Hangalak és jelentés kapcsolata

A szavakat úgy érzékeljük, hogy a leírt hangalakot látjuk, vagy a kiejtett hangsort halljuk. A szavak hangalakjához jelentés kapcsolódik.

SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS

Motivált és motiválatlan szavak:
A szavakat aszerint csoportosíthatjuk, hogy a jelölő (hangalak) és a jelölt között van-e bármilyen összefüggés.
 A motivált szavak: csoportját a jelölő és a jelölt hasonlósága hozza létre, a hangalak és jelentés kapcsolatának reális alapja van: a hangalak nemcsak felidézi, hanem szinte megjeleníti a tartalom valamely lényeges elemét (hangját, mozgását, ritmusát, tempóját, tulajdonságát)
- Hangutánzó szavak (reccsen, dörren, süvít, mekeg)
- Hangulatfestő szavak (baktat, tutyimutyi)
- Magas-mély hangrendű alakpárok (itt-ott, gyűr-gyúr, ez-az, tömpe-tompa)
 A motiválatlan szavak: a hangalak és a jelentés kapcsolata a legtöbb szóban pusztán hagyományon, megszokáson alapul, nem pedig valamilyen reális összefüggésen. Ugyanannak a dolognak a megnevezésére a különböző nyelvek más-más hangalakot használnak (apa – father)

A hangalak és jelentés összefüggései:
 Egyjelentésű szavak:
- A nyelvi jel hangsora csak egy jelentést idéz fel
- Egyjelentésű szó kevés van, elsősorban összetett szavak, szakszavak
(esőcsatorna, vármegyerendszer)
 Többjelentésű szavak:
- A hangsornak több jelentése van, amelyek között kapcsolat van
- Kialakulásuk: egy szót nyelvünk történetében az alapjelentéstől alkalmig eltérő jelentésben használták, majd a használat elterjedt, és megszilárdult az új jelentés [névátvitel]
- A szavak többsége többjelentésű
(tő, körte, levél)

 Azonos alakú szavak (homonímiák):
- A két hangalak megegyezik, de ez csak véletlen azonosság
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
 Szótári homonímiák (a szavak szótári alakjának azonosalakúsága): dob, ég, vár, csap
 Nyelvtani homonímiák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága): sírt (főnév – ige), merek (levest – úszni)
 Vegyes típusú homonímiák (szótári alakok és toldalékos alakok egyezése): szemét, hasad

 Rokon értelmű szavak (szinonímák):
- Szoros értelemben véve: A hangalak eltérő, de azonos valóságelemre utal (év-esztendő, tanuló-diák)
- Tágabb értelemben véve: a jelentések között eltérés, fokozati különbség, ill. érzelmi, szemléletbeli különbség van. (anya-édesanya-muter)



 Hasonló alakú szópárok (paronímiák):
- Tagjai közös tőből származnak, de más-más képzővel kapcsolódnak össze. A hasonló hangzás miatt jelentésük gyakran – helytelenül – egybemosódik, vagy felcserélődik
- A jelentésben nincs közöttük kapcsolat
- Csoportjai:
• Alakváltozatok: jelentés megegyezik, de hangalakban eltérés van (vödör – veder, mienk – miénk)
• Alakpárok: tagjai közös tőből származó szavak, de jelentésük különböző (egyenlőre – egyelőre, fáradtság – fáradság, helység-helyiség)[Ezekkel pl mondat is kell!]

 Ellentétes jelentésű szavak (antonímák):
- Az ellentétes jelentésű szavakat idegen szóval antonímáknak nevezzük (pl.: érdekes – unalmas)