Ismertesse a náci ideológia és propaganda jellemzőit, s szerepét a tömegtámogatás bizonyításában!

Ismertesse a náci ideológia és propaganda jellemzőit, s szerepét a tömegtámogatás bizonyításában!

A propagandát Goebbels találta ki, ő a propaganda miniszter.  Hatalomra kerül Adolf Hitler 1933.-ban. Megszünteti a munkanélküliséget. Ezután elkezdi megvalósítani a Mein Kampf (az én harcom) c. könyvében leírt politikai programját.

Tőrdöfés: Nem a német hadsereg bukott el az 1. világháborúban, hanem a zsidók buktatták meg őket.

Fajelmélet:

·         Vannak az árják, akiknek az a dolguk, hogy uralkodjanak a földön, ők a németek.

·         Vannak a rokon népek, a germán népek, Pl.: dán, svéd, osztrák stb…

·         Vannak a megtűrtek, például a magyarok, horvátok.

·         Vannak a kiirtandó fajok, ide tartoznak a zsidók, a cigányok, és a szlávok.  (pl.: lengyel, orosz, szlovák, szerb)

Élettér elmélet: A németeknek szüksége van nagyobb földterületekre, és ezt meg kell szerezni.

Megszegve a Versailles-i békeszerződést, fegyverkezni kezd, hiszen ezzel rengeteg embernek ad munkát.  Ifjúsági szervezeteket hoznak létre, ilyen lesz a lány szövetség. Hitler Jugend (Hitler fiatal). Volt anyasági kitüntetés. A fiúk szövetségével táboroztatták őket, hétvégi gyűlésekre jártak. A Hitler Jugend teljes katonai alapképzést ad, játékos formában.  A jelképek mindenhol megjelentek, az iskolában és a tanulmányokban is. A propaganda legfőbb színtere a retorika (szónoklattan). A nácizmus és propagandája eléri a célját, sikerül átnevelnie Németországot.

Az első világháborús vereséget követően, 1919 júliusában megalakult az úgynevezett weimari köztársaság polgári demokratikus rendszert teremtett Németországban. Azonban e polgári kormányzatot jobb- és baloldalról egyaránt veszély fenyegette. A jobboldali radikalizmus az 1919.-ben megalakult Német Nemzeti Szocialista Munkás Párt (NSDAP, azaz náci párt) jelentette. AZ 1919.-ben megalakult pártnak 1921.-től vezetőjévé vált Adolf Hitler a párt köré tömörödő jobboldali reakciós katonatisztekből, földbirtokosokból, kispolgárokból, zavaros reakciós politikai, ideológiai nézeteket valló elemektől kísérve 1923.-ban Münchenben meg kísérlete a hatalomra jutást (müncheni sörpuccs).

A náci párt müncheni puccskísérlete 1923.-ban sikertelenül végződött. A bajor rendőrség letartóztatta a főkolomposokat, köztük a pártnak már akkor is vezetőjeként tevékenykedő Hitlert. Néhány hónapos börtönbüntetése alatt írta meg a Mein Kampf című könyvét, mely a nácizmus eszmerendszerét és politikai céljait tartalmazta. A náci ideológia nem Hitler személyes műve volt, több forrásból merített, és ezeket egészítette ki és rendezte sajátos rendszerbe. Központi elméletét a fajelmélet képezte, mely az alapvető emberi jogokat semmibe véve felsőbbrendű és alsóbbrendű emberek csoportjaiba sorolta. A német népre legveszélyesebbnek többek között a zsidóságot ítélte. Az antiszemitizmus a fajelmélet sarkalatos részét képezte. Hitler ezt mondta: „Ha nem lennének zsidók, ki kellene őket találnunk, z embereknek látható ellenségre van szükségük, nem pedig láthatatlanra. „ A nácik ideológiájuk részeként hirdették meg az állam mindenek felettiségét és a diktatúra szükségességét. Megfogalmazták politikai céljaik rendszerét, melynek alapja a németség számára az „élettér” biztosítása volt, vagyis hogy a németeknek „kibontakozásukhoz” újabb és újabb földterületekre van szükségük. (Ehhez első lépésként Európa németek által lakott területeinek „egybefogását”, az ún. pángermán elv megvalósítását tervezték.)

A gazdasági válság éveiben, a munkanélküliség és szociális gondok nyomasztó időszakában a nácik olyan politikai programmal álltak elő, mellyel népszerűséget és bizalmat kívántak szerezni, a kisemberek körében. Munkaalkalmat, béremeléseket, adócsökkentést, hiteleket, társadalombiztosítást ígértek, a bankok és nagyvállalatok uralmának korlátozását helyezték kilátásba. Mindezt Németország újbóli vezető szerepének visszaszerzésével, a versailles-i béke felmondásával és egy új nagy német birodalom (az ún. Harmadik Birodalom) megteremtésével kapcsolták össze: e ponton a békerendszer nyílt revízióját hirdették meg.

A válság évei alatt a polgári pártok és a szociáldemokraták szavazatai erősen csökkentek, a kommunistákéval szemben. A legnagyobb növekedést a náci párt érte el. Míg taglétszámuk a ’’20-as évek közepén 50 ezer fő körül mozgott, az évtized végére 400 ezer majd 1932.-re 1,5 millió lett. 1931.-re Németországban politikai válság alakult ki, s a weimari köztársaság és az erősödő baloldal ellen a jobboldali erők szövetségbe, az ún. harzburgi frontba tömörültek. Az 1932. évi őszi választásokon 11,7 millió szavazatot kaptak, s innen már egy lépés a hatalomra jutás: 1933. január 30.-án az akkori köztársasági elnök (Hindenburg) kancellárrá nevezte ki Hitlert.

A nemzeti szocialista állam összefonódott a párttal, sőt a párt volt az állam „ellenőrzője”. Mindez a törvényhozói és a végrehajtói hatalom egyesítésével a totális diktatúra megvalósulását jelentette. A hadsereg is elveszítette önállóságát, megszűnt a hadügyminisztérium, a fegyveres erők főparancsnoka Hitler lett. A párt a szellemi életet is „szabályozta”. A szigorú cenzúra elnyomott minden olyan irányzatot, ami nem felelt meg a náci ideológiának. A művészetet, a tudományt, a sajtót is a nácizmus szolgálatába állították, amely főleg a náci fajelmélet gátlástalan érvényesítését szolgálta.