Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Jókai mellett a 19. század egyik legolvasottabb írója volt. Műveiben sikerült elszakadni a romantikus ábrázolásmódtól. Műveire jellemző a realista ábrázolásmód, az élő beszéd közvetlensége és természetessége. Az ironikus, humoros hangnem valamennyi írásának megahatározó eleme, regényei anekdoták laza sorozatából állnak. (anekdota: rövid, csattanós, humoros történet)

Életének főbb állomásai:

1847.-ben született Szklabonyán (Nógrád megye) Fontos szerepet játszott nála, hogy hol született. 1857.-63 között a rimaszoombati református gimnáziumban tanult, majd Selmecbányára került és ott érettségizett, 1866.-ban. 1866.-70.-ig Pesti Egyetemen jogot tanult, de diplomát nem szerez.  1871.-től Balassagyarmaton esküdtként dolgozik.  Közeli kapcsolatba kerül a megyei közigazgatással és a dzsentrik rétegével.  Főnöke idősebb lányával való megismerkedés után 1872.-ben megkéri Ilona kezét. A házasságot a szülők ellenezték. A lányt Mikszáth megszöktette, és Pesten 1873. Július 13.-án összeházasodtak. Majd Pestre is költöztek és súlyos anyagi gondokkal küzdöttek. Ilona hazaköltözött, mert hiányzott neki a szülői ház. 3 évre rá elváltak. Majd 1882.-ben újból össze házasodtak és 3 fiú gyermekük született.

Mikszáth Kálmán írói pályája: 1880.-ig kisebb elbeszélések és novellák megjelenése. Elbeszélések c. novellás kötet megjelenése nem hozza meg a várt sikert. 1881: Tót atyafiak – 4 hosszabb novella. Majd 1882.-ben Jó palócok címmel jelent meg novellás kötete, mely 15 rövidebb elbeszélést tartalmazott.
Kisregényei:

-          Beszterce ostroma

-          Szent Péter esernyője

-          A két koldusdiák

-          Beszélő köntös

Történelmi regényei:

-          Különös házasság

-          A fekete város

Dzsentri témájú regényei: Mikszáth Kálmán 2 típusra osztja a dzsentri rétegének.

a.)    Az a dzsentri, aki nem tudja, vagy nem akarja érzékeltetni az idő múlását, és vagyona nélkül is ragaszkodik ősi szokásaihoz, értékrendjéhez. pl.: Beszterce ostroma c. regény főhőse: Pongrácz István, gróf

b.)    Az a dzsentri, aki erkölcsileg lezüllött, léha, szélhámos, másokon élősködik, semmiféle hasznos munkára nem képes. pl.: A Noszty fiú este a Tót Marival c. regény főhőse: Noszty Feri.

A Beszterce ostroma című regény keletkezése: A regény 1894.-ben íródott. Mikszáth sikeres író és országgyűlési képviselő is volt. Regényét folytatásos regényként közölte a Pesti Hírlap c. folyóirat, majd 1895.-ben jelent meg könyv alakban.

A regény alcíme: Egy különc ember története. A különc embertörténetét egyik képviselő barátjától, gr. Pongrácz Károlytól hallotta, és erről a bevezetésben tájékoztat.

A regény szerkezete: Az író úgy mondja el a regénybeli eseményeket, mintha rövid tréfás, csattanós történeteket mesélne. A regény e történetek láncszerű folyamatából áll. Ezekben a történetekben gyakran erős társadalombírálat is jelen van.

A regény cselekményének helyszínei:

-          Nedec vára

-          Zsolna városa

A regény cselekményének idősíkja: A 19. század (Mikszáth kora) És egy képzelt 17. századi világ. Múlt és jelen váltakozik a regényben, melyben a 17. század a romantikus, a 19. század pedig a realista valóság.

A mű szereplői:

17. századi szereplők:

-          Pongrácz István, gróf

-          Ponna Esztella (Ponna Estella)

-          Behenczy Pál és Károly

-          Apolka

19. századi szereplők:

-          Tmowszky Péter, György és Gáspár

o   Péter: Viaszkereskedő

o   György: orvos

o   Gáspár: juhtenyésztő, fia Emil, aki nevét magyarosította, így Tarnóczy Emil a neve.

-          Klivényi József, Apolka gyámja.

A mű szerkezete: 4 fejezetből áll, Melyből az 1. és a 2. fejezet távol áll egymástól, kerek önállő történetet alkot, majd a szálak a harmadik fejezetben öszefonódnak.

1.     fejezet: Helyszín: Nedec vára, Ebben a fejezetben Pongrácz Istvánt, Estellát, a Behenczy bárókat, valamint a Nedec vártában és környékén lakó embereket ismerjük meg. A főhős különcségét már itt észrevehetjük. ( Pongrácz István egy napjának leírása.) Ezután következett a cselekmény kibontakozása: Az „Estella konfliktus”. Behemnczy Károly beleszeret Estellába és együtt szöknek Besztercebányára. Pongrácz a kiadatásukat kéri, de mivel elzavarják, elhatározza, ogy haddal indul Beszterce ellen.

2.     Fejezet: Helyszín Zsolna városa, Apollónia története.  György halála után Apollónia gyámságáért a 2 testvére (Péter és Gáspár) verseng.  A két nagybácsi egymásra licitálva ajándékokkal halmozza el Apolkát. Eszetlen pazarlással próbálták egymást felülmúlni. Végül Apolka gyámságát Klivényi József kapja meg. A lány miután Klivényi József feleségül kéri, elmenekül és másnap ájultan találnak rá.

3.     Fejezet: Itt fonódnak össze a cselekmény szálak. Beszterce város hódoló küldöttsége Esztelláért cserébe haditúszként adja Apolkát a grófnak. Apolka nagy hatással volt a grófra, szelídebbé, a lány neveltetésével sokat törődött. Ugyanakkor örökös rettegésében élt, hogy elveszik tőle.

4.     Fejezet: Végkifejlett. Pongrácz István egészségi állapotát az örökös rettegés megrendítette. Beteges látomásai támadtak, és miután Tarnóczy Emil visszavásárolta Estellát Behenczy Károlytól, így, így a hadi regula értelmében Pongrácznak le kellett mondania túszáról. Élete értelmévé vált. Egy hatalmas koporsót készíttetett, hogy Waterlo nevű lovával együtt temessék el, és megmérgezte magát. Halálával túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik. A regény Tarnóczy és Apolka házasságkötéséről szóló rövid beszámolóval végződik.

Jellemek:

·         Pongrácz István: Gróf, a regény főszereplője. A nedeci vár ura. A különcködő arisztokrata típusa. Az ő zárt világában a nemes érzelmek és az egyenesség uralkodik. Számára a 17. században megáll az idő. A régi erkölcsök és hagyományok szerint él. Irodalmi előképe: Cervantes: Don Quijote (don kihóte). Mindkettőjük számára megállt az idő, ez a közös bennük. De Cervantes hőse az igazságért, a nők és aszegények védelméért harcolt, nemes eszmékért küzdött, addig Pongrácz István gróf bezárkózott a maga külön világába és csak saját hóbortjainak élt.

·         Behenczy bárók: (Pál és Károly) Lecsúszott, elzüllött dzsentrik, mélyen romlottak, az „Úri svihák” típusát lképviselik, léha életet élő szélhámosok.