Balassi Bálint Vitézi költészete

A 15-16. századra tehető a magyar reneszánsz.

Korszakai:

1.       1450-1530: Latin nyelvű irodalom korszaka, Jannus Pannonius Költészetének korszaka. Osztálybázisa a nemesség. E kor tudatos támogatója Hunyadi Mátyás: megépítteti a visegrádi palotát, Pozsonyban egyetemet alapít, támogatja a könyvnyomtatást, híres könyvgyűjteménye a Corvinák /Az ókortól a 15. századig terjedő időszak legjobb tudósainak műveit tartalmazó gyűjtemény/

2.       1530-1570: A reformáció ideje, az irodalom anyanyelvűvé válásának kora.
Híres alkotók:

-          Tinódi Lantos Sebestyén

-          Bornemissza Péter
/Balassi Bálint nevelője/

-          Heltai Gáspár
Fabula műfajának megteremtője/tanító jellegű állatmese/

3.       1570-1600: A reneszánsz virágkora, Balassi Bálint költészetének ideje.

4.       1600-1640: Késő reneszánsz illetve a Barokkhoz való átmenet.
Képviselői:

-          Rimai János /Balassi Bálint utódja/

-          Szenci Molnár Albert/zsoltár fordításai ismertek/

Élete: 1554-ben született Zólyom várában, gazdag családba. Eseménydús életet élt. Apját fenségárulással vádolták, Lengyelországból menekültek. Nevelője Bornemissza Péter, lelkész, író. Az apja Erdély fejedelme ellen küldte Balassit. Nemes úrként bántak vele. Közben az apja meghalt, rokonok kiforgatják a vagyonából, és ezért megismerkedik Losonczi Annával, szerelmes lett de férjes asszony volt, a nő viszonozta szerelmét. A nő férje meghalt, érdekházasságot köt az unokatestvérével, Dobó Krisztinával a vagyona miatt. Az egyház felbontotta a házasságot. Közben elfoglalja Sárospatakot. Ez a Habsburgok szemében lázadás volt. Egerben hadnagyi rangot tölt be. De összeférhetetlensége miatt leküldték onnan. Esztergom ostrománál halálos sérülést kapott.

Költészete:

-          Magyar nyelven írta verseit

-          Reneszánsz vonások jelennek meg: szeretet, életöröm

-          Fontos értékek: szerelem, vitézség és a természetnek és Istennel való közvetlen viszony.

Egy katonaének:
1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországban bujdosott. A haza eddig hiányzott költői szótárából, a szülőhaza csak mos szépül “édes hazává”, mikor már hazátlanná vált. Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, melyeket nagyon szeretett. A költeményből hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, a marasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. Az utolsó és az utolsó előtti töredékes strófa kivételével mindegyik versszak végén más és más csúcsformula van: ez Balassi nyelvi gazdagságát bizonyítja. A “szerelmes ellenség” nyilván Losonczy Anna.
Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává.
Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is.
A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. Az egy katonaének “hárompillérű kompozíció”, s ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa.
Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is. A felkiáltásszerű szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végek élete mellet, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud. A következő szerkezeti egység (2-4.) az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt az sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete.
Az 5. versszak a “második pillér”. Az 1. szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordul közvetlenül a költő, közvetett címzettjeit, az olvasókat pedig érzelmi érvekkel akarta meggyőzni a végvári élet szépségéről. Most az 5. strófában a részleteket elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaélet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenségét kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” A „szép tisztesség” és a humanista “hírnév” övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az “édes haza” és a kereszténység védelmét. Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz emberi teljességhez.
A következő nagy szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.). Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből. A korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a nyalka hetykesége, férfiassága, uralkodott, az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: “súlyosan vagyon az dolog harcokon”, “kemény harcok” , ” éhség, szomjúság, nagy hévség”, “véresen, sebekben halva sokan feküsznek” szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban.
Ott: a “nyugszik reggel, hol virradt” s a “mindenik lankadt s fáradt” kifejezések még csak a csataviselések utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelentik, itt: a “halva sokan fekszünk” s a “koporsója vitézül, holt testeknek” már az örök elnyugvást, a hősi halált tudatják. CSillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek természete és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.
A harmadik pillér a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az “ifjú vitézeknek” “ez világon szerte-szertén” megvalósult hírnevét örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra. Az utolsó sorban már a búcsúzó ,költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.