesen édesanyját. Tanulmányait 1796-ban kezdte és 1809-ig a Debreceni Kollégium tanulója volt. Jogi tanulmányokat folytatott és 1810-től Pesten joggyakorlatot végzett. 1811-ben előbb Sződemeterre, majd Álmosdra, majd 1815-ben Szatmárcsekére költözött. Élete nagy részét itt töltötte, 1826-tól részt vett az Élet és literatúra című folyóirat szerkesztésében. 1827-ben meghalt Ádám nevű öccse, így unokaöccséről is ő gondolkodott. Közben bekapcsolódott a közéletbe, 1829-ben Szatmár megye aljegyzője. majd 1832-től főjegyzője lett. 1833 és 35 között a Pozsonyi országgyűlés követévé választották. 1836-ban felosztották az országgyűlést, visszatér Szatmárcsekére. És 1838-ban itt halt meg. A síremléke Szatmárcsekén van.
 Értekező prózái: Kölcsey értekező prózájában témaként a nemzeti kérdés áll a középpontban.
 Értekező prózáinak korszakai:
• 1810-es évek:
 A nyelvújítási harcban való részvétel Kazinczi oldalán: 1814-ben megírják a felelet a Mondolatra című gúnyiratot, melyben durván támadják az ortológia kulturálatlanságát.
 Recenzió írása (bírálatok): Csokonai és Berzsenyi költészetét bírálta.
 „Iliász-pör”- az irodalom első plágium pere (irodalmi lopás). Kölcsey fordított Homérosz művéből 1816-17-ben. Ezt a fordítást elküldte Kazinczynak, aki ezt továbbította Vályi Nagy Ferenc Sárospataki tanárnak. A tanár halála után Kazinczy kiadta Kölcsey nevének feltüntetése nélkül.
• 1820-as évek:
 Nemzeti hagyományok című értekezés megírása81826-ban). Ha elszakadunk múltunktól, hagyományainktól, létünk kerül veszélybe. A kulturális megújjulás ne idegen hatásokra, hanem belső fejlődés útján valósuljon meg. Művében a népi hagyományok fontosságára hívja fel a figyelmet.
• 1830-as évek:
 Országgyűlési beszédek (1832-35, Pozsony): Hiteles beszámolók az országgyűlés eseményeiről.
Beszédei:
 A szólásszabadságról
 A szatmári adózó nép állapotáról
 Búcsú az országos rendektől(Jelszavaink valának: Haza és haladás)
 Paranesis Kölcsey Kálmánhoz (1834-36): Görög eredetű szó, jelentése: buzdító beszéd, erkölcsi intelem.
Kölcsey Kálmán, Kölcsey Ádám fia, Kölcsey Ferenc unoka öccse.
 A mű megjelenése az Atheneum című folyóiratban történt.
 Műfaja: tanító, nevelő célzatú beszéd.
 Célja: Megmutatni unokaöccsének az erény útjait, Kölcsey az élet fő célját a tettben látja.
 A mű fő gondolatai:
 Hazaszeretet
 Önfeláldozás
 A közösségért való cselekvés
 Az ismeretek szerzésére való törekvés
 A tudomány szerkezete
 Az egész emberiségért való cselekvés

2) A Himnusz: Az 1820-as években Kölcsey lírája szemléletbeli változáson megy keresztül. Verseiben a cselekvés vágya a kötelezettsége válik fontossá, a magyarság sorskérdései és problémái felé fordul. 1823. január 22.-én íródott Szatmárcsekén. (Január 22.-én van a magyar kultúra napja.
 A vers címe: Műfaj meghatározó is egyben. Fohászkodást jelent Istenhez, hangneme ünnepélyes, patetikus.
 A vers alcíme: „A magyar nép zivataros századaiból” Az alcím a vers szerves tartozéka, ugyanis Kölcsey a költeményét visszahelyezi a múltba, a török hódoltság idejébe. Isten a történelem irányítója, tőle kapta a nép a szép hazát, és most bűnei miatt sújtja őket.
 A vers utóélete:
 1829.-ben jelent mega vers az Auróra című folyóiratban.
 1844.-ben zenésítette meg Erkel Ferenc
 1848. Augusztus 20.-tól hangzik fel a hivatalos állami ünnepségeken.
 A vers szerkezete: A Jeremiádok szerkezetét idézi (középkori lírai műfaj, jelentése sirató ének)
 Az 1-8. versszakban a vers szerkezetét, a költő fohászkodik, áldást kér, majd szánalomért könyörög.
 A 2-3. versszakban a dicső múlt képet mutatja, érték gazdag világ ez (honfoglalás az ország felvirágzása, győztes háborúk, Mátyás hódításai)
 A4-6 versszakban a balsors évszázadainak nagy erejű képeit mutatják, tatárdúlás, török rablás, belső viszályok, a szenvedések részletezése. Az országos pusztulás képei ezek.
 A 7. versszak átvált a múltból a jelenbe. Tehetetlen kétségbe esés, pesszicizmus lesz úrrá. Mindezt ellentétpárokkal érzékelteti a költő. A múlt nagyságát és a megalázó jelent állítja szembe.
 A 8. versszakban visszatér az imaformához, az első 4 sorban szánalomért könyörög, a második 4 sor szó szerinti ismétlés, mely szerint a népnek a sok szenvedés után joga van a boldogabb jövőhöz.
3) Kölcsey Ferenc további művei:
 Zrínyi dala:1830
 Zrínyi második éneke:1838
 Zrínyi Miklós: 1620-1664.-ig élt. Költő, politikus, és hadvezér volt, a reformkorban az írók példaképe.
 A két vers közös jegyei:
• Mind kettőben a költő Zrínyi alakjával azonosul.
• Mind kettő műfaja óda.
• Mind kettő szerkezete hasonló.
 A két vers (Zrínyi versek) közötti eltérés:
• Az elsőben a költő és a messziről jött vándor kérdései és feleletei hangzanak el.
• A másodikban a költő és a Sors párbeszéde hangzik el.
 Zrínyi dala:
 6 versszak, melyből a páratlan versszakok a vándor kérdései: „Hol van a Hon?”- azt a hazát keresi, mely annyi győzelmet tudott felmutatni. „Hol van a bérc?”- Szondi György emlékét idézi. „És hol van a nép?”- az a nép mely dolgozott, küzdött, szenvedett. A válaszok lehangolóak, a vers zárlata pesszimista, a nemzet halálképét vetíti elénk.
 Zrínyi második éneke:
 4 versszak: 2 kérdés és 2 elutasítás. Az 1. és a 3. versszakban Zrínyi szánalomért esedezik, a 2. és a 4. versszakban a könyörtelenül ítélkező Sors elutasítását halljuk. A Sors nem szánja mega nemzetet, az elkövetett bűnökért bűnhődni kell, a nemzethalál elkerülhetetlen.

Orosz romantika-Anyegin

1:Orosz romantika:
- a romantika a XIX. század egyik legnagyobb hatású és jelentőségű, minden művészeti ágra kiterjedő korstílusa, stílusirányzata és világszemlélete
- a klasszicizmust váltotta fel, de kibontakozásakor még együtt élt azzal, virágkorában pedig megfért az újonnan született realizmussal
- az irányzat jelentkezése nagyjából két évtizedes késést mutat keleten, kibontakozása Oroszországban az 1820-as évekre esett
- az orosz irodalom a romantikával lett nemzetivé és európaivá
- mivel a kelet-európai társadalmi háttér sokban különbözik a nyugatitól, ezért az nem csak az emberre, mint általános individuumra tekint, hanem a történelmi, társadalmi, szociális lényre is
- Kelet-Európában a feudális viszonyok elavultsága és a cári önkény szította fel az elégedetlenséget, s ösztönzött egy emberibb társadalmi berendezkedés utáni vágyat
- a forradalmi titkos társaságok, mozgalmak miatt a tökéletesen kiépített rendőri és besúgórendszer elzárta a következetes politikai-társadalmi cselekvések előtt a lehetőségeket, s ezért a nemzeti lét minden szellemi ereje az irodalomban összpontosult ebben az időben
- az orosz irodalom két legnagyobb költője Puskin és Lermontov(érzelmek és szabadságvágy költője; lírikus és epikus; főbb művei:A költő halála,A Démon,Korunk hőse; példaképei:Byron,Puskin)

2:Alekszandr Szergejevics Puskin:
- új utakra vezette az orosz irodalmat nyelvezetének gazdagságával, gondolkodásmódjával, nyíltságával
- az orosz romantika csúcsa, realizmus kezdete és ösztönzője
- életrajzi adatok:
- született Moszkva,1799.május
- főnemesi család gyermeke, szülei könnyelmű, nagyvilági életet éltek(- anyagi gondok)
- bohém életet élt, irodalmi-baráti társaságok tagja volt (Pétervár)
- lázító versei sokszor támadásnak tették ki
- Sándor cár halála után I. Miklós udvari költőt faragott belőle (Moszkva, 1826-tól)
- 1831-ben feleségül vette Natalja Goncsarovát (Pétervár)
- felesége költekező életmódjának köszönhetően a cár apródja lett
- párbaj egy francia férfival, aki udvarolt feleségének (sérülés)
- halála: 1837 január

3: Anyegin-tartalom
A nagyvilági élettől megcsömörlött címszereplőt egy váratlan örökség falura szólítja. Itt megismerkedik Lenszkijjel, az álmodozó fiatal költővel, s általa a Larin-családdal. Az idősebb Larin-lány, Tatjana beleszeret Anyeginbe, levelet is ír hozzá. A férfi udvariasan, de határozottan visszautasítja a közeledést. Tatjana névnapján Anyegin pillanatnyi ötlettől vezérelve udvarolni kezd Olgának, a fiatalabb lánytestvérnek, akibe Lenszkij szerelmes. Az ifjú vőlegény párbajra hívja Anyegint, Lenszkij meghal, Anyegin elutazik a faluból. Évek múlva Moszkvában, egy fogadáson találkozik újra Tatjanával. Beleszeret a már férjezett és előkelő asszonyba, de most Tatjana utasítja el.

4:Keletkezés, forma
- Puskin száműzetése idején 1823. május 3-án, Kisinyovban kezdte írni a Jevgenyij Anyegint, s 1830. szeptember 25-én fejezte be Bolgyinóban. Egy évvel később illesztette művéhez a címszereplő levelét.
- az Anyegin verses regény (Byron hatására)
- a mű töredékes, hiszen hiányoznak versszakok, de tartalmilag az egységesség jellemző

5:Romantikus elemek
-műfaja(kevert)
-Puskin számára a példát az angol romantikus, Byron művei szolgáltatják, főként a Child-Harold
- a verses regény az epika műnemébe tartozik, mert meghatározó benne a cselekményesség, de a lírai jelleg kerekedik felül azokban a részekben, ahol az író az eseményekkel vagy hősökkel kapcsolatos érzelmeit, véleményét szólaltatja meg
- irodalmiság
-A mű bizonyos mozzanataival a szerző folyamatosan jelzi, hogy az irodalom nem azonos az élettel. A mű „irodalmias” tulajdonságai:
- töredék
- az elbeszélő „Puskin” közbeiktatása
- gyakori kommentárok, elkalandozások, jelezve, hogy a szerzőnek nem mindig célja a történet továbbvitele
- utalások az irodalmi életre
- Anyegin mint „byroni” hős orosz környezetben
- irónia felbukkanása
- játékos-csattanós strófaszerkezet, rímképlete:abab ccdd effe gg (Anyegin strófa)
- személyes líraiság
- elbeszélő nosztalgikus emlékidézései, vallomásai
- spleen
- a főhős életét képtelen tartalmassá tenni, amibe lelkesedve belefog (írás, olvasás, tanulás, birtok intézés), pár nap múlva fáradtan abbahagyja
- byroni világfájdalom, mélabú, életunalom
- ahogy Turgenyev elnevezte: a „felesleges ember” (saját és környezete sorsát rombolja szét)
- Tatjana (fiatal lányként)
- kedvenc olvasmányaia szentimentalizmus alapművei (Richardson, Rousseau, Goethe)
- levél (Új Heloise című műből veszi)
- szerepjátszás
- Lenszkij
- költő
- lelkesült, tiszta, lángoló, csapongó jellem
- idealizált szerelem élteti
- eszményképei Schiller, Goethe, Kant
- ellentétek
- (térben) falu-város
- életigenlés-életuntság
- Lenszkij-Anyegin
- szentimentalizmus-realizmus
- Olga- Tatjana
- előtérbe helyezett érzelmek
- váratlan fordulatok:
- levél megírása (Tatjana ezzel protokollt sértett)
- Lenszkij halála
- Anyegin szerelemre lobbanása
- Tatjana férjhezmenetele
- Tatjana elutasító magatartása

6:Realista elemek
- tipikus jellemek ( Larin család)
- birtokkal nem sokat törődő családfő
- francia nevelés nyomait őrző Larinné
- házasságról ábrándozó lányok
- idegent leső, pletykázó szomszédok
- cselekmény
- egyenes vonalú, kitérők nélküli, egyszerű
- társadalomkritika
- a történet kapcsán felidéződik a regény megírásának történelmi kora, a fővárosi arisztokrácia fényűző, felszínes, nagyvilági élete, a vidéki földbirtokosság átlagos és üres életvitele
- társadalomkép
- öltözködési, étkezési szokások
- mindennapok, ünnepek
- oktatás, nevelés, színház, irodalmi viták, nyelv
- Tatjana (mint asszony)
- méltóságos, elutasító
- elfogadja a világot, tudja, hogy az élet nem irodalom, és legfőképpen nem romantikus regény
- üzenet
- az Anyegin a romantika formanyelvén íródott, de végső soron magának a romantikus életvitelnek a kritikája
- az események utáni vágyódás ellehetetlenüléshez, bukáshoz vezet
- életrajzi párhuzamok
- Puskin is, Anyegin is sokat olvasott
- birtok mint örökség
- bohém élet
- francia nyelvtudás
- vándorlások
- lázító versek
- magány
spleen (byroni hatás)

Katona József: Bánk bán A dráma keletkezéstörténete

A romantika jellemző vonásai
- XVIII. század végén kibontakozó új művészeti és szellemi áramlat
- nemzeti küzdelmek, kapitalizmus lendülete
- új világból való kiábrándulás
A romantika Magyarországon
- a magyar értelmiség szűk rétege a XIX. század elején fokozatosan növekedni kezd
- kritikai lapok indulnak, pl. Kossuth országgyűlési tudósításai
- megalakul a Kisfaludy Társaság – pályázati felhívások fellendítik az irodalmi életet
- megindul a színjátszás, 1837-ig (Nemzeti Színház) csak vándorszíntársulatok
- a század elején népszerűek a romantikus, nemesi szemléletű múltidéző drámák
- nemesi értékek: becsület, hazaszeretet, előjogok védelme
Katona József (1791–1830)
- Kecskeméten születik 1791-ben, apja jómódú, majd elszegényedő takács
- 1802-1807: pesti és kecskeméti piarista gimnáziumban tanul
- utána az egyetemre előkészítő filozófiai osztályokat végez
- 1810-1813: Pesten jogot tanul, közben a pesti magyar színtársulat tagja
- színész, rendező, dramaturg, műfordító, valamint saját darabokat is ír
- tragédiái: István, a magyarok királya, Jeruzsálem pusztulása, Ziska
- reménytelenül szerelmes Széppataky Rózába
- 1815 – elkészül a Bánk bán első változata
- az Erdélyi Múzeum (Döbrentei lapja) pályázatára küldi el, de nem ér el semmit
- 1820-ban megjelenik a második, javított és átdolgozott kiadás
- Katona sokat merít Bárány Boldizsár Rosta című szakértő kritikájából
- a cenzúra nem engedi színházban előadni
- Katona alügyész, majd főügyész Kecskeméten
- 1821 – elemzés a magyar színjátszás fogyatékosságairól
- 1830 – szívszélhűdésben meghal

A szereplők rendszere
- a mű szereplői három csoportba oszthatók (Arany János)
- mindhárom csoport egy-egy vezéregyéniség köré csoportosul
- a csoportok tagjai a vezéregyéniségek elveit, véleményét képviselik
- az egyes csoportok alakjai a dráma során nem, vagy alig változtatják álláspontjaikat
- az egyetlen kivétel Bánk bán, aki modern, romantikus, érzékeny karakter
Bánk bán köre – Melinda, Petur, Mikhál, Simon, Tiborc
- céljuk Gertrudis önkényuralmának megdöntése
- mindannyian elnyomott nemzet sarjai - magyarok, illetve bojóthiaiak
- Tiborc és Melinda kivételével nemesek
- Melinda érzékeny, finom lelkű, hűséges, de naiv
- Petur áll a nemesi ellenállás élén
- a magyar nemes tipikus megtestesítője: heves, indulatos, forrófejű
- Bánknál szűkebb látókörű, nem humanista (nőgyűlölő)
- Bánk eleinte nem kötelezi el magát mellettük, próbál királyhű maradni
- Tiborccal folytatott párbeszéde, valamint az országjáró körútja során tapasztalt borzalmak mégis meggyőzik az ellenállás szükségességéről
- Tiborc a leginkább szenvedő réteg, a parasztság képviselője
- Bánkhoz közvetlen, baráti viszony fűzi
- helyzetüket a harmadik szakaszban található monológban fejti ki
Endre köre – a király, illetve a királypártiak
- Endre: Bánkhoz hasonló szerető férj, államférfi és igazságra törekvő ember
- Myska (a királyfiak nevelője), Solom (Myska fia)
- az uralkodóházat, így egészen az utolsó jelenetig Gertrudist is képviselik
- a végén belátják, hogy Bánk tette jogos volt
Gertrudis köre – Ottó, Biberach, Izidóra
- mindenben a királynét, illetve a merániakat támogatják
- Ottó elkényeztetett, döntésképtelen, gyenge, gyáva kéjenc
- minden érték hiányzik belőle, hibáival gyakran kérkedik is
- a mű végén elmenekül, de előtte bosszúból megöli Melindát
- Biberach (lézengő ritter) embergyűlölő, ravasz, cinikus
- számára a pénz az egyetlen érték: „Ott a haza, ahol a haszon”
- számára nincsenek erkölcsi korlátok
Bánk alakja
Hamleti alkat
- magánéleti és közéleti tragikum összefonódása
- gondolat és tett konfliktusa - cselekvésképtelenség
- bosszú kötelezettsége szemben állnak világszemléletével
- sejtés és megbizonyosodás problémája – sejtések alapján cselekszik, gyakran hibásan
- nem látja tisztán Gertrudis és körének szándékait és tetteit
- feladata az egyensúly helyrebillentése, ezért saját elveit kell feladnia
Modern, romantikus személyiség
- a feudalizmus és felvilágosodás határán
- Bánk kényes feudális jogaira
- tevékenysége a reformkort előlegezi meg, bár egyes szándékai még homályosak
- legfőbb értékei a haza és a becsület
- becsületére az összes szereplő közül ő helyezi a legnagyobb hangsúlyt
- lobbanékony természet, gyakran ítél első benyomás alapján
- Melinda egyetlen félreérthető gesztusát (engedi a homlokára tenni Ottó kezét) félreérti
- feleségét és gyermekeit hirtelen felindulásból megátkozza
- emberszeretet, békevágy mindvégig jellemzi
- saját tetteitől is elborzad, Gertrudis megölése után a lelki összeomlás szélén áll
- Gertrudist csak önvédelemből öli meg
Melinda és a haza
- számára a két legszentebb érték
- váltakozó erővel késztetik előre a bosszúállásig
- mindkét értéket egyszerre csak Gertrudis veszélyezteti – neki kell meghalnia
- a királyné halála nem jelent megoldást az időközben kibontakozó magánéleti válságra
Gertrudis alakja
- Gertrudis számára az egyetlen érték a hatalom
- az önkényuralom megtestesítője, a magyarok elnyomója
- királynő akar lenni, nem királyné
- férfias, uralkodásra termett jellem
- hatalmát minden eszközzel megszilárdítani igyekszik
- Bánk eltávolítása
- saját hivatalnokok mindenhová
- az udvar méltóságának megóvása
- Bánkhoz méltó ellenféllé nagyhatalmi pozíciója, illetve politikai lehetőségei teszik
- személyes értékei messze alulmúlják Bánkéit
- Gertrudis a mű jellemábrázolásának csúcspontja
- büszkeség
- fontos számára a becsületesség látszata, az igazságosnak tűnő viselkedés
- Ottóval való beszélgetésében válik nyilvánvalóvá
- tudja, hogy Ottó szándéka tisztességtelen ám gőgje nem tudja elviselni, hogy Ottó sikertelenségével szégyent hozzon a királyi udvarra
- hazaszeretet
- a cselekmény fő mozgatórugója nem csak a királyné esetében
- a tragédia közvetlen okozója
- Gertrudis akkor veszti el az önuralmát, amikor Bánk a merániaiakat bírálja

A magyar felvilágosodás irodalma

A 18. század utolsó harmadában jelent meg Magyarországon a felvilágosodás, amelynek magyar képviselői - a hazai polgárság hiányából következően - a nemességből, s elsősorban a köznemességből kerültek ki. Mivel ez a nemesi réteg a rendi kiváltságait nem kívánta feladni, ezért a felvilágosodás eszméit kizárólag a nemességre vonatkoztatta. A nemzetet a nemességgel azonosították, a felvilágosodás természetes szabadságról vallott nézetét pedig az uralkodóval szembeni szabadságként értelmezték. Gyakran a műveltség kiterjesztésének a programját sem vonatkoztatták a népesség egészére. A voltaire-i egyházkritika és a vallási türelem azonban nem ellenkezett a nemesi nézetekkel, hiszen a katolikus egyházat a Habsburg-dinasztia feltétlen támogatójaként tartották számon.
A magyar felvilágosodás képviselőinek nem csak a társadalom szerkezetét kellet volna megreformálniuk, hanem szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy Magyarország kulturális elmaradottsága hatalmas Európával szemben.
Az újítás igénye tehát minden téren áthatotta a felvilágosodás gondolkodóit. Új stílusirányok jöttek létre (klasszicizmus, szentimentalizmus) és ennek megfelelően új műfajok is (pl. szentimentális levélregény stb.). Azonban ez a folyamat viszonylag lassú volt, mert kezdetben csak az arisztokrácia került érintkezésbe a felvilágosodás szellemiségével. Egyes arisztokrata családok könyvtáraiban megtalálhatóak voltak a francia felvilágosodás legismertebb művei, majd később néhány főúr közvetlen kapcsolatba is került az európai felvilágosodással:Teleki József Rousseau-val, Fekete János pedig Voltaire-rel levelezett.
Azonban az arisztokrácia mégsem volt alkalmas a felvilágosodás elterjesztésére kis létszáma és speciális társadalmi helyzete miatt. Ez a feladat a középnemességre várt, amely látóköre azonban nem terjedt ki az európai kultúrára. Ez az akadály akkor hárult el, amikor Mária Terézia megszervezte Bécsben a magyar testőrséget, amelynek tagjai a magyar középnemesség tagjaiból kerültek ki.
A testőrírók közül kiemelkedik Bessenyei György (1746-1811), akinek első művei 1772-ben jelentek meg nyomtatásban, s ezért ezt a dátumot tekinti az irodalomtudomány jelképesen a magyar felvilágosodás kezdetének. A kor másik kiemelkedő alakja Batsányi János (1763-1845), ki Baróti Szabó Dávid (1739-1819) és Kazinczy Ferenc társaságában megalapította az első irodalmi lapot, a Magyar Museumot (1778-1792).
 
Csokonai stílusbeli sokszínűsége
Csokonai Vitéz Mihály a XVIII. Század második felének legnagyobb és legjelentősebb költője. Balassi után ő az első a magyar irodalomban, aki világirodalmi rangú költőnek nevezhetünk. Ő volt az első költőnk, aki csak poéta kívánt lenni, s csak ebből akart megélni, de sajnos hazánkban, ebben az időben még nem volt nagy kereslet az írói tehetségre, ezért terve meghiúsult.
Nagyon sokszínű költő volt, több stílusirányzat is hatott rá, ilyen volt például a klasszicizmus, a rokokó, a szentimentalizmus és a népies műfajok is. Témáiban is sokoldalú volt, sok minden foglalkoztatta, mint például a társadalomkritika, a magány vagy a szerelem.

A felvilágosodás egyben művelődéstörténeti korszak is volt. Uralkodó stílusirányzata a klasszicizmus, mely az antik görög és római művészeteket tekintette mintának, s céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, s szentül hittek abban, hogy a “józan ész” az antik remekművek elemzése útján képes elvonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait, s a művészeknek a szabályok megtartása, s azoknak alkalmazása a feladatuk.
Az antik szabályokat nemcsak követték, hanem dogmává merevítették őket, így a hármas egység szabályát is. Törekedtek a formai tökéletességre, a szerkezetnek zártnak, fegyelmezettnek, arányosnak, világosnak és érthetőnek kellett lennie.
Elvetettek minden felesleges díszítést, a pompás képek helyett egyszerű metaforákat használtak, de ez az egyszerűség nem jelent hétköznapiságot, hanem választékos, igényes ízléssel, nagy műgonddal párosul.
Emberideálja a nagy arányú, de szenvedélyeit fegyelmezni tudó egyén. A klasszicizmus legfőbb műfajai az eposz, a tragédia, az óda és az epigramma, de ezen kívül kedvelte a tankölteményt, az államregényt.

A klasszicista stílusjegyek leginkább a felvilágosodás szellemében írt verseiben mutatkoznak meg. A “Konstancinápoly” és “Az estve” című művek a két verstípusból, a szentenciából, mely egy antik költő bölcs mondásainak részletező kifejtése, a másik, a pictura pedig a természet, tájak, emberek leírása. Mindkét versben ezek váltakozása építi fel szerkezetüket.
A Konstancinápoly első harmadában a pictura a térbeli rendezőelvet követi, a tenger felöl közelíti meg a várost, melynek utcáin végighalad, majd egy belsőbb, intimebb térbe vezet. Néhány gondolat erejéig a leíró hangnemet a játékosság, könnyedség váltja fel, majd ismét a szabadba vezet minket a költő. A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül, mely a szentencia sajátosságait hordozza.
A klasszicizmus egyik jellemzője, hogy a költők kittek a józan észben és mindent ennek alárendelve bírálták a világot. Másik igen jellemző vonása, hogy fő feladatának tekintette az utánzást. Csokonai mintaképe Rousseau volt, mégsem egy az egyben másolta a rousseau-i eszméket, hanem beolvasztotta azokat saját korába. A legfontosabb elemeit azonban megtartotta életelvének, az arany középutat, s ehhez mindvégig ragaszkodott.
Az estvében a középső szentencia részt két picturai egység fogja közre. A kezdő sorokban a táj rokokó leírásával kezdi, de a rokokó jegyeinek alkalmazása csak hozzásegíti a költői képek finomításához. A középső részben, a szentenciában, hang és vizuális hatásokkal idealizálja a tájat, melybe menekül a költő.
Elmélkedik a világról, a mondatokat nem bonyolítja, egyszerű metaforákat használ, de ez az egyszerűség nem jelent hétköznapiságot, sokkal inkább választékos, igényes ízlést takar. A verset formai tökéletesség jellemzi, szerkezete szabályos, zárt, mint ahogy a klasszicizmus követeli.

A rokokó jelenléte Csokonai költészetében nagyon jó hatással volt verseire, művészetére. Finomabbá tette a versek szerkezetét, dallamosabbá váltak, nőtt a dekorativitás. A versek mondatszerkezete is könnyedebbé vált, melynek igazán nagy mestere volt. A ritmusban újdonságokat fedezett fel, a magyaros formába beleolvasztotta az időmértéket. Az európai rokokóból sok mindent átvett, de ezeket beolvasztotta saját friss, vidám, népies költészetébe.
Világszemlélete vidám, derűs életérzés, játékosság jellemzi. Imádja a bravúrok rímeket, a ritmust. Az időmértékes és a hangsúlyos verselést összesűrítve létrehozta a szimultán verselést. Összetett költői képeket használt, mely minden érzékünkre hat. Legfontosabb jellemzője a miniatűr kultusz, mindent lekicsinyít, apró állatok, kicsinyítő képzők jelennek meg a művekben.

A Tartózkodó kérelem című versben a felsorolt rokokó jellemzők számos darabja megtalálható. Ilyen például a miniatűr kultusz, a “kis tulipánt”, mely egyszerre hordozza magában a rokokó és a népiesség jegyeit is.
Számos könnyedséget, lágyságot kifejező szó van benne, mint például a “ragyogása”, “harmatozása”, “ambrózia csók”. Ez a szókapcsolat egy tipikusan rokokó elem, ennél egyszerűbbet és frappánsabban nem is lehetne írni. Érzékletes metaforákat használ a költeményben, mellyel jellemzi a lány szemét, száját.
A versen végigvonul a táncos jókedv, a játékosság, ennek jele, hogy még egy csöppnyi erotikát is fellelhetünk: “ajakid harmatozása”. Ritmusa is tipikusan rokokó, bimetrikus, vagyis az időmértékes és a magyaros verselés ötvözete.

A szentimentalizmus a romantikához közeli, az érzékenység kultuszát értjük rajta. Az empirizmusra épült, az érzelmeket, a lelki folyamatokat vizsgálja és állítja az irodalmi alkotások középpontjába. Az érzelmek szabadságát hirdeti. A szentimentalizmus irodalmának tipikus szereplői szerelmesek, akik bár érzelmekben rendkívül gazdagok, valójában cselekvésképtelenek, csak szenvedni, lemondani tudnak, sorsuk a pusztulás.
Összefonódik a természet kultuszával, a hősök a természet magányába menekülnek. Hangneme lírai, melankolikus. A műnemek közül a lírát helyezi előtérbe, műfajok közül pedig az elégiát, jellegzetes műfaja a napló-, levélregény.

Csokonai életének fontos eleme volt a Lilla szerelem, a szentimentalizmushoz a Lilla szerelem csalódottsága, társadalmi és irodalmi közéletbeli magánya vezette. Ebben a korszakban lírai, elégikus verseket írt. A Magányossághoz című verse az egyik legkiemelkedőbb szentimentalista alkotása.
A költeményben a szentimentalizmus egyik legjellemzőbb eleme jelenik meg, Csokonai a zsibongó város elől a természet magányába menekül, ott talál menedéket. A magány mentsvár a költőnek, benne találja meg belső harmóniáját.
Valódi érzelmeket ábrázol, sőt lelki folyamatait is, azt, hogy hogyan érez egy társtalan, meg nem értett költő, és azt, hogy hogyan kerülhet olyan környezetbe, mely számára tökéletes.

A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versében a népi vonás még csupán a tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt érzett aggodalomban és a keserűségben jelentkezik. Kifejezi szomorúságát amiatt, hogy nincsen tanulási lehetőség, ennek következtében óriási a tudatlanság. Félti a gyerekeket, hogy apjuk sorsára jutnak. Ezzel egy időben azért bízik a jövőben, jobb sorsról áhítozik.
A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies életképei közül az egyik a Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Népies elemekkel tűzdelt a műdal, a “gerlice”, a “pántlika” szavak is ezt mutatják. Története egy tipikus népi életkép, egy katonát búcsúztat kedvese.



Fiatalon derékba tört költői pályája, s így irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani. Életműve így is a halhatatlanság szintjére jutott.

Balassi Bálint

1554-ben született Zólyom várában, gazdag családba. Eseménydús életet élt. Apját fenségárulással vádolták, Lengyelországból menekültek. Nevelője Bornemissza Péter, lelkész, író. Az apja Erdély fejedelme ellen küldte Balassit. Nemes úrként bántak vele. Közben az apja meghalt, rokonok kiforgatják a vagyonából, és ezért megismerkedik Losonczi Annával, szerelmes lett de férjes asszony volt, a nő viszonozta szerelmét. A nő férje meghalt, érdekházasságot köt az unokatestvérével, Dobó Krisztinával a vagyona miatt. Az egyház felbontotta a házasságot. Közben elfoglalja Sárospatakot. Ez a Habsburgok szemében lázadás volt. Egerben hadnagyi rangot tölt be. De összeférhetetlensége miatt leküldték onnan. Esztergom ostrománál halálos sérülést kapott.

Költészete:
- Magyar nyelven írta verseit
- Reneszánsz vonások jelennek meg: szeretet, életöröm
- Fontos értékek: szerelem, vitézség és a természetnek és Istennel való közvetlen viszony.

Szerelmi lírája: A magyar szerelmi líra megteremtője, udvarló költészettel kezdte. Petrarca hatása érződik. A nő szépségét dicséri, de hiányzik a mély érzelem.

Versek:
Júlia versek: (Júlia ciklus) ihlető Losonczi Anna itt mély érzelmeket ír le. Ez a költemény alkalmi vers, egy váratlan találkozás. A költő köszönti Júliát. Bókokkal halmozza el. Túlzással, virág metaforákkal fejezi ki.
Verselése magyaros, hangsúlyos. 2 ütemű, 8-as (8-c szótagból áll egy sor és két ütem van benne 4/4(felező nyolcas) a magyar népdalokra jellemző.)

Célia versek:
Ezeket a verseket Wesselényiné Szárkándy Annához írta , formai tökéletesség, játékos könnyedség jellemzi, de hiányzik a mély érzelem
Kesergő: ….:egy-egy versszak egy-egy hasonlattal bír

Vitézi versek:
Balassinál a költészet és a vitézi forma egységet képez, költő és katona egyszerre. Balassi részt vett a török elleni harcokban megjelenik az édes haza forma.

Egy katona ének:
A vitézi élet szépsége, örömei énekei jelennek meg itt. A költő bemutatja a szenvedést, az érzelmet.
Szerkezete:
3-om pillérű (szent háromságra való utalás) részletesen bemutatja a katona éneket, a portyázásokat, a halált is.
Verselés:
Balassi-strófában íródott: hangsúlyos verselésű kétütemű, hatos és kettesütemű, 7-es sorok váltják egymást, és egy versszak 9 sorból áll.
Rím képlet: aab ccb ddb
3/3 3/3 4/3

Istenes versek:
Újszerű isten-ember viszony a költő partnerként egyenlő, egyenrangú félként szól Istenhez nem, pedig alázattal. Követeli magának a bűnbocsánatot, mert sokat szenvedett és megérdemli, érveket sorakoztat fel és vitázik Istennel. Igazából csak akkor fontos Isten, ha valami tragédia éri.

Versei: Adj már csendességet

A reneszánsz Magyarországon

A 15-16. századra tehető a magyar reneszánsz.
Korszakai:
1. 1450-1530: Latin nyelvű irodalom korszaka, Jannus Pannonius Költészetének korszaka. Osztálybázisa a nemesség. E kor tudatos támogatója Hunyadi Mátyás: megépítteti a visegrádi palotát, Pozsonyban egyetemet alapít, támogatja a könyvnyomtatást, híres könyvgyűjteménye a Corvinák /Az ókortól a 15. századig terjedő időszak legjobb tudósainak műveit tartalmazó gyűjtemény/
2. 1530-1570: A reformáció ideje, az irodalom anyanyelvűvé válásának kora.
Híres alkotók:
- Tinódi Lantos Sebestyén
- Bornemissza Péter
/Balassi Bálint nevelője/
- Heltai Gáspár
Fabula műfajának megteremtője/tanító jellegű állatmese/
3. 1570-1600: A reneszánsz virágkora, Balassi Bálint költészetének ideje.
4. 1600-1640: Késő reneszánsz illetve a Barokkhoz való átmenet.
Képviselői:
- Rimai János /Balassi Bálint utódja/
- Szenci Molnár Albert/zsoltár fordításai ismertek/

Jannus Pannonius:

Az első Európai rangú költő, aki verseit még latin nyelven írta.

Életének főbb állomásai:
- 1434: Csezmice /Szlavóniában található település/ Nagybátya Vitéz János, aki gondoskodott neveltetéséről. /Vitéz János Nagyváradi püspök volt, Esztergomi érsek, és részt vett a pozsonyi egyetem alapításában/
- Iskolái: /1447-1458/
8 év Ferrara, 4 év Padova, jogot tanult / Itáliai városok/
- 1458: Hazatér Nagyváradra
- 1459: Pécsi püspökké nevezték ki.
- 1471 táján: Részt vett Mátyás központosított hatalma elleni összesküvésben, ezért menekülnie kellett. Itáliába kívánt eljutni, de 1472-ben, a horvátországi Medvevárban, tüdőgyulladásban meghalt.

Költészete:
Jellemző műfajai:
1. Epigramma: Rövid csattanós történetek, melyekben mintaképe a római lírikus Martialis.
Témája:
- Szatírikus epigrammák: Gúnyos hangvételű versek, melyekben kigúnyolja diáktársait. Ezek a versek társai mulattatására íródtak.
Pl.: Gryllushoz (Gryllus egy olasz diáktársa)
- Gakotto Marióhoz: Diáktársa aki Rómába zarándokolt a bűnbocsánatért, így halála után megszabadult a purgatórium szenvedéseitől. Ezt a magatartást Jannus Pannonius elítéli, mert szerinete ez a humanista eszmények megtagadása.
2. Panegürikusz (dicsőítő ének) műfaja:
A költő egy-egy személy cselekedetét énekli meg ódai hangon. Ferrarai tanító mesteréhez 1073 soros dicsőítő éneket írt.
3. Elégiái: Borús hangulatú költemények, a költő szomorúságát fejezi ki.
- Búcsú Váradtól:
Cím: Személyes élményekhez fűződik
A reneszánsz ember érték rendje tükröződik. Azoktól a dolgoktól búcsúzik amelyek a reneszánsz ember számára fontosak.
- természet
- folyó
- könyvtár
- aranyba vont királyszobrok
Ellentétes érzelmek uralják a verset. Pl.: elválás, a búcsú fájdalma <-> Vonzódás

- Egy dunántúli mandulafáról: Műfaja: Epigramma formába sűrített elégia.
1466 táján: íródott Pécsen.
A vers ihletője: A Mecsek déli lejtőin, tél idején virágba borult mandulafa. A nem mindennapi látvány versírásra ihlette a költőt. A vers címe témajelölő cím.
A vers saját sorsának a jelképe: a Pannon télben kivirágzott gyenge fa halálra van ítélve, mint ős és a költészete. Virágzás és pusztulás élet és halál áll egymással szemben. Jannus Pannonius először fogalmazta meg a magyar költészetben a korán jött ember küzdelmét. Szellemi hontalanság gyötörte, ezt jelképezi a korán virágzófa.
A vers szerkezete:
- Az érdeklődés felkeltése /1-2. sor/
- Az alap szituáció bemutatása /3-4-5-6-7. sor/
- Kérdést intéz a fához. /nem egyszerűen 1 tavaszt mutat, hanem az újjászületés eljövetelét/