A magyar nyelv eredete

A nyelvet az emberi közösség, a társadalom hozta létre. Nélkülözhetetlen része, az emberi létnek. A nyelvrokonság azt jelenti, hogy az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek egy alapnyelvből származnak.  A magyar nyelv eredete szerint az Uráli nyelvcsaládba tartozik, azon belül a Finnugor nyelvek része. Az uráli nyelvek másik ága a Szamojéd nyelvek.
Az Uráli népek a Volga-kanyar és az Urál hegység között éltek, Kr.e. 5.-4. évezred határán váltak ketté.
A Finnugor nyelvcsoport 2 részre bomlott: Ugor és Finn-permi ágra. Az ugor ágba tartozik a magyar, a Vogul és az Osztyák, őket Obi-ugornak nevezzük. Ők Nyugat-Szibériában élnek.

A finn-permi ágba tartozó legnagyobb rokon népeink az észt és a finn. A nyelvrokonság bizonyításához a nyelvtudomány összehasonlító vizsgálatokat végez:

1.)    Az alap szavainak egybevetése: Az alapszókincsbe tartoznak a testrészek, a rokoni viszonyok, a számok, egyszerű használati tárgyak elnevezései illetve a létezésre és az alapvető cselekvésre vonatkozó igék.

2.)    Szabályos hangmegfelelések: Az azonos helyzetben lévő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek. pl.: finn szókezdő „k” szókezdő hangból lett a magyar „h” hang, a finn szókezdő „p” hangból lett a magyar „f” hang.

3.)    A nyelvtani rendszer hasonlósága: pl.: az irány hármasság megléte a magyar és a finn nyelvben. A középfok „bb” jelének megléte, a „k” többesjel megléte, birtokos személy jelek megléte.

4.)   
Az összehasonlító nyelvészet mellet a régészet, a néprajz, a történettudomány is segít a nyelvek megismerésében.

B

Feladat: