Ismertese az érett középkori városok társadalmi csoportjait, s azok gazdasági-életmódbeli eltéréseit!

Ismertese az érett középkori városok társadalmi csoportjait, s azok gazdasági-életmódbeli eltéréseit!

A korai sötét középkor 476-1000 általános hanyatlását az érett középkor 1000-1300 virágzása váltotta fel: kezdetben kevés és szegény város létezett, majd rengeteg és gazdag város jelent meg Nyugat-Európában. Háttér: a feudalizmus korai fázisból az érett szakaszba lépett, vagyis az agrárforradalom miatti munkaerő-megszabadulás az árutermelés és a pénzgazdálkodás előidézte az ipari és kereskedelmi központok, azaz városok elterjedését.

Az új városok létrejöttét befolyásoló tényezők:

·         A hegyvidék és síkság találkozása (árucsere)

·         Nyersanyag lelőhelyek közelsége (feldolgozóipar)

·         Folyótorkolatok, folyó és tenger találkozása (olcsó vízi szállítás)

·         Királyi, nemesi, és püspöki központok közelsége (védettség, biztos felvevő piac)

A céhek a legjellemzőbb középkori városi szervezetek:

·         A „kontárok” azok az emberek, mesterek, akik ellenzik az érdekképviseletek működését, és még mindig egyedül készítik az igen drága termékeiket.

·         A céhversengést kizáró üzemszervezeti egységek is (a mester saját kezűleg kiváló minőségű, nagyon drága terméket állít elő) szigorúan szabályozott körülmények között: egy forma nyersanyagok és munka és segéd azonos.

·         A tagok közösségi életének kereti és közös ünnepek közös katonáskodás a tagok és családjuk szociális segélyezése.

A városi társadalmi csoportok:

·         Patríciusok: A gazdag és nagy céhek mesterei, nagy kereskedők és bankárok, egyben a városi önkormányzat vezetői.

·         Polgárok: Jómódú iparosok (a kis céhek mesterei) és kereskedők, akik saját házzal rendelkeznek és választójoguk van.

·         Plebejusok: Alkalmazottak (céh legények, inasok) akiknek nincs saját házuk, ezért politikai jogaik sincsenek.

A városok külső képe:

·         Falakkal védik magukat a külvilágtól, ám a falakon kívül vannak módos polgárok földjei: önmaguk élelmezésére és terménykereskedelemre adnak lehetőséget Pl.: szőlőkertek – bortermelés – kereskedelem)

·         A város közepén van a szabályos alaprajzú piactér, körülötte a városháza, a főtemplom és a leggazdagabbak házai, utóbbiak egy része termelő üzem és üzlethelység is egyben. A többiek külön város negyedekben (a módosabbak a belvárosban, a szegényebbek a külvárosban) élnek, gyakran foglalkozás alapján elkülönülő és elnevezett utcákban élnek.

·         A falak korlátozzák, a városok térbeli terjeszkedését, többszintes emeletes épületek oldják meg a lakás gondokat, viszont megnövelte a túlzsúfoltságból eredő tűzvészeket és járványok veszélyeit.

Az európai városok XI-XIII. Századi nagy fellendülésének alapfeltétele a mezőgazdaságban megtermelt terményfelesleg volt. Az iparnak hatalmas energiatöbbletet adott a vízimalmok alkalmazása. A vezető iparág a textilgyártás lett, de jelentősen növekedett a fémipar is. Kibontakozott a távolsági kereskedelem. Az olasz kereskedők a Földközi-tengeren bonyolították le a keleti áruk (fűszer, illatszer, selyem) és az európai árufajták (fegyverek épületfa) cseréjét, míg a német kereskedők a gabonát, gyapjút és az északi erdőségek terményeit és termékeit forgalmazták az Északi- és a Balti-tengeren. A nagy vásárok és általában a kereskedelem megélénkülése megteremtette a pénzforgalom és a bankügyletek fellendülésének alapjait. Kiemelkedik az itáliai pénzemberek szerepe.

A legtöbb város valamilyen feudális hatalmasság fennhatósága alatt keletkezett. Tevékenységük nehezen volt beilleszthető a XI. századig kialakult hagyományos rendjébe, főleg ami a kereskedelmet, a pénzügyleteket és a városok függetlenségi törekvéseit illeti. Előbb Itáliában majd Dél-Franciaországban harcolták ki önkormányzati függetlenségüket a városi kommunák.

A XII. század végén már tömegesen kialakuló városokra már a kiváltságos helyzet a jellemző. Polgáraik menetesek a jobbágyi kötelezettségektől, peres ügyeikben a városi esküdt bíróságok döntenek. A városi tanács az uralkodók által is elfogadott hatalmi szervvé vált, amely gondoskodott a város védelméről, a városi adók kivetéséről és beszedéséről, valamint a közigazgatás egyéb feladatairól. A városok területe is kiváltságos volt.

A városok társadalmát a vagyonos elemek vezették, főleg a távolsági kereskedelemből meggazdagodott kereskedők. A kézművesek céhei a XI. század végétől alakultak ki. Tagjaik nem halmoztak fel vagyonokat, független kisárutermelők voltak. Vagyonuk házból, műhelyből és a mesterség gyakorlásához szükséges eszközökből állt.

Már a XI. század kereskedői is felismerték a társulások fontosságát. A XII. században általános jelenség, hogy a városi polgárok szakmai alapú szerveződéseket, céheket hoztak létre. A céh gondoskodott a tagjai érdekvédelméről, a városi közfeladatok ellátásáról. Mivel a kézművesek piaca korlátozott volt, a céhszabályzat megszabta a termelés mennyiségét, minőségét, a mesterek számát, nehogy az esetleges verseny valamelyik céhtagot tönkretegye.

Fogalmak:

Kommuna: Városi közösség illetve az ennek létrehozására alakuló mozgalom.

Céh: A középkori várások kereskedőinek és iparosainak szakménként szerveződött érdekvédelmi képviselete.

Városi tanács: Az uralkodók által is elfogadott hatalmi szerv.