A Szóalkotás módjai

1.) Szóképzés
A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés. Egy meglévő szóból képző segítségével új jelentéssel bíró szót alkotunk.

A képzett szó jelentésváltozata különböző mértékű lehet. (Egészen mást jelent: asztal-asztalos, vad-vadász, vet-vetés). Minél kisebb mértékű a változás, annál inkább hangulati hatású. A szóképzés általában nem tudatos szóalkotási eljárás, az ösztönös szóalkotási készség hozza létre, hasonló fellépésű szavak mintájára. A nyelvújítás korának képzett szavai szándékos, tudatos alkotások. Pl: fagyaszt, fogyaszt, lázong, me-reng.

A képzett szó szerkezete:

alapszó+képző=képzett szó (származék szó)
kiált+vány=kiáltvány

A képző az alapszó jelentésén kívül gyakran szófaját is megváltoztatja (ír-írás, kész-készül, kel-kelendő).

2.) A szóösszetétel

A szóösszetétel: a képzés után a leggyakoribb szóalkotási mód. Két meglévő szót úgy illesztünk össze, hogy egy új jelentéssel bíró szó legyen. Az új szó jelentése nem azonos a két szó jelentésének összeadásával.
Az összetett szó két értelmes részre bontható: előtag + utótag.
A többszörösen összetett szavak a több szóból keletkezett szavak. Pl.: vasútállomás = vasút + állomás = vas + út + állomás.

A szóösszetételnek két típusa van (az elő és utótag közötti viszony alapján):

Alárendelő összetétel: alanyos, tárgyas, határozós, jelzős

Mellérendelő összetétel: kettőzések, ikerítések, valódi összetétel
A szóösszetétel a szóképzés mellett a szóalkotás legtermékenyebb módja. Az összetett szó úgy keletkezik, hogy két szót egyetlen szóvá illesztünk össze. A szóösszetétel ered-ménye egy új szó, melynek jelentéstartalma más, mint tagjainak külön-külön. Az össze-tett szó tagjai maguk is lehetnek összetett szavak (rendőr + kapitány), ilyenkor többszö-rösen összetett szóról beszélünk.

Az összetett szavak fajtái: az előtag és utótag viszonya alapján vizsgáljuk, osztályozzuk.

1., mellérendelő: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak. A mondatban külön-külön ugyanolyan mondatrészek szerepelnek.
- kettőztetés (egy-egy, olykor-olykor, már-már)
- ikerszó (icike-picike, izeg-mozog, gizgaz)
- valódi összetétel (jön-megy, süt-főz, híresneves)

2., alárendelő: Tagjai nem egyenrangúak. Az előtag az utótagnak valamilyen mondatré-sze, tehát az előtag alá van rendelve az utótagnak.
- alanyos összetétel (porlepte, madárlátta)
- tárgyas összetétel (földművelő, villanyszerelő)
- határozós összetétel (bérbeadás, idevaló)
- jelzős összetétel (hidegvérű, főhős)
- minőség (jószívű)
- mennyiség (háromszög)
- birtokos (faág)
Jelentéstömörítő összetételnek nevezzük az olyan alárendelő összetett szavakat, ame-lyeknek elő- és utótagja között valamilyen bonyolultabb összefüggés van. Értelmezése több irányból is megközelíthető. (vámvizsgálat, lépcsőház, éjfekete)
Legtöbbjük hasonlatot tömörít: vérvörös, kénsárga, kőkemény. Ezek összevont hasonla-tok, a szépirodalmi stílusban metaforák.

3.) A szóalkotás ritkább módjai
A szóalkotás két leggyakoribb módja a szóképzés és az összetétel.
Ezeken kívül azonban számos más módja is lehet a szóalkotásnak. Gyakran megle-hetősen szokatlan helyzetben és módon is keletkezhetnek új szavak. Főként a XX. szá-zadban találunk erre számos példát. (mozaikszavak létrejötte, stb.)
Szóelvonás
Szóalkotási mód, amikor egy látszólagos vagy rosszul tagolt szóból egy addig nem létező alapszót vonunk el. Már évszázadokkal ezelőtt is születtek így szavak:
 Kapa főnév a kapál igéből
 Vád főnév a vádol igéből
Napjainkban főként igék „keletkeznek” így. (Olyan összetételekből vonjuk el eze-ket, amelyek előtagja jelző, utótagja főnév vagy igenév:
 nagymosás – nagymos
 gépírás – gépír
 főjavítás – főjavít

Szórövidülés
A szóalkotás alkalmával pusztán a szó eleje és a szó vége marad meg.
Ómagyar kori korai szórványemlékeinkben is találhatunk ilyen példákat. Személy-nevek esetében:
 Domokos – Dom
Keresztneveknél használt általános rövidítések:
 János – Jan-i, Jan-csi
 Katalin – Kat-i
Közszavakban is akadnak ilyen példák, bár ez sokkal ritkább forma:
 tulajdonos – tulaj
 köszönöm – kösz
 irtózatos – irtó
Szóvegyülés
Két hasonló (rokon) jelentésű szó hangalakjának keveredésével jön létre az új szóalak. (Az új hangalak mindkettőre hasonlít, jelentése is összefügg az alapszavakéval.)
 csupa, kopasz – csu-pasz
 zavar, kerget – zar-gat
 csokor, bokréta – csok-réta
Szóhasadás
Egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, de ezek a jelentések bi-zonyos idő elteltével eltérnek egymástól (Grétsy-féle szóhasadás).
 bozótos – bozontos
 doboz – toboz
 csekély – sekély
 kamara – kamra
 cseléd - család
Mozaikszó-alkotás
Ez az egyik legújabb szókincsbővítő változat, valamikor a XIX. század második felé-ben jelent meg. A mozaikszavak olyan rövidítések, amelyeknek kiejtése csak a rövidülés betűit veszi alapul, a teljes szót figyelmen kívül hagyja:
 Magyar Államvasutak – MÁV
 Egyesült Nemzetek Szervezete – ENSZ

Későbbi fejlemény, mely nem pusztán a kezdőbetűk összevonását jelenti, hanem a szóeleji betűcsoportokét: szóösszevonás
 Magyar Hajózási Részvénytársaság – MAHART

A közszavaknál is találunk példákat:
 televízió – tv (tévé)
 tuberkulózis – tbc (tébécé)
Népetimológia vagy szóértelmesítés
A szóalkotás azon fajtája, amikor idegen, nehezen értelmezhető új szót egy már is-mert szóhoz hasonlóvá formálunk. Nem túl gyakori forma:
 turberosa (latin) – tubarózsa
 kara katna (török ’fekete madár’) – kárókatona
 samostrel (szláv ’magától lövő’) – számszeríj
 фуфайка (orosz: fufajka) – pufajka
A mozaikszók kiejtése és néhány helyesírási tudnivaló
 Azon mozaikszók kiejtése, amelyek alkalmasak az egybeejtésre (szavaknak tekintjük őket):
 ELTE, MÁV, MALÉV
 Egybeejtésre alkalmatlan mozaikszók (a betűk kiejtése):
 PM (péem), BKV (békávé), PPKE (pépékáe), MKB (emkábé)
 Az idegen eredetű mozaikszók egy részénél az eredeti kiejtés átvétele látható:
 FIAT, NATO
 Gyakori az idegen betűzés:
 CIA (sziájé), UIP (juájpi), VIP (viájpi)
 Akad olyan eset is, amikor az eredeti formát kiszorította a latinos kiejtés:
 UNESCO (uneszkó)