A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik,
önmagán túli jelenségre utal.
A jel elemei:
-
Jelölő
(hangsor): Amit az érzékszerveinkkel
tudunk felfogni.
-
Jelölt
(fogalom): Az a tartalom, amit a jel
felidéz.
A jelek ismertető jegyei:
-
Érzékszervinkkel felfogható
-
önmaguknál többet jelentenek
-
Egy közösség minden tagja elfogadja.
-
Nem csak egyetlen tárgyat idéznek fel, hanem a
hozzájuk hasonló többit is.
-
Egy jel több jelrendszernek is tagja pl.: piros
szín a közlekedési lámpákon a tilost jelzi, az arcon az izgalom jele.
-
A jel az emberi érintkezésben tölti be szerepét.
A jelek osztályozása a jelölő és a
jelölt kapcsolata alapján:
1.)
Ikon:
A jel hasonlóság alapján utal a jelöltre, képszerű viszony, mely a tényleges
hasonlóság alapján idézi fel a jelöltet pl.: közlekedési lámpában a lépő alak a
haladás lehetőségét idézi.
2.)
Index:
Érintkezésen alapul, a jelölő és a jelölt között ok-okozati kapcsolat van. Pl.:
füst jelöli a tüzet, láz jelzi a betegséget.
3.)
Szimbólum:
Társadalmi megállapodáson alapszik, a jeltest kiválasztása közmegegyezés
alapján jön létre. Pl.: fekete szín a gyászolás jele, a piros szín a tilost
jelzi.
A nyelv is jelrendszer, a nyelvi jeleknek és a jelek
szerkesztését irányító szabályoknak a rendszere. A fizikai megvalósulása egy
hangsor. A nyelvi jelek szimbolikusak, hiszen megállapodáson alapulnak. Minden
nyelvi jel közlő szándékkal megalkotott jel, rögzítésükre az írásjelek
szolgálnak. A nyelvi jelek összefüggésének módját szabályok adják meg.
|
-
hangok szintje
-
szóelemek szintje
-
szótári szavak szintje
-
szószerkezetek szintje
-
mondatok szintje
-
szöveg szintje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése