Mutassa be az önálló Erdélyi Fejedelemség sajátos etnikai
összetételét: a „három nemzet” egymástól eltérő társadalmi-életmódbeli
helyzetét és szokásait (vallását)!
Erdély külpolitikai helyzete??
A belső és külső béke fenntartásának céljai?
A vallási türelem szerepe és egyedisége a kor Európájában?
A korabeli erdélyi etnikumok életmódbeli, vallási jellemzői?
Az Erdélyi Fejedelemséget sokszor nevezik önálló országnak és a magyar állami szuverenitás egyedüli őrzőjének a három részre szakadt történelmi Magyarország korszaka alatt. A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak. A függő viszony mindkét ország számára előnnyel járt. Erdély számára a török védnökség egyenesen az önálló állami léte biztosítékát jelentette a szüntelenül fenyegető Habsburg Birodalommal szemben. Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Az erdélyi fejedelem évi adót (haradzs) fizetett az Oszmán Birodalomnak, kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán egyetértése nélkül. Belpolitikájában azonban teljesen független volt. Erdélyben nem állomásozott török hadsereg. Csak a szultán nagykövete volt jelen Gyulafehérvárott, ugyanúgy ahogy az erdélyi fejedelemnek is állandó diplomáciai képviselete volt Isztambulban. Az erdélyi fejedelmek többnyire igyekeztek nem tenni olyan lépéseket, amelyek sértették volna a török szövetséget, például kerülték a Magyar Királyság újraegyesítésére irányuló nyílt külpolitikai tevékenységet. Cserébe a szultán is lemondott az erdélyi belpolitikába való beavatkozásról és a fejedelmek önállóságának bármiféle korlátozásáról. Ha ezzel próbálkozott volna, akkor az Erdélyi Fejedelemség, mint az egykori Magyar Királyság utóda, a magyar királyként uralkodó Habsburgok közbelépésére is számíthatott volna. Bár ez a Habsburg közbelépés sohasem bizonyult valóban hatékonynak, de a lehetősége elég volt ahhoz, hogy az erdélyi fejedelem visszarettentse vele a törököket. Ez volt az erdélyi fejedelmek híres „hintapolitikája
Valláspolitika : A 16. században szinte az egész magyarság a református (kálvinista) vallás híve lett, amely a Habsburgokkal való szembenállással is összekapcsolódó „nemzeti ügy” lett. Miközben Nyugat-Európában a kegyetlen vallásháborúk tomboltak, az első erdélyi fejedelem, János Zsigmond az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. A reformáció erdélyi támogatása óriási hatást gyakorolt a magyar tudomány és a magyar nyelvű irodalom fejlődésére is.
A hosszú válság után az 1613-48 közötti időszak az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. A magyar nemesek (reformátusok), a kollektív nemességet birtokló székelyek (katolikusok) és a városi kiváltságokat élvező szászok (evangélikusok) a másik két magyar országrész lakosságához képest jómódúak voltak, és az ország egész lakossága biztonságban élt. A románok (ortodoxok) Nem alkottak nemzetet, csonka társadalmuk volt(nem volt nemességük) és pásztorkodásból éltek.
,,Erdély magyar társadalmának szerkezetét a kis – és középbirtokos nemesség túlsúlya jellemezte: A nagyobb birtokosok kézen lévő néhány faluból álló nem hasonlíthatók a királyi országrész nagybirtokaihoz. Itt nem alakult ki az örökös főrendiség intézmény: így az egyes családok tagjai újra és újra a fejedelem kegyétől várták és kapták meg rangjukat.
A középkor óta határvédő szerepű, ezért kiváltságos katonaparaszti réteggé vált székelység régi szabadságjogai részben megmaradtak (személyes szabadság, szabad költözés ), részben a fejedelmek által korlátozva lettek ( a személyes hadba vonuláson kívül egyre növekvő hadiadót kellet fizetniük), ráadásul közöttük is megindult a rétegződés ( az új terhek elöl magát egy úr védelmébe ajánló székelyből jobbágy lett, az úrból nemes ).
A szász városok Erdély leggazdagabb városai voltak A szászok sajátos jogrendje szerint közöttük nem voltak nemesek és jobbágyok…Az állami adót pedig egy összegben fizették, egymás között egy fiktív portaszám szerint elosztva.”
Erdély külpolitikai helyzete??
A belső és külső béke fenntartásának céljai?
A vallási türelem szerepe és egyedisége a kor Európájában?
A korabeli erdélyi etnikumok életmódbeli, vallási jellemzői?
Az Erdélyi Fejedelemséget sokszor nevezik önálló országnak és a magyar állami szuverenitás egyedüli őrzőjének a három részre szakadt történelmi Magyarország korszaka alatt. A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak. A függő viszony mindkét ország számára előnnyel járt. Erdély számára a török védnökség egyenesen az önálló állami léte biztosítékát jelentette a szüntelenül fenyegető Habsburg Birodalommal szemben. Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Az erdélyi fejedelem évi adót (haradzs) fizetett az Oszmán Birodalomnak, kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán egyetértése nélkül. Belpolitikájában azonban teljesen független volt. Erdélyben nem állomásozott török hadsereg. Csak a szultán nagykövete volt jelen Gyulafehérvárott, ugyanúgy ahogy az erdélyi fejedelemnek is állandó diplomáciai képviselete volt Isztambulban. Az erdélyi fejedelmek többnyire igyekeztek nem tenni olyan lépéseket, amelyek sértették volna a török szövetséget, például kerülték a Magyar Királyság újraegyesítésére irányuló nyílt külpolitikai tevékenységet. Cserébe a szultán is lemondott az erdélyi belpolitikába való beavatkozásról és a fejedelmek önállóságának bármiféle korlátozásáról. Ha ezzel próbálkozott volna, akkor az Erdélyi Fejedelemség, mint az egykori Magyar Királyság utóda, a magyar királyként uralkodó Habsburgok közbelépésére is számíthatott volna. Bár ez a Habsburg közbelépés sohasem bizonyult valóban hatékonynak, de a lehetősége elég volt ahhoz, hogy az erdélyi fejedelem visszarettentse vele a törököket. Ez volt az erdélyi fejedelmek híres „hintapolitikája
Valláspolitika : A 16. században szinte az egész magyarság a református (kálvinista) vallás híve lett, amely a Habsburgokkal való szembenállással is összekapcsolódó „nemzeti ügy” lett. Miközben Nyugat-Európában a kegyetlen vallásháborúk tomboltak, az első erdélyi fejedelem, János Zsigmond az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. A reformáció erdélyi támogatása óriási hatást gyakorolt a magyar tudomány és a magyar nyelvű irodalom fejlődésére is.
A hosszú válság után az 1613-48 közötti időszak az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. A magyar nemesek (reformátusok), a kollektív nemességet birtokló székelyek (katolikusok) és a városi kiváltságokat élvező szászok (evangélikusok) a másik két magyar országrész lakosságához képest jómódúak voltak, és az ország egész lakossága biztonságban élt. A románok (ortodoxok) Nem alkottak nemzetet, csonka társadalmuk volt(nem volt nemességük) és pásztorkodásból éltek.
,,Erdély magyar társadalmának szerkezetét a kis – és középbirtokos nemesség túlsúlya jellemezte: A nagyobb birtokosok kézen lévő néhány faluból álló nem hasonlíthatók a királyi országrész nagybirtokaihoz. Itt nem alakult ki az örökös főrendiség intézmény: így az egyes családok tagjai újra és újra a fejedelem kegyétől várták és kapták meg rangjukat.
A középkor óta határvédő szerepű, ezért kiváltságos katonaparaszti réteggé vált székelység régi szabadságjogai részben megmaradtak (személyes szabadság, szabad költözés ), részben a fejedelmek által korlátozva lettek ( a személyes hadba vonuláson kívül egyre növekvő hadiadót kellet fizetniük), ráadásul közöttük is megindult a rétegződés ( az új terhek elöl magát egy úr védelmébe ajánló székelyből jobbágy lett, az úrból nemes ).
A szász városok Erdély leggazdagabb városai voltak A szászok sajátos jogrendje szerint közöttük nem voltak nemesek és jobbágyok…Az állami adót pedig egy összegben fizették, egymás között egy fiktív portaszám szerint elosztva.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése