A kommunikáció közlésfolyamat, bármely jelrendszernek az
emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználására.
Információcsere, midig társas cselekvés, legáltalánosabb módja a beszéd. Ahhoz,
hogy a kommunikáció megvalósuljon, több tényezőre van szükség: A beszélő /feladó/, a kommunikáció kezdeményezője, aki közölni
szándékozik valamit. A hallgató /vevő/, akinek a feladó átadja a feladatot. Ők állandó
kölcsönhatásban vannak egymással, többször szerepet cserlének. Az üzenet, a közlésfolyamat célja és eredménye. Az üzenetnek
mindig van tartama /amit elmondunk/ és formája /ahogyan elmondjuk/. A kód, amely valamilyen
jelrendszer, legtöbbször a két fél által használt közös nyelv.
A kommunikáció befolyásolja a beszédhelyzet,
a beszélő és a hallgató között kialakult viszony. A beszédhelyzetbe tartoznak a
külső körülmények például a hely és az idő, és a kommunikációban részvevők
kapcsolata, például a kor vagy a nem. A csatorna, az a közeg,
amely közvetít, amely a kapcsolatot biztosítja a két fél között, például a
levegő vagy a telefonkábel.
Fontos eleme a kommunikációnak a valóság, az a közös
előismeret, amelyről beszélünk.
Kommunikáció funkciói:
-
Tájékozató funkció: A
beszédhelyzetre és a valóságra vonatkozó ismeretek, információk átadása. Mindig
tényszerű közlést jelent, kijelentő mondatokban történik.
-
Kifejező funkció: A
beszélő érzelmeit juttatja kifejezésre. Óhajtó és felkiáltó mondatokban
történik, indulatszavak segítenek, megfelelő hangsúly és hanglejtés
alkalmazásával.
-
Felhívó funkció: Ezzel cselekvésre
akarunk rábírni valakit, felszólító mondatokban történik.
-
Kapcsolattartó funkció:
Célja, a kapcsolatok létrehozása, fenntartása vagy megszakítása.
-
Értelmező funkció: Ezzel a
nem értett szöveg nyelvi megformálására kérdezünk rá.
-
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése