A beszéd és a nyelv viszonya

A nyelv és a beszéd az emberré válás során egyszerre alakult ki, mindkettő egyformán nélkülözhetetlen, és egyik sem helyezhető a másik elé. Megkülönböztetése Ferdinand Saussure (szosszűr), francia nyelvész nevéhez fűződik. A nyelv sajátos jelrendszer, melynek egymásra épülő szintjei vannak.

A nyelv jellemzői:

-          társadalmi jelenség

-          a nyelvet minden ember elsajátítja

-          az egyéntől független

-          a beszéd alapja, a beszédből fejlődött ki

-          eszközkészlet, amelyből a kommunikáció során szöveget alkotunk.

-          funkciója az ismeretek továbbítása, közvetítése

A beszéd a kultúra átadásának módja. A mondatok végtelen sorából áll, összefoglaló neve mindannak, amit egy közösség tagjai érintkezésük során mondanak.

A beszéd jellemzői:

-          A nyelv elemkészletéből jön létre.

-          Annyi féle, ahányféle a beszélők mondanivalója, szándéka, hangulata.

-          A beszélő lelki állapotát tükrözi.

-          Egyéni jelenség: minden embernek annyira jellemző a beszéde, hogy akár fel is tudjuk ismerni róla.

-          A beszéd minősége javítható, az igényes nyelvhasználat a társadalmi érvényesülés alapja.

Beszédfunkciók: Az emberi beszédben a tájékoztató, a kifejező és a befolyásoló funkciók érvényesülnek. A beszélő a megnyilatkozásaival kifejezi érzéseit, befolyásolja, azaz cselekvésre akarja késztetni a másik embert, és tájékoztatja, azaz közli a valóságra vonatkozó ismereteit.

B tétel: A szöveg felépülésének feltételei: -          megfelelő környezet -          hallgatóság -          figyelem -          közös nyelv -          közös előismeret -          beszédhelyzet megléte

Kiegészítő funkciók:

-          kapcsolattartó

-          értelmező

-          esztétikai funkció