Örkény István: Tóték

Örkény István: Tóték

Az 1945 utáni magyar irodalom nemzetközileg is elismert alakja. A 20. századi magyar próza és dráma kiváló képviselője, meghatározó élménye a 2. világháború és a zsidóüldözés, majd a hit és a keserű csalódás a kommunista diktatúrában. A prózán belül a regényeivel és a novelláival tűnik ki.

Művei groteszk hatásúak, a groteszk, esztétikai minőség, melyben a félelmetes és a torz elemek a mulatságosa és a nevetséges vonásokkal ötvöződnek, így hatásuk egyszerre komikus és borzongatató. A groteszk közeli rokona az abszurd, többnyire kölcsönösen hatnak egymásra. Az abszurd olyan esztétikai minőség, amelyben a jelenségeket hihetetlennek, lehetetlennek érzékeljük. Hatása meglepő és kiszámíthatatlan.

Életének főbb állomásai:

1912.-ben született Budapesten. Zsidó származású, nagypolgári családból származik, néhány évet leszámítva Budapesten töltötte egész életét, és itt is halt meg 1979.-ben. Elemi iskoláit, majd a piarista gimnáziumot Pesten végezte, 1930.-ban tett érettségi vizsgát, 1934.-ben szerzett gyógyszerész diplomát, majd 1941.-ben vegyészmérnöki diplomát. Első munkái a Szép Szó című folyóiratban jelentek meg. 1938.-tól ’’39.-ig Londonban és Párizsban élt. 1942.-ben munkaszolgálatra hívták be, majd 4 ás fél évig hadifogságban volt. 1946.-ban tért haza. Az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott. Az 1956.-os forradalomban való részvétele miatt 1958 és ’’63 között nem jelent meg írása, igazán nagy művei a ’’60-as évekre tehetők. 1973.-ban megkapta a Kossuth-díjat, a Tóték című darabjáért, Párizsban a Fekete Humor nagydíjat kapta.

Művei:

-          Szociográfiai jellegű művek:

o   Lágerek népe

o   Emlékezők

o   Voronyezs

-          Kisregényei:

o   Macskajáték /színdarab is készült belőle/

o   Tóték

-          Egyperces novellák

Utolsó műve Forgatókönyv címmel készült el.

Egyperces novellák: A műfaj és az elnevezés Örkénytől származik. A mű terjedelmére utal, rövidebb a megszokottnál, ugyanakkor többször és figyelmesen kell elolvasni. Jellege groteszk, az írói közlés csak a legszükségesebbre szorítkozik, a mű értelmezése a képzeletre van bízva. Például In memoriam dr. K. H. G.

A mű változatai:

-          Kisregény változata, 1964

-          Dráma változata, 1967

-          Film változata, 1979 /Isten hozta őrnagyúr!/

Műfaja:

-          Komikus elemekkel átszőtt tragédia

-          Tragikomédia

-          Groteszk dráma

A mű történelmi háttere: Valóságos, a II. világháború idején, bár egy békés faluban játszódna az események, a háború és a front megszabja a szereplők cselekvési lehetőségeit.

A mű helyszíne: 2 ellentétes világ, a háború zűrzavara, és egy látszólag békés idilli falu, Mátraszentanna.

A mű cselekménye: Valószerűen kezdődik, de egyre több képtelen helyzet ötlet jelenik meg benne. Az események, bár végig Mátraszentannán játszódnak, mégis érezni lehet a háború hatását a falubeliek életére.
A főszereplők Tót Lajos, tűzoltóparancsnok és családja, Mariska /feleség/, Ágika /leányuk/, akik 2 hétre vendégül látják az orosz fronton harcoló fiúk parancsnokát, Varró őrnagyot. Igyekeznek a kedvében járni, hogy fiúk a fronton jobb körülmények közé kerüljön. Az őrnagy furcsa szokásai teljesen felborítják a család mindennapjait. Alkalmazkodnak, sőt megalázkodnak a fiuk kedvéért.

A történek abszurd helyzetei: Tót elfogadja, hogy délben reggeliznek, és este ebédelnek, hogy sisakját Tót a homlokába húzza, és roggyasztott térddel jár, hogy ne legyen magasabb, leszokik az ásításról, dobozolnak állandóan, nehogy a semmittevés legyen rajtuk úrrá. A megalázkodás azonban értelmetlen, hisz a fú időközben elesett a harctéren. Ezt az olvasó már a legelején megtudja, a postás ugyanis aki manipulálta levelekkel, elrejti a levelet melyben a rossz hír érkezett. Így Tóték minden tette nevetséges, hisz valójában egy halott életéért küzdenek. Két hét elteltével az Őrnagy távozik, azonban a család öröme rövid ideig tart, hisz a vonatok nem közlekednek, ezért az Őrnagy visszajön. További szenvedésüket a családfő akadályozza meg. Tót a margóvágóval 4 felé vágja az Őrnagyot. Ez groteszk mód.

Jellemek: Az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja az író.

Varró őrnagy képviseli a hatalmat. Parancsoláshoz szokott katona, akinek személyiségét szétrombolta a háború, így egyrészt tekinthetjük a háború áldozatának is, de ugyanakkor Tóték szolgalelkűsége zsarnokká teszi.

A Tót család fiúk érdekében hoz áldozatot. Mariska és Ágika engedelmesek, ők alkalmazkodnak az őrnagy személyiségéhez.

Tót Lajos, tűzoltóparancsnok szenved a változásoktól, bár lázadozik, de menekülési kísérlete groteszk. Nem mer szembeszállni az őrnaggyal, csak amikor visszatér, akkor lázad fel sorsa ellen.

A dráma azt mutatja, hogy az ember szuveneritása ellen támadó durva erőszakot nem szabad eltűrni, ellene lázadni kell.