Az összeálló extrabazinális kőzetek

A kőzetalkotó szemcsék az üledékgyűjtő medencén kívül keletkeztek. Szemcseméret alapján három csoportba soroljuk őket:

1. Durvaszemű 20 cm – 2 mm

·         Kavicskő / konglomerátum

·         Törmelékkő / breccsa

2. Homokkőzet 0,2 mm – 2 mm

·         Homokkő

·         Lösz

3. Finomszemű 0,2 mm alatt

·         Agyag

·         Bauxit

·         Bentonit

·         Kaolin

A Bükk hegységi terepbejáráson gyűjtött ásványok bemutatása

plagioklász földpát

Ÿ  Lelőhely: Szarvaskő, Tardosi kőfejtő

Ÿ  Hasadásuk: tökéletes

Ÿ  Színük: fehér

Ÿ  Fényük: üvegfényűek

Ÿ  Kissé nyúlt, táblás megjelenésűek

Ÿ  A plagioklászok a legelterjedtebb és legközönségesebb kőzetalkotó ásványok. Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.

amfibol:

Ÿ  stötét alapon fekete megnyúlt téglatest

Ÿ  víztartalmú szilikátos nehézásványok

Ÿ  Gyakran fordulnak elő vulkanikus és metamorf kőzetekben

Ÿ  Ferromágneses tulajdonságúak lehetnek.

Ÿ  Hasadás: jó

Ÿ  Kristályai: hosszú oszloposak,lapokban gazdag

Ÿ  Szín: fekete,zöld

Ÿ  Keménység : 5-6

kalcit:

Ÿ  Lelőhely: Nagyvisnyó-Vihalovits kőfejtő

Ÿ  nyomás hatására, miután a mészkő konszulidálódik=törik

Ÿ  másnéven:mészpát

Ÿ  Ásványosztály:Karbonántok és rokon vegyületek Alosztály: Karboántok

Ÿ  Képlete: CaCo3

Ÿ  Kristályrendszer: trigonális

Ÿ  Megjelenési forma: ditrigonális

Ÿ  Keménység: 3

Ÿ  Hasadás: kiváló

Ÿ  Törés: egyenletlen

Ÿ  Színtelen vagy fehér

Ÿ  porszín: fehér vagy színtelen

Ÿ  fény: üvegfényű

A metamorfózis határai

A metamorfózis szilárd fázisú átkristályosodás. A kőzetek különféle földtani folyamatok (például orogenezis, szubdukció, utólagos magmabehatolás) hatására, eredeti képződési körülményeiktől jelentősen eltérő nyomás- és hőmérséklet viszonyok közé kerülhetnek, melyek során kőzetalkotó ásványaik kémiai és kristályszerkezeti átalakuláson (átkristályosodáson) mennek keresztül, valamint szerkezetük (például palásodás) és kőzetszövetük is megváltozik. Az ilyen módon keletkező kőzeteket metamorf kőzeteknek nevezzük.

A metamorf folyamatok jellemzésére használt két legfontosabb fizikai paraméter a nyomás (p) és a hőmérséklet (T), azonban ezek mellett a metamorf kőzetképződésben a kémiailag aktívfluidumok (jelük: C vagy X; gőzök-gázok és oldatok) is jelentős szerepet játszhatnak.

A metamorf folyamatokban fellépő nyomás típusai:

·         lito- vagy hidrosztatikai nyomás – p_hidr, irányítatlan és értéke átlagosan 3 kbar / 10 km; a fedő kőzetek nyomásából származik,

·         stressz- vagy irányított nyomás – p_stressz, kialakulásáért tektonikai folyamatok felelősek,

·         gőz- vagy fluid nyomás – p_fluid, a rendszerben lévő könnyen illók hatására alakul ki.

A kőzeteket érő hőhatásokért az alábbi folyamatok felelősek:

·         a Föld belső hője – hatása a felszíntől mért mélységgel arányos; a földkéregben tapasztalható hőmérsékletemelkedés mértéke a geotermikus gradienssel (egységnyi mélységnövekedésre eső hőmérsékletnövekedéssel) vagy a reciprok gradienssel (földi átlag 33 m/C°) jellemezhető, ami a Föld felszínén területenként változó, ugyanis elsősorban a nagytektonikai helyzet függvénye,

·         kőzetolvadék vagy magma behatolásából származó hő,

·         tektonikai folyamatok vagy meteoritbecsapódás során keletkező súrlódási hő.

A legtöbb üledékes kőzetben a leülepedés után nem sokkal, a betemetődés előrehaladtával megkezdődnek a fázisátalakulások, mely folyamatot diagenezisnek nevezik. Azok a nyomás- és hőmérséklet viszonyok, melyek esetében már metamorfózisról beszélnek a kutatók, azaz a diagenetikus és metamorf átalakulások közti határvonal bizonytalan és vitatott.

A felszínközeli, magmabehatolás következményeként lejátszódó kontakt metamorfózis néhány bar nyomáson megy végbe, míg a kimberlitből származó olivin-peridotit kőzetek képződése során a nyomás a 30-40 kbar-t is meghaladhatja.

A szilikátos kőzetekben a metamorfózis alsó határa 150±50 °C. A metamorfózis kezdetét leggyakrabban a következő ásványok megjelenése jelzi: heulandit, laumontit, glaukofán, prehnit,pumpellyit, stilpnomelán. Felső határát az a hőmérséklet jelenti, amelyen a kőzet még hosszú ideig szilárd fázisú marad, mielőtt anatektikus olvadása megkezdődik. Az olvadási hőmérsékletet azonban a nyomás, a kőzet összetétele és a könnyen illók jelenléte jelentősen befolyásolja. A földkéregben, 5 kbar nyomáson, száraz környezetben a gránit mintegy 1000 °C-on kezd megolvadni, míg H₂O jelenlétében ugyanez a folyamat már 660 °C-on elkezdődik. A bazaltos kőzetek esetében ugyanezek a hőmérsékleti értékek 1120 és 800 °C. Metamorfózis azonban nemcsak a földkéregben, hanem a köpenyben is zajlik, ahol a nagyobb nyomásviszonyok mellett 1500 °C-on is végbemehetnek szilárdfázisú reakciók, azaz a kőzetanyag megolvadása még ilyen hőmérsékleti tartományban sem következik be.

Az üledékes kőzeteket alkotó legfontosabb ásványok

Extrabazinális:

A laza üledékekben nincs cementáló anyag és a szemcsék egyenként függetlenek. Az összeálló üledékeket valamilyen cementáló anyag fogja össze, ezek legtöbbször ásványok: kvarc, limonit, kalcit, káliföldpátok, glaukonit.

Kvarc	SiO2	Gyöngyösoroszi, Telkibánya (repedéskitöltés)	Erdély: Felsőbánya, Kapnikbánya
Kalcit	CaCO3	Eger: Berva bánya	Szlovákia: Selmecbánya
Kvarc	SiO2	Gyöngyösoroszi, Telkibánya (repedéskitöltés)	Erdély: Felsőbánya, Kapnikbánya

Glaukonit:

o   Kőzetalkotó ásvány

o   Zöldeskék színű

o   Előfordulása: Sekély tengerekben képződik redukáló környezetben.
Főleg homokkőben, tengeri agyagban, márgában, fordul elő.

o   Fizikai tulajdonságai: Zöld színű pikkelyes halmazokat alkot, sűrűségre 2, 4 - 2, 95 g/cm³, Mohs keménysége: 2

Káliföldpát:

o   Kőzetalkotó ásvány

o   Képlete: KalSi₃O₈

o   mállása szolgáltatja a talaj káliumtartalmának jelentékeny részét és kitűnő kaolint ad

o   Gránitok, szionitek lényeges alkatrésze

o   vulkáni kőzetekben, (riolit, trahit, fonolit) előforduló káliföldpátoknak szanidin, a kristályos palák hasadékainak falán felnőtt színtelen v. fehér kristályoknak adulár a neve

Intrabaznális:

Kovaüledékek (kvarc, kalcedon, jáspis, opál, stb.)

Sókőzetek (kősó, gipsz, anhidrit)

Kovaüledékek:

Kvarc	SiO2	Gyöngyösoroszi, Telkibánya (repedéskitöltés	Erdély: Felsőbánya, Kapnikbánya
Kalcedon	SiO2	Gyöngyöstarján: Füledugó bánya	Dognácska (Románia)
Jáspis	SiO2	Gyöngyöstarján: Füledugó bánya	India, Madagaszkár
Opál	SiO2*nH2O	Gyöngyöstarján: Füledugó-bánya (szila, andezit kőfejtő)	Szlovákia: Simonka-hegy lábánál (Veresvágás)

Sókőzetek:

Gipsz	CaSO4*2H2O	Alsótelekesi gipszbánya	Szlovákia: Selmecbánya, Körmöcbánya
Kősó	NaCl	Nem fordul elő	Erdély: Parajd, Lengyelország: Wieliczka
Anhidrit	CaSO4	Perkupa	Erdély: Vízakua

Az üledékes sókőzetek

A sókőzetek (vagy evaporitok – az evaporáció = ’párolgás’ szóból) szóval olyan üledékes kőzeteket jelölünk, amelyek az anyagukat oldott állapotban tartalmazó víz, főleg tengervíz elpárolgása révén keletkeztek.

Kialakulása

Minden természetes víztömeg tartalmaz oldott ásványi anyagokat. Amennyiben az adott vízmennyiség elzáródik környezetétől, utánpótlása megszűnik, és párolgás révén a víz egy része vagy egésze a légkörbe távozik, a maradék oldat besűrűsödik, telítődik majd túltelítődik és a benne lévő anyagok kicsapódnak.

Előfordulásai

A földtörténetileg legjelentősebb, legnagyobb méretű ismert evaporit-lerakódásokra a messinai sókrízis idején került sor a Földközi-tenger medencéjében.

További példák:

·         Szárazföldi tektonikus süllyedékek korlátozott vízutánpótlással, jellemzősen trópusi vagy szubtrópusi területeken:

o   Afar-medence (Etiópia), Halál-völgy (Kalifornia)

·         Az óceánoktól elszigetelődött óceáni eredetű árkok:

o   Holt-tenger (Jordánia és Izrael)

·         Szárazföldi lefolyástalan medencék száraz vagy félszáraz éghajlati körülmények között:

o   Simpson-sivatag (Nyugat-Ausztrália), Nagy-sóstó (Utah)

·         Nem-medence jellegű területek, amelyeket csak felszivárgó artézi vizek öntöznek:

o   Nagy Artézi-medence, Ausztrália

·         Tengerparti sós lagúnák:

o   Irán, Szaúd-Arábia, Vörös-tenger, Kara-Bogaz-öböl

·         Lefolyástalan medencék rendkívül száraz éghajlattal:

o   Az Atacama, a Szahara és a Namíb-sivatagok bizonyos területei

Evaporit formációk

Az evaporit formációk fő tömegét legtöbbször, de nem feltétlenül a kősó adja. A különböző evaporit üledékek gyakran csak néhány százalékban tartalmaznak sót, a többit más kőzetek, karbonátok adják. Ahhoz, hogy evaporitnak határozhassunk meg egy formációt, elegendő, ha tartalmaz halit alakzatokat és/vagy kiszáradt, repedezett sár, agyag nyomait.

Az evaporitok gazdasági jelentősége

Az evaporit ásványok különböző csoportjainak nagy gazdasági jelentősége lehet. A nitrátok különösen fontosak Peru és Chile számára, ahol a kibányászott salétromból műtrágya és robbaóanyag készül. Jól ismert a kősó óriási jelentősége az ember számára. A mélységi sórétegek emellett igen alkalmasak lehetnek rádioaktív hulladék lerakására stabilitásuk és vízzáró tulajdonságuk miatt. A kősórétegek gyakran képezik kőolaj- és földgázhordozó képletek felett a záróréteget.

Az evaporit ásványok fő csoportjai:

·         Halogenidek: halit, sylvit (KCl), és fluorit

·         Szulfátok: gipsz, barit, and anhidrit

·         Nitrátok: kálium-nitrát

·         Borátok: bórax

·         Karbonátok: trona.

Az evaporitok kicsapódásának sorrendje oldhatóságuk ellentettje:

·         Kalcit (CaCO₃) és dolomit (CaMg(CO₃)₂)

·         Gipsz (CaSO₄-2H₂O) és anhidrit (CaSO₄).

·         Kősó (NaCl)

·         A kálium és magnézium sói.

A magmás kőzetek legfontosabb ásványai

Első helyen kell megemlíteni a Föld belsőbb öveiben, a felszíninél jóval nagyobb hőmérsékleten és nyomáson képződött, magmából kristályosodott ásványokat, melyeket emiatt magmás eredetűeknek hívunk. A magma olyan szilikátokban és oxidokban gazdag olvadék, melyben oldottan még könnyen illó anyagok (például hidrogénklorid, széndioxid, vízgőz) és, – igaz roppant különböző arányban – az egész periódusos rendszer kémiai elemei megtalálhatók. A magma a Föld mélyebb zónáiban képződik, ahol a szilárd kőzetek részlegesen vagy teljesen megolvadnak.

A magma olvadt szilikátokból és oldott gázokból álló, izzón folyó olvadék. A szilikátok szilíciumban (Si) gazdag vegyületek, amelyekben különféle fémek (főleg vas, magnézium, alumínium, kalcium, nátrium, kálium) fordulnak elő. E fémek és a szilícium oxidált változatai közötti kötésekből alakulnak ki a szilikátvegyületek, vagy rövidebben szilikátok.
A magma szilíciumtartalma összességében magas, de ezen belül változó lehet. Általában elmondható, hogy minél kisebb mélységből származik, annál nagyobb a Si-tartalma.
A magma megszilárdulása során az olvadt szilikátok ásványokká kristályosodnak ki, létrehozva a magmás kőzetek legfontosabb ásványi összetevőit. A kikristályosodás nem egyszerre történik. Az először kiváló ásványok a magmakamra mélyére szállnak le és ott felhalmozódnak.
A magmás kőzeteket felépítő szilikátásványok két csoportra oszthatók:
a) színes elegyrészekre (zöldes, feketés színű ásványok),
b) színtelen ásványokra (fehér színű, rózsaszínes, halványkék, vagy színtelen ásványok). A színtelen ásványok közül az ún. földpátfélék a legfontosabbak.

Csopotrosításuk:

Alkotórészei szerint:

a)      Szálikus: sok Si és Al, világos. Pl.: kvarc, földpát, földpátpótló

b)      Femikus: sok Fe és Mg, sötét, bázisos. Pl.: csillám, amfibol

Kovasavtartalom szerint:

a)      Telített: sok SiO₂, stabil. Pl.: földpát, csillám, amfibol

b)      Telítetlen: kevés SiO₂. Pl.: földptpótló, olivin

Kőzetek ásványok telítettsége szerint:

1)      Túltelített: önálló kvarcszemcsék is vannak, savanyú, ezen kívül telített szálikus ásványok.

2)      Telített: nincs szabad kvarc, nincs telítetlen ásvány. Szálikus és femikus ásvány is jelen van.

3)      Telítetlen: színes ásványok az uralkodóak.