Radnóti Miklós eklogái

Radnóti Miklós eklogái

A 20. század egyik legtragikusabb sorsú költője, korának áldozata. A magyar antifasiszta líra megteremtője, a Nyugat 3. nemzedékének tagja. A XX. század. irodalmi megújulásunk igazi határkövét a Nyugat című folyóirat megindulása jelentette. Legelső száma 1908. január 1-jén látott napvilágot, és 34 éven át – Babits Mihály haláláig (1941). Főszerkesztője Osvát Ernő és Fenyő Miksa.

Osvát 1929-ben bekövetkezett halála után Babits Mihály határozza meg a Nyugat szellemét, arculatát, irányvonalát. 1929-1933-ig Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztette a lapot, 1933-tól pedig Gellért Oszkár volt a segítségére. Babits halála a Nyugat halálát is jelentette, de csak részben, mert az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag  külsőleg változatlan formában, a Mikes-emblémát is megőrizve a nagy előd folytatásának tekinthető.

Sorsát és költészetét tekintve is meghatározó a zsidó származása miatti üldöztetés.

Radnóti Miklós életrajza:

1909. Május 5.-én született, Budapesten, értelmiségi családban, apja Glatter Jakab, anyja Grósz Ilona, aki a szülésbe ikertestvérével együtt belehalt. Erről ír az Ikrek hava c. versében. A költő apjának 2. felesége Mánár Ilona lett, testvére Ágnes, aki Glatter Ágnes néven híres költő lett Erdélyben. Radnóti 12 éves korában halt meg édesapja, nevelője, nagybátyja, Grósz Dezső lett. Nagybátyja Kereskedelmi Iskolába íratta, 1927.-ben tett érettségit. 1927.-ben került a csehországi Liberec városába, textilipari főiskolába. 1 évet tanul itt, hazatérése után nagybátyja kereskedésében dolgozott. 1930 és 34 között a Szegedi Egyetem magyar-francia szakán tanul és szerez diplomát, és 1934.-ben doktorált. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájába. 1931.-ben járt először Párizsban, és még ezt követően 2 alkalommal. 1935.-ben szerzett tanári diplomát, de tanári állást soha sem kapott, így alkalmi munkákból élt. 1935.-ben kötött házasságot Gyarmati Fannival, akivel még diákkorában ismerkedett meg. A Fannihoz írt versek a magyar szerelmi líra legszebb darabjai közé tartoznak.

Zsidó származása miatt 1940.-ben hívták be először munkaszolgálatra, 3 hónapot töltött Erdélyben. 1942.-ben hívták be másodszor, ekkor Hatvanban is dolgozott. 1944.-ben a szerbiai Bor városába kellett bevonulnia. Innen Lageer Heidenau-ba irányították, majd a bori központi táborba kellett menetelniük Radnótinak és társainak. Az erőltetett menet elért Győr határához, ahol 22 munkaszolgálatost, köztük Radnótit, Abda község határában 1944. november 9.-én agyonlőttek.

1946 nyarán a sírt exhumálták és azonosították Radnóti holttestét, a zsebében talált notesz alapján (Bori notesz).

Költői indulásakor költészetében a derűs életöröm szólal meg, verseinek témája a természet és a táj ábrázolása. Első kötete 1930.-ban Pogány köszöntő címmel, Budapesten jelent meg. 1935.-ben költészetében stílusváltás jelenik meg, ekkor adja ki az Újhold című kötetét. Ez az időszak a fasizmus hatalomra jutásának ideje. Verseit a halálsejtelem fenyegető érzése hatja át. A halál megjelenik a tájban, belopózik a szerelmi boldogságba és az idillbe is. Hangja elkomorul, kötetének versei a halál biztos tudatában íródtak. 1938.-ban jelent meg 6. kötete, Meredek út címmel. E kötetben jelent meg első eklogája.

Az ekloga lírai műfaj, az antik görög-római költészet műfaja, a szó jelentése: szemelvények, válogatott versek. Eredetileg a pásztoréletről, a szerelemről, a természetről szóló párbeszédes formájú versek voltak.
A műfaj mintaadója Theokritosz, görög költő volt, akinél a pásztorok boldogok, a világuk politika nélküli, eszményített világ. A római irodalomban Vergilius honosította meg a műfajt. 1937.-ben kérték fel Radnótit, hogy vegyen részt Vergilius verseinek magyarra fordításában. A 9. eklogát fordította le. A fordítás során ráismert saját korára, helyzetére, veszélyeztetettségére. Ez adhatott ösztönzést, hogy saját korát hasonló versekben örökítse meg. 1938 és „44 között 8 eklogát + 1 előhangot írt. Az 1., a 2., a 4. és a 8. eklogája párbeszédes, dialogikus formájú, a többi monologikus. A 2-8. ekloga a Tajtékos ég című posztumusz kötetében jelent meg.

Az első ekloga 1938.-ban íródott és a Meredek út című kötetben jelent meg. A vers Vergiliusi mottóval kezdődik, mely a Vergiliushoz való kötődést mutatja. Az ekloga 2 szereplője a pásztor és a költő. A vers felidézi a spanyol polgárháború szörnyűségeit és József Attila sorsát is.

A vers befejezése Radnóti költői programját hirdeti, mely szerint a reménytelenség ellenére is az alkotó munkára buzdít. Mindezt a tölgyfa hasonlattal mondja el.

A negyedik ekloga 1943.-ban a második munkaszolgálata idején íródott. A versben a költő és a hang folytat párbeszédet. A költő a realitásról, a reménytelenségről beszél, a hang az élet apró örömeit sorolja, bíztatja a költőt, bátorítja és az ellenállás szükségességét hirdeti.

A Hatodik ekloga hiányzik, egyesek szerint a Töredék, mely utolsó munkaszolgálata előtt íródott, lehet a hatodik ekloga.  Az elavult kor pontos kórképét matatja. Leltárt készít Radnóti a világról, melyben jog és jogtalanság, igazság és bűn helyet cserél. Elaljasodás és embertelenedés jellemzi a világot.

A Hetedik ekloga 1944.-ben, a bori lágerben íródott. Ez az első itt íródott eklogája. A vers levél formájú, elmarad a párbeszéd.  Témája szerelmes vers, ugyanakkor korrajz a fogolytábor viszonyairól. Alaphangja elégikus. A vers szerkezetileg 6 , rövidebb-hosszabb versszakokból áll. Ötször szólítja meg a versben a feleségét. A munkatábor valóságának és az álmoknak az ellentétére épül.

Radnóti igazán nagy költővé, élete utolsó éveiben, a halál árnyékában vált. Radnóti annyira biztos volt halála bekövetkeztében, hogy úgy élt tovább, mintha az máris beteljesedett volna.