A magyar hangrendszer

A hangtan a leíró nyelvtannak azon része, amely a nyelv hangállományát vizsgálja. A hangok képzésének módjával foglalkozik. A hang a beszéd legkisebb, tovább már nem bontható alkotóeleme. Konkrét, hallható jelenség, amit a hangképző szervek segítségével hozunk létre.

A hangképzésben részvevő szerveink:

·         Tüdő, melyből a kiáramló levegő valamilyen akadályba ütközik.

·         A gégefőben elhelyezkedő 2 hangszalag.

·         A garatfal az ínycsappal.

·         A nyelv és a szájpadlás.

·         A 2 ajak, és az alsó, felső fogsor.

A beszédhangok csoportosítása:

1.       Magánhangzók

2.       Mássalhangzók

Magánhangzók: A hangszalagok rezgéséből keletkező, tiszta zöngehangok. képzésükkor a levegő nem ütközik akadályba a szájüregben.

Csoportosításuk:

1.       A nyelv vízszintes mozgása szerint:

a.      Magasak (teniszütő)

b.      Mélyek (autó)

2.       A nyelv függőleges mozgása szerint:

a.      alsó nyelvállású hangok

b.      középső nyelvállású hangok

c.       felső nyelvállású hangok

3.       Időtartama szerint

a.      rövid

b.      hosszú

4.       Ajakműködés szerint

a.      ajakkerekítéses

b.      ajakréses

Magánhangzó törvények:

1.       Hangrend törvénye: A szavakban a magánhangzók szabályosan rendeződnek, beszélhetünk:

a.      magas

b.      mély

c.       vegyes hangrendű szavakról

2.       Illeszkedés törvénye: A toldalékolásban jut kifejezésre.

3.       Hiátus törvény: Két magánhangzó közé ejtéskönnyítő „j” hangot ejtünk.

Mássalhangzók: Olyan beszédhangok, melyek képzésekor a kiáramló levegő valamilyen akadályba ütközik.

Csoportosításuk:

1.       A hangszalagok működése szerint:

a.      zöngések

b.      zöngétlenek

2.       Az akadály helye szerint:

a.      ajakhang

b.      foghang

c.       ínyhang

d.      gégehang

3.       Az akadály minősége szerint:

a.      zárhang

b.      réshang

c.       zár- réshang

d.      orrhang (m, n, ny)

e.       pergőhang (r)

4.       A kiejtés időtartama szerint:

a.      rövid

b.      hosszú

Mássalhangzó törvények:

1.       Hasonulás: Két szomszédos mássalhangzó közül az egyik részben vagy teljesen hasonlóvá válik a másikhoz.
Típusai:

A.      Részleges hasonulás:

                                                              I.      Zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl.: ezt helyett „eszt”)

                                                            II.      Képzés helye szerinti részleges hasonulás (pl.: különben helyett „külömben)

B.      Teljes hasonulás:

                                                              I.      Írásban jelölt teljes hasonulás (pl.: ehhez= ezt+hez)

                                                            II.      Írásban nem jelölt teljes hasonulás (pl.: éljen helyett „éjjen”)

2.       Összeolvadás (pl.: barátság helyett „baráccság”)

3.       Rövidülés (pl.: otthon)

4.       Kiesés (pl.: mindnyájan helyett „minnyájan”)

5.       Nyúlás (pl.:  Kisebb, szalag)