A szöveg felépítése, szövegszerkesztés folyamata

A szöveg fogalma
A nyelv, a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál magasabb szintű nyelvi egység, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egység. Terjedelme: egyetlen mondattól – egész regényig.
• Tartalom szempontjából: teljesség; Megformáltság szempontjából: kerekség, lezártság érzete.
• Szerkezete: Kisebb egységekre tagolódik: fejezetek, bekezdések, mondatok. Bevezetés, tárgyalás, befejezés.

Szerkezettípusok: lineáris, párhuzamos vagy ellentétező, mozaikszerű vagy keretes, asszociatív (képszerű)
A szöveget a mondatok véletlen halmazától az összetartó erő különbözteti meg. Ez a szövegkohézió, vagy szövegösszetartó erő. A szöveg megformáltságát két alapvető tényező befolyásolja. Új jelentéssel gazdagítja az elsődleges, szövegszerű jelentést.
• Szövegösszefüggés (kontextus): nyelvi környezet, az összefüggések, körülmények együttese.
• Beszédhelyzet (szituáció): Aktuális, konkrét helyzet (hely, idő, szándék, partner stb.)

A szövegösszetartó erő összetevői:
• Nem nyelvi tényezők (a szövegalkotást és a befogadást határozzák meg)
• Jelentésbeli kapcsolóelemek
• Nyelvtani kapcsolóelemek

A szövegkohézió fajtái: (10-es TK / 110.o példák + Sütő András szövege)

Lineáris kohézió (vonalas, egyenes vonalú): Nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek, melyek a szavak, mondatok közötti nyelvtani összefüggést biztosítják.
Eszközei: kötőszó, rámutató szó, egyeztetés, toldalékok (igeragozás, birtokos személyjelek, birtoktöbbesítő jel, többes szám jele stb.), hiányos mondatok, határozott névelő használata, szórend és mondatrend (a tagmondatok sorrendje az összetett mondatokban).

Globális kohézió (átfogó, az egészre vonatkozó): A mondatok között tartalmi, jelentés szintű összefüggést biztosítják. (leggyakrabban: kapcsolatos, ellentétes, magyarázó következtető összefüggés)
Eszközei: ismétlődő szószerkezetek, azonos valóságdarabra utaló szó (izotóp, pl.: rokon értelmű, többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú szavak, kifejezések), névmások, párhuzam, ellentét, logikai elrendezés, cím, kulcsszók, tárgyak, szereplők ismétlődő előfordulása.

Téma-réma (ismert rész – új információ): Az ismert és az új információ arányát a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg.
A beszédtempó fokozott szerepe: az ismert részt gyorsabban, a még ismeretlent lassabban mondjuk.
A szórendet is befolyásolhatja. Az új, fontos, hírértékkel rendelkező részt általában az állítmány elé helyezve emeljük ki. Összetett mondatokban a tagmondatok sorrendjét is meghatározza.