A magyar felvilágosodás képviselőinek nem csak a társadalom szerkezetét kellet volna megreformálniuk, hanem szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy Magyarország kulturális elmaradottsága hatalmas Európával szemben.
Az újítás igénye tehát minden téren áthatotta a felvilágosodás gondolkodóit. Új stílusirányok jöttek létre (klasszicizmus, szentimentalizmus) és ennek megfelelően új műfajok is (pl. szentimentális levélregény stb.). Azonban ez a folyamat viszonylag lassú volt, mert kezdetben csak az arisztokrácia került érintkezésbe a felvilágosodás szellemiségével. Egyes arisztokrata családok könyvtáraiban megtalálhatóak voltak a francia felvilágosodás legismertebb művei, majd később néhány főúr közvetlen kapcsolatba is került az európai felvilágosodással:Teleki József Rousseau-val, Fekete János pedig Voltaire-rel levelezett.
Azonban az arisztokrácia mégsem volt alkalmas a felvilágosodás elterjesztésére kis létszáma és speciális társadalmi helyzete miatt. Ez a feladat a középnemességre várt, amely látóköre azonban nem terjedt ki az európai kultúrára. Ez az akadály akkor hárult el, amikor Mária Terézia megszervezte Bécsben a magyar testőrséget, amelynek tagjai a magyar középnemesség tagjaiból kerültek ki.
A testőrírók közül kiemelkedik Bessenyei György (1746-1811), akinek első művei 1772-ben jelentek meg nyomtatásban, s ezért ezt a dátumot tekinti az irodalomtudomány jelképesen a magyar felvilágosodás kezdetének. A kor másik kiemelkedő alakja Batsányi János (1763-1845), ki Baróti Szabó Dávid (1739-1819) és Kazinczy Ferenc társaságában megalapította az első irodalmi lapot, a Magyar Museumot (1778-1792).
Csokonai stílusbeli sokszínűsége
Csokonai Vitéz Mihály a XVIII. Század második felének legnagyobb és legjelentősebb költője. Balassi után ő az első a magyar irodalomban, aki világirodalmi rangú költőnek nevezhetünk. Ő volt az első költőnk, aki csak poéta kívánt lenni, s csak ebből akart megélni, de sajnos hazánkban, ebben az időben még nem volt nagy kereslet az írói tehetségre, ezért terve meghiúsult.
Nagyon sokszínű költő volt, több stílusirányzat is hatott rá, ilyen volt például a klasszicizmus, a rokokó, a szentimentalizmus és a népies műfajok is. Témáiban is sokoldalú volt, sok minden foglalkoztatta, mint például a társadalomkritika, a magány vagy a szerelem.
A felvilágosodás egyben művelődéstörténeti korszak is volt. Uralkodó stílusirányzata a klasszicizmus, mely az antik görög és római művészeteket tekintette mintának, s céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, s szentül hittek abban, hogy a “józan ész” az antik remekművek elemzése útján képes elvonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait, s a művészeknek a szabályok megtartása, s azoknak alkalmazása a feladatuk.
Az antik szabályokat nemcsak követték, hanem dogmává merevítették őket, így a hármas egység szabályát is. Törekedtek a formai tökéletességre, a szerkezetnek zártnak, fegyelmezettnek, arányosnak, világosnak és érthetőnek kellett lennie.
Elvetettek minden felesleges díszítést, a pompás képek helyett egyszerű metaforákat használtak, de ez az egyszerűség nem jelent hétköznapiságot, hanem választékos, igényes ízléssel, nagy műgonddal párosul.
Emberideálja a nagy arányú, de szenvedélyeit fegyelmezni tudó egyén. A klasszicizmus legfőbb műfajai az eposz, a tragédia, az óda és az epigramma, de ezen kívül kedvelte a tankölteményt, az államregényt.
A klasszicista stílusjegyek leginkább a felvilágosodás szellemében írt verseiben mutatkoznak meg. A “Konstancinápoly” és “Az estve” című művek a két verstípusból, a szentenciából, mely egy antik költő bölcs mondásainak részletező kifejtése, a másik, a pictura pedig a természet, tájak, emberek leírása. Mindkét versben ezek váltakozása építi fel szerkezetüket.
A Konstancinápoly első harmadában a pictura a térbeli rendezőelvet követi, a tenger felöl közelíti meg a várost, melynek utcáin végighalad, majd egy belsőbb, intimebb térbe vezet. Néhány gondolat erejéig a leíró hangnemet a játékosság, könnyedség váltja fel, majd ismét a szabadba vezet minket a költő. A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül, mely a szentencia sajátosságait hordozza.
A klasszicizmus egyik jellemzője, hogy a költők kittek a józan észben és mindent ennek alárendelve bírálták a világot. Másik igen jellemző vonása, hogy fő feladatának tekintette az utánzást. Csokonai mintaképe Rousseau volt, mégsem egy az egyben másolta a rousseau-i eszméket, hanem beolvasztotta azokat saját korába. A legfontosabb elemeit azonban megtartotta életelvének, az arany középutat, s ehhez mindvégig ragaszkodott.
Az estvében a középső szentencia részt két picturai egység fogja közre. A kezdő sorokban a táj rokokó leírásával kezdi, de a rokokó jegyeinek alkalmazása csak hozzásegíti a költői képek finomításához. A középső részben, a szentenciában, hang és vizuális hatásokkal idealizálja a tájat, melybe menekül a költő.
Elmélkedik a világról, a mondatokat nem bonyolítja, egyszerű metaforákat használ, de ez az egyszerűség nem jelent hétköznapiságot, sokkal inkább választékos, igényes ízlést takar. A verset formai tökéletesség jellemzi, szerkezete szabályos, zárt, mint ahogy a klasszicizmus követeli.
A rokokó jelenléte Csokonai költészetében nagyon jó hatással volt verseire, művészetére. Finomabbá tette a versek szerkezetét, dallamosabbá váltak, nőtt a dekorativitás. A versek mondatszerkezete is könnyedebbé vált, melynek igazán nagy mestere volt. A ritmusban újdonságokat fedezett fel, a magyaros formába beleolvasztotta az időmértéket. Az európai rokokóból sok mindent átvett, de ezeket beolvasztotta saját friss, vidám, népies költészetébe.
Világszemlélete vidám, derűs életérzés, játékosság jellemzi. Imádja a bravúrok rímeket, a ritmust. Az időmértékes és a hangsúlyos verselést összesűrítve létrehozta a szimultán verselést. Összetett költői képeket használt, mely minden érzékünkre hat. Legfontosabb jellemzője a miniatűr kultusz, mindent lekicsinyít, apró állatok, kicsinyítő képzők jelennek meg a művekben.
A Tartózkodó kérelem című versben a felsorolt rokokó jellemzők számos darabja megtalálható. Ilyen például a miniatűr kultusz, a “kis tulipánt”, mely egyszerre hordozza magában a rokokó és a népiesség jegyeit is.
Számos könnyedséget, lágyságot kifejező szó van benne, mint például a “ragyogása”, “harmatozása”, “ambrózia csók”. Ez a szókapcsolat egy tipikusan rokokó elem, ennél egyszerűbbet és frappánsabban nem is lehetne írni. Érzékletes metaforákat használ a költeményben, mellyel jellemzi a lány szemét, száját.
A versen végigvonul a táncos jókedv, a játékosság, ennek jele, hogy még egy csöppnyi erotikát is fellelhetünk: “ajakid harmatozása”. Ritmusa is tipikusan rokokó, bimetrikus, vagyis az időmértékes és a magyaros verselés ötvözete.
A szentimentalizmus a romantikához közeli, az érzékenység kultuszát értjük rajta. Az empirizmusra épült, az érzelmeket, a lelki folyamatokat vizsgálja és állítja az irodalmi alkotások középpontjába. Az érzelmek szabadságát hirdeti. A szentimentalizmus irodalmának tipikus szereplői szerelmesek, akik bár érzelmekben rendkívül gazdagok, valójában cselekvésképtelenek, csak szenvedni, lemondani tudnak, sorsuk a pusztulás.
Összefonódik a természet kultuszával, a hősök a természet magányába menekülnek. Hangneme lírai, melankolikus. A műnemek közül a lírát helyezi előtérbe, műfajok közül pedig az elégiát, jellegzetes műfaja a napló-, levélregény.
Csokonai életének fontos eleme volt a Lilla szerelem, a szentimentalizmushoz a Lilla szerelem csalódottsága, társadalmi és irodalmi közéletbeli magánya vezette. Ebben a korszakban lírai, elégikus verseket írt. A Magányossághoz című verse az egyik legkiemelkedőbb szentimentalista alkotása.
A költeményben a szentimentalizmus egyik legjellemzőbb eleme jelenik meg, Csokonai a zsibongó város elől a természet magányába menekül, ott talál menedéket. A magány mentsvár a költőnek, benne találja meg belső harmóniáját.
Valódi érzelmeket ábrázol, sőt lelki folyamatait is, azt, hogy hogyan érez egy társtalan, meg nem értett költő, és azt, hogy hogyan kerülhet olyan környezetbe, mely számára tökéletes.
A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versében a népi vonás még csupán a tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt érzett aggodalomban és a keserűségben jelentkezik. Kifejezi szomorúságát amiatt, hogy nincsen tanulási lehetőség, ennek következtében óriási a tudatlanság. Félti a gyerekeket, hogy apjuk sorsára jutnak. Ezzel egy időben azért bízik a jövőben, jobb sorsról áhítozik.
A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. Népies életképei közül az egyik a Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Népies elemekkel tűzdelt a műdal, a “gerlice”, a “pántlika” szavak is ezt mutatják. Története egy tipikus népi életkép, egy katonát búcsúztat kedvese.
Fiatalon derékba tört költői pályája, s így irodalmi terveit csak töredékesen tudta megvalósítani. Életműve így is a halhatatlanság szintjére jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése