Szövegfonetikai eszközök alkalmazása

Az élőszóban elhangzó szövegek egyik sajátossága az, hogy a zenei kifejezőeszközök jelentős szerephez jutnak bennük. Segítenek abban, hogy a beszélő meggyőző legyen.

Olyan nem nyelvi jelei a hangos kommunikációnak, melyek alkalmazásával erősíthetjük mondanivalónkat.

Ezek a kifejezőeszközök a következők:

-          hangsúly

-          hanglejtés

-          beszédtempó

-          szünet

Hangsúly: A mondat bizonyos szavainak első szótagára eső erőtöbblet, nyomaték. Hangsúlyos az a szótag, amelyet a beszélő nagyobb nyomatékkal ejt.

Beszélhetünk:

-          Szóhangsúlyról: Ez az, amit nyomatékosan ejtünk. A magyar nyelvben általában a szavak első szótagja a hangsúlyos.

-          Szakaszhangsúlyról: A hangsúlyos szótagokból a következő hangsúlyos szótagig terjedő egység.

-          Mondathangsúlyról: Ha az előzményekhez képest új tartalmat közlünk, ezt nevezzük mondathangsúlynak.

Szerepe: Azt emeljük ki, amit előtérbe szeretnénk helyezni.

Hanglejtés: A beszéd dallama, beszédünk hangmagasságának váltakozása.

Szerepe:

-          A különböző mondatfajták egymástól való megkülönböztetése.

-          Az érzelmek kifejezése.

Fajtái:

-          Emelkedő

-          Ereszkedő

-          Lebegő

Szünet: A beszéd tagolása, egy szöveg mondásakor hosszabb-rövidebb időre megállunk, ezt nevezzük szünetnek.

Szerepe: A nyelvi egységek elkülönítése, a figyelem felkeltése.

Beszédtempó: A szövegmondás ütemét jelenti. A lényegesebb, fontosabb közlést az átlagos beszédtempónál lassabban, a kevésbé fontosat gyorsabban mondjuk.

Az élőszó zenei kifejezőeszközei segítik a mondanivalónk értelmezését, a kiemelést vagy a tagolást, az érzelmek kifejezését.