A stílus a nyelv használatának jellegzetes módja, mindig
választás és elrendezés eredménye.
A stílus alakulását befolyásoló
tényezők:
-
A kommunikációs helyzet
-
Az előadó egyénisége
-
Az előadás tárgya, célja
A társadalmi érintkezés meghatározott területein tipikusan
használt nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere a stílusréteg.
Stílusrétegeink:
-
magánéleti vagy társalgási
-
tudományos, szakmai
-
publicisztikai
-
hivatalos és szónoki
-
szépirodalmi vagy művészi
A magánéleti az a tipikus nyelvhasználati mód, amelyet a
mindennapi életben alkalmazunk, a kötetlen, társas érintkezésben.
Műfajai:
-
élőszóban:
o
párbeszéd
o
elbeszélés
-
írásban:
o
magánlevél
o
napló
Ebben a stílusrétegben jut leginkább kifejezésre a beszélő
egyénisége.
Szóhasználatát a
szókészlet gazdagsága, változatossága és egyéni színezete jellemzi. Gyakoriak
az ismétlések, a nem választékos kifejezések, a divatszavak.
Mondatszerkesztésére
jellemző a hiányos és a tagolatlan mondatok nagy száma.
Nagy jelentőségük van az élőszó szenei kifejezőeszközeinek
/hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünet/, és a modalitásnak.
A magánéleti stílusnál
törekedni kell a színes, változatos szóhasználatra, az igényes
mondatszerkesztésre, a durva és
közönséges szavak elhagyására.
A közéleti stílus írott változata a hivatalos stílus. Ez törvénynek, rendeletek, hivatalos levelek
nyelvhasználati módja.
Műfajai:
-
bejelentés
-
kérvény
-
kérelem
-
fellebbezés
-
önéletrajz
-
jegyzőkönyv
Szóhasználatára jellemző a
jogi szakszavak használata, hiányoznak az érzelmileg erős töltésű szavak.
Mondat- és szövegszerkesztése: bonyolult szerkezetű mondatok,
terjengősség.
A közéleti stílus beszélt változata a szónoki beszéd.
Műfajai:
-
felszólalás
-
hozzászólás
-
előadás
-
ünnepi beszéd
Igényes nyelvhasználatot megkövetelő erős érzelmi töltésű
stílusréteg.
Alapkövetelménye, hogy a hallgatóság első hallásra megértse a mondanivalót. Jellemzi a
megfelelő tagolás, célja a figyelemfelkeltés, és jelentős szerepet kap a helyes kiejtés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése